Tudományt művelünk-e, ha a Duna partjáról kavicsokat dobálunk a vízbe? És ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik kacsázik jobban, közben jegyzetelünk, majd következtetéseket vonunk le?
Mondhatnánk, hogy a technológia olyan dolog, ami egyértelműen kizárja az imposztorok megjelenését. De ha így van, akkor mi a helyzet Jakob Degen csapkodó szárnyű repülőjével, a vízzel hajtott autóval vagy Egely György találmányával, az „életenergiát” mérő kerékkel?
„A közösség tagjai eldönthetik, hogy a tudomány által kínált igazságok közül melyekkel akarnak élni, és melyekkel nem” – mondta múlt heti beszédében a köztársasági elnök. De mit mond erre a tudomány?
Mit tudhat a tudományról egy filozófus, aki nem a laborban, hanem a karosszékben tölti a napjait? Na és képes-e kritikus módon szemlélni a tudományt és annak társadalmi szerepét egy biológus, aki reggeltől estig sejtekkel matat?
A kutatóknak munkájuk során számos filozófiai döntést kell meghozniuk – akár tudatosan, akár nem. Milyen előzetes kutatásokat használjanak fel, és milyeneket hagyjanak figyelmen kívül? Szükséges-e a hipotézisüket cáfoló példák említése? Manipulációnak számít-e, ha csak a sikeres eredményekről számolnak be?
Közel öt éve, hogy áthaladt a Naprendszeren egy különös objektum, az 'Oumuamua, amely a kezdetektől megosztotta a tudósokat: furcsa kisbolygóról, csillagközi üstökösről vagy egy földöntúli civilizáció építményéről van szó? Utóbbi elméletet a Harvard világhírű asztrofizikusa, Avi Loeb képviselte a leghangosabban, erről írt könyve nemrég magyarul is megjelent.
A tudomány és az áltudomány közötti határ egyre inkább elmosódik. Ezt használják ki a tudománymosók, akik hitelességet keltő eszközökkel zavarják össze a közönséget, legyen szó biokozmetikumok marketingjéről, szándékosan félreértelmezett kutatási eredményekről vagy a fogkrémről, amit mindig 10-ből 9 fogorvos ajánl.
Az elméletek korrektségét ma már a matematikai szépség alapozza meg, a kísérlet legfeljebb korlátozhatja a túl flexibilis kereteket. A korábbi korszak elméleti fizikusai még nem voltak ilyen arrogánsak – állítja a Harvard elméletifizika-professzora, a közösségi médiát is hibáztatva a káros trendért. A megoldás egyszerű: ismét el kell fogadni a mért adatok irányítását.