Oroszország a világ első számú búzaexportőre, Ukrajna az ötödik. A háború következményei így egy sor olyan országot érintenek, amelyek élelmezését eddig az onnan származó gabona biztosította. Magyarország ugyan megtermeli magának a kenyérnek valót, de a szomszédban zajló események a hazai élelmiszerpiacot is negatívan befolyásolják.
Sosem torlódott fel még annyi teherhajó az amerikai kikötőkben, mint idén szeptemberben. Egyes iparágak szereplői, például a karácsonyi szezonra készülő játékcégek megszenvedhetik az import eldugulását. A kikötői válság jövő nyárig tarthat.
A világ élőállat-kereskedelmének 80 százalékáért az Európai Unió felel, 2019-ben 1,9 milliárd élő állatot exportáltak az unión kívülre, gyakran nyomorúságos körülmények között. Az unión belüli élőállat-kereskedelem ennél még tetemesebb, aminek oka a húsipar túlzott specializációja.
A globális techpiac a dél-koreai félvezetőgyártáson alapul, az pedig a Japánból behozott különleges alapanyagokon. Ám mivel a két ország csak látszólag tud túllendülni a 20. század történelmi traumáin, a lokális exportháború továbbgyűrűzhet. Itt a nagy alkalom, hogy a globális kereskedelmi rendszer bebizonyíthassa: képes még a helyi ellentétek elsimítására, ha érdeke fűződik hozzá.
Több mint egy év után ismét személyesen találkozott egymással a kínai és az amerikai elnök, és működött köztük a kémia. A befektetők egy időre megkönnyebbülhetnek, de ma még hiba lenne azt mondani, hogy véget ért a háború a két nagyhatalom között.
„Befejeztük a harcot az amerikai energia ellen, befejeztük a harcot a gyönyörű, tiszta szén ellen” – jelentette ki az amerikai elnök.
Sajátos belső törvények mentén szerveződik a kínai fejlesztési segélyezés. Nem számít például, ha a pénz az állami vezető szülőfalujába ömlik.