„Nem különös, hogy a bolygó legintelligensebb lénye elpusztítja a saját lakóhelyét? Szerintem senkit nem vonz a gondolat, hogy a Marson kialakított mesterséges élőhelyen éljen. Csak ez a bolygónk van” – utalt péntek este Jane Goodall, a világ első számú primatológusa a Millenáris Park Európa Pontján arra, hogy nem éppen egy másik bolygó kolonializálásában látja az emberiség jövőjét, még akkor sem, ha mostanában különösen fellendültek az ez irányú kutatások.

„Doctor Jane” szerint itt kellene megoldani a problémákat, és neki vannak is javaslatai, amiket 84 éves kora ellenére töretlen lelkesedéssel, nagy energiával hirdet, miközben szakadatlanul járja a világot. Magyarországra, már nem először, a Jane Goodall Intézet meghívására jött, elsősorban azért, hogy a fiatalok környezetvédelmi kezdeményezéseit összefogó nemzetközi programját népszerűsítse. Mielőtt megérkezett volna a Millenárisra – mondta –, egy pesthidegkúti iskolában ismerkedett a Roots & Shoots (magyarul valamiért Rügyek és Gyökerek néven emlegetett) programjában részt vevő helyi gyerekek saját projektjeivel. Másodsorban azért jött, mert a napokban komoly műanyaghulladék-kampányt indító National Geographic most (Magyarországon május 26-án este) mutatja be a Jane című portréfilmet, archív felvételekkel Goodall életéről.

Mit adott nekünk Donald Trump?

Goodall a Millenárison ízelítőt adott abból, hogyan állítja nemes céljai mellé a világot: világos, humorral teli, túlzásoktól mentes előadásban vázolta fel röviden saját regényes történetét, és tapasztalataiból vezette le, miért kell tenni valamit a Földért, és milyen működő módszert tud ő erre. Utána pedig továbbra is humorral válaszolgatott az újságírók, köztük a Qubit kérdéseire, és sok szó esett napi hírekről, például a képeket festő, vágóhídról mentett disznóról, vagy a társát a medencéből kimentő kutyáról – számára mindkét sztori az állati intelligencia bizonyítékát szolgáltatta.

Arról nem hallott még viszont, de jót mosolygott rajta, hogy egy republikánus politikus szerint azért emelkedik az óceánok tengerszintje, mert a partról sziklák hullanak a vízbe. „Beszélek politikusokkal, de nem mindig sikerül elérnem bármit is” – mondta Goodall felidézve, hogy nemrég hat republikánussal ültették egy asztalhoz Los Angelesben egy esten, és eleinte nem teljesen értette, hogy mit keres ott. Aztán beszélnie kellett, amit nagy figyelemmel hallgattak a jelenlévő klímaszkeptikusok, később pedig már közös fotókat kértek vele a gyerekeiknek. „Ha egyikük gondolkodását is sikerült megváltoztatnom, már megérte.”

Amikor Bombera Krisztina, az ATV műsorvezetője, a pénteki beszélgetés moderátora arról kérdezte Goodallt, hogy bírja ki frusztráció nélkül, amit az Egyesült Államok mostani klímapolitikája jelent (kilépés a Párizsi Egyezményből, olajfúrások folytatása, klímaszkepticizmus stb.), a kutató csak mosolygott, és azt mondta, Donald Trump elnök eljövetelének egyik pozitív hatása, hogy (vérbeli trollként) hozzáállásával tömegeket ébreszt rá a környezetvédelem és a klímaváltozás elleni harc fontosságára. Trump nézeteinek szerinte köze van ahhoz is, hogy a tudósok most kezdenek előjönni elefántcsont-tornyaikból, sok országban pedig tömegek állnak a fenntarthatóságot célzó kezdeményezések mellé. Goodall megemlítette, hogy lám, amerikai államok is függetlenednek a szövetségi fősodortól, és saját területükön betartják a párizsi egyezmény irányelveit.

Egyenes út az aktivizmusig

Dame Jane Goodall pályája rögtön úgy indult 1960-ban, hogy valami szokatlant és korszakalkotót fedezett fel a csimpánzokról a tanzániai Gombéban: ő volt az első, aki kiment az emberszabásúak közé a terepre, és a viselkedésüket tanulmányozta. Rájött, hogy eszközt használnak, hogy komplex társadalmi kapcsolataik és kommunikációjuk van, és hogy összességében több köti össze őket az emberrel, mint ami elválasztja.

Minél inkább megismerte az állatvilágot, annál inkább meggyőződésévé vált, hogy nem az ember az egyetlen intelligens, érző lény a Földön. A beszélgetés közben több példát is hozott arra, mostanában milyen sok fajról derül ki, hogy értelmesebb, mint hitték: egy fogságban élő polip éjszaka kinyitja az akváriumát, és átcsusszan egy másikba, hogy halat fogjon, majd hazatér, mintha mi sem történt volna; és még a poszméhek is képesek megtanulni, hogyan kell jutalomért labdácskákat görgetni.

Megismerni és megszeretni a csimpánzokat – innen már csak egy lépés volt Goodall számára, hogy a szenvedéseiket is megpróbálja csökkenteni. Az emberszabásúak létét több tényező fenyegette: élőhelyük csökkent, a helyiek a húsukért vadászták őket, és akkoriban még gyógyászati célú kísérletekre is használták őket éppen azért, mert testük működése nagy hasonlóságot mutatott az emberével. Az egyébként még ma is zajló gombei kutatásból tehát egyenes út vezetett a főemlőskutató számára az aktivizmusig.

Nem lehet csak egy problémát megoldani

Afrikában hamar rájött, hogy a problémákat csak komplexen lehet kezelni. „Minek költsünk egy gyerek oktatására, ha néhány év múlva fertőzésben meghal, mert nem jut tiszta vízhez?” A csimpánzokon sem lehet úgy segíteni, hogy közben a helyi lakosság nyomorban, betegségeknek kitéve él, a Gombe-környéki meredek lejtők erdőtől elhódított sovány földjén tengődve. „Nincs semmi pénzed, Afrika messze van, te meg csak egy lány vagy” – mondogatták Goodallnak, amikor visszatért Európába, hogy pénzt és támogatót szerezzen elképzeléseihez.

Az Európai Uniótól azonban sikerült pénzt szereznie, és 12 faluban elkezdte afrikai programját: helyi közvetítők bevonásával jobb oktatást szerveztek, vízmenedzsment- és mikrohitelprogramot indítottak, elkezdték az erdők visszaállítását, a termőföldeket vegyszermentesen termékenyebbé tették, ösztöndíjprogramot nyitottak főként nőknek, ami a családtervezési céljaikat is támogatta. Mert ahol a nők tanulni kezdenek, a család kisebb lesz – tette hozzá Goodall, akinek – „én nem népesítettem túl a Földet” – egy fia és három unokája van. Tevékenységük eredményeként az erdők újra benőtték a Gombe környéki lejtőket. A programot hét afrikai országban sikerült bevezetni, és ma már 72 faluban működik.

Goodall a működő megoldást hirdetve kezdte el bejárni a világot, és mindenhol a jövő miatt aggódó, elkeseredett vagy mérges fiatalokkal találkozott. „A közismert mondás szerint a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyerekeinktől vettük kölcsön. De ezek a fiatalok azt mondták, a jövőjüket nem kölcsönvettük, hanem elloptuk tőlük.” Ez vezetett el a ma már 100 országban működő Rügyek és Gyökerek kezdeményezéshez, amelynek lényege, hogy a fiatalok csoportokba szerveződve a saját kis projektjük megvalósításához kapnak segítséget. Magyarországon 2006 óta 12 csoport indult el, 2010-ben érték el, hogy az ezeket összefogó egyesület Jane Goodall Intézetté válhasson (és várják az önkénteseket). Goodall a Millenárison biztatólag azt mondta, hogy hazájában, az Egyesült Királyságban is sokáig megálltak tizenkettőnél, de ma már több mint ezer kis csoport próbál változásokat elérni. A kutató szerint a Rügyek és Gyökerek úgy működik, mint egy nagy agy, és felépítése miatt roppant változatos célokért képes küzdeni.

Korrupció mindenhol

Goodall két mostanában aktuális, kiemelt témája – a fenntarthatóbb pálmaolaj-termelés, valamint az óceánok műanyag-szennyezésének visszaszorítása – komoly érdekeket sért. A kutató a Qubit kérdésére azt mondta, ők azért nem olyan harcos civilek, hogy a nagyvállalatok megpróbáljanak nyomást gyakorolni rájuk, tehát sem pénzzel, sem fenyegetéssel nem igyekeztek letéríteni az útjáról. Támogatják viszont az erőfeszítéseit olyan hírességek, mint Leonardo di Caprio vagy Angelina Jolie.

Ami viszont nehezíti a munkáját, az a „mindenhová beszivárgó korrupció”, bár Goodall erről is sztoikus nyugalommal beszélt. Kenyában péntekenként volt például a rendőrségi kifizetőnap, amikor a rendőrök bárhol megállíthatták az embert, és ha nem fizetett, bevitték az őrsre. Nem pont ebben a formájában, de a korrupció Goodall tapasztalatai szerint a világ minden táján jelen van.

A korrumpálhatóság a saját döntéseink szintjén is megjelenhet: hamisan cseng a hangunk, ha kárhoztatjuk a nagyvállalatokat a szennyezés miatt, miközben megvesszük a termékeiket. Igaz, hogy nem könnyű például pálmaolajmentes kozmetikumokat találni a polcokon, de „ha elkezdünk gondolkozni a napi döntéseink következményeiről, etikusabb döntéseket fogunk hozni. Például: nem azért olyan olcsó az a ruha, mert gyerekrabszolgák készítették?” – mondta Goodall. „Életünk minden napján hatással vagyunk, és a döntéseinken múlik, hogy milyennel.”

Úgy tűnik, hogy Goodall hisz a tömeg erejében: szerinte ha emberek milliói, milliárdjai kezdenek el felelősebb döntéseket hozni, etikusabban fog működni a világ. A Föld pálmaolaj-termelésének csaknem 90 százalékát adó Indonézia és Malajzia kormányait sem fogja tudni más jobb belátásra bírni, mint a saját népük. Addig pedig folytatódik az égetéssel végzett, így a légkört is nagyban károsító erdőirtás, és a helyi kistermelők kipenderítése a földekről.

Akar még könyvet írni, csak ki kell gondolnia, miről

Amikor arról kérdezték, hogy bírja ennyi idősen a munkájával, például az évi 300 nap utazással járó fáradalmakat, Goodall úgy válaszolt, őt nemcsak az állatok, hanem a gyerekek is hallatlanul érdeklik, és ez tartja őt frissen. „A testemtől függ, hogy meddig maradok aktív. Mindenesetre amíg az agyam működik, szeretnék még írni is. Csak nem tudom, miről, mert a legtöbb témát már megírtam. Majd ha lesz egy kis időm, kigondolom, hogy miről írjak.”

Van, ami azért Jane Goodallt is felzaklatja: „vajon azért akarja kiölni az érzékenységet a gyerekekből, hogy egy Auschwitzhoz hasonló könyörtelen rendszerben jobb alkalmazottak legyenek?” – kérdezte például arról a frissen nyilvánosságra került esetről, amikor egy floridai tanár a diákjai közreműködésével végzett ki két mosómedvét vízbefojtásos módszerrel.

„A csimpánzoknak van egy nagyon brutális oldaluk: primitív háborúkat vívnak, csoportos támadásokat indítanak, de ezt dühből teszik, ahogy az ember is szokta. De csak az ember képes arra, hogy hideg fejjel népirtásokat tervezzen meg, ahogy még napjainkban is történik – mondta a beszélgetés vége felé Goodall. – De mindennek két oldala van. Ahogy csak az ember lehet igazán gonosz, úgy igazán önzetlen is csak az ember lehet.”

Kapcsolódó cikk a Qubiten: