Egyre inkább ismert, hogy az antropogén klímaváltozással járó felmelegedés kifejezetten negatív hatással van az élelmiszerellátásában kulcsfontosságú vadon élő beporzókra, amelyek a legóvatosabb becslések szerint évente legalább 200 milliárd eurót kitevő ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak az emberiségnek. Az éghajlatváltozás miatt eltolódó, összemosódó évszakhatárok drasztikusan megzavarták az európai vadméhek szaporodási ciklusait, nemrég pedig az is bizonyítottá vált, hogy az éves, a szezonális és a napi átlaghőmérsékletek emelkedése mit okoz a déli féltekén honos fajok esetében.

A Phys.org tudományos gyűjtőportálon publikált kutatási ismertető szerint ausztrál evolúciós ökológusok a kontinens 95 vadméhfajának hőtűrését és a felmelegedéshez való alkalmazkodásuk esélyeit vizsgálták. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányban részletezett eredményeik azt mutatják, hogy a trópusi fajoknál végzetes következményekkel jár a kevésbé optimista klímaforgatókönyvekben jelzett mértékű melegedés. Ami már azért sem részletkérdés, mert ezek az őshonos fajok létfontosságú beporzói a térség mezőgazdaságát meghatározó makadámdió-, avokádó-, mangó- és licsi-ültetvényeinek.

A testhőmérséklet szabályozására csak rendkívül korlátozottan képes rovarok közé tartozó 95 vadméhfaj közül a növények szárán, törzsén fészkelők bizonyultak a legsérülékenyebbnek, míg a fák üregeiben, a talajszinten, illetve a felszín alatt fészkelők jobban viselték a hőstresszt. Ez az eltérés szignifikánsnak mutatkozott az extrém forrósághoz evolúciósan adaptálódott trópusi fajoknál, ami a kutatók szerint azt jelenti, hogy az extrémnek tetsző hőtűrési tulajdonság egyáltalán nem jelent előnyt a felmelegedéshez történő alkalmazkodásban. Kutatók szerint az ökológia egyik legnagyobb kihívása annak előrejelzése, hogy mely fajok lehetnek a legsebezhetőbbek, illetve legvédetettebbek az éghajlatváltozással szemben.