Naponta egymillió valós idejű méréssel látta el a kutatókat az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) által felállított globális megfigyelőrendszer, amely összesen 900, a tenger mélyén elhelyezett műszerből áll, és amelynek a felszámolásáról most döntött az amerikai kormányzat. A 900 mérőműszerből álló hálózat kiépítése 368 millió dollárba került, a fenntartása pedig évente 48 millió dollárba, ez utóbbit a Trump-kormányzat és a Nemzeti Tudományos Alap (National Science Foundation, NSF) már évek óta sokallja.

A 2016-ban telepített megfigyelőrendszer a tervek szerint 25 éven át üzemelt volna, az adatai pedig az óceán- és klímakutatásban, de a meteorológiában is felbecsülhetetlen értékűek. A műszerek segítségével az áramlatok sebességét, a víz hőmérsékletét és savasságát mérték, méghozzá úgy, hogy ehhez nem kellett időről időre ellátogatni az adott mérés helyszínére, az eredmények távolról is hozzáférhetőek voltak. A műszereket az Atlanti-óceánban, a Csendes-óceánban és az Irminger-tengeren helyezték el, ez utóbbi kulcsfontosságú volt az Atlanti-óceán meridionális áramlási cirkulációjának (AMOC) megértéséhez. Az AMOC egy északi irányú felszínközeli, meleg, sós áramlásból és egy déli irányú mélyebb, hideg vízi áramlásból áll, és bár jól mérhetően gyengül, valószínű, hogy a korábbi félelmekkel szemben mégsem omlik össze – ami azért is jó hír, mert ez az áramlás Európa éghajlatát is jelentősen befolyásolja.

Az Izland és Grönland között lévő Irminger-tengeren a műszereket körülbelül 2800 méteres mélységben helyezték el, ami azt is jelenti, hogy az elhelyezésük és a kiemelésük is komoly kihívást jelent – ez utóbbi várhatóan 15 hónapot vesz majd igénybe. Trumpék egyedül az Oregon partjainál elhelyezett szeizmikus mérőműszereknek kegyelmeztek, ezek 2028-ig működnek majd.

Felbecsülhetetlen értékű adatok

Hilary Palevski, a Boston College földtudományi professzora szerint a hálózat felszámolása jóvátehetetlen károkat okoz majd a tudománynak – ő az óceánok szén-dioxid-felvételét tanulmányozta a műszerek adatai alapján. Palevski szerint ráadásul nincsenek is kész tervek a műszerek további sorsáról vagy tárolásáról sem.

Craig McLean, a NOAA korábbi tudományos vezetője szerint a döntés jól mutatja, hogy az amerikai vezetésnek fogalma sincs a tudományról és a tudományos értékekről, a hálózat felszámolásával pedig az Egyesült Államok elveszíti a területen a vezető szerepét – az évi 48 millió dolláros fenntartási költséget pedig alacsonynak nevezte ahhoz képest, hogy a rendszer milyen értékes adatokat szolgáltatott.

Bár az óceán- és légkörkutatók tiltakoznak a hálózat felszámolása ellen, a döntés nem túl meglepő: a klímaszkeptikus amerikai kormányzat szemében már a klíma szó is vörös posztónak számít, ennek megfelelően egymást érték a környezetvédelemre mért amerikai csapások.