Olyan gyorsan olvad Grönland jégtakarója, hogy a jelek szerint már késő bármit tenni ellene
Egy új tanulmány szerint a klímaváltozás Grönland óriási jégtakaróját sem kíméli: a sziget sokkal gyorsabban olvad, mint azt korábban gondolták, és már azt a fordulópontot is elérhette, ahonnan nincs visszaút. Ez leginkább az alacsonyan fekvő szigetekre, valamint a tengerek és óceánok partján fekvő városokra nézve járhat katasztrofális következményekkel.
Az északi sarkkör a Föld többi részéhez képest kétszer olyan gyorsan melegszik, így a jégtakaró olvadása is felgyorsul az ott fekvő területeken, például Grönlandon. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) hétfőn megjelent tanulmány szerint 2012-ben körülbelül 400 milliárd tonnás jégveszteséget mértek a dán fennhatóság alatt álló szigeten, ami a 2003-as adatnak közel a négyszerese.
Vigyázó szemetek délnyugatra vessétek!
A tengerszint emelkedését vizsgáló kutatók eddig leginkább az óceánba zúduló gleccsertöredékektől sújtott északnyugati és délkeleti területére fókuszáltak Grönlandon belül, de Michael Bevis, a tanulmány vezető szerzője szerint az új eredményeket már nem lehet a gleccserekre fogni, mivel a 2003 és 2013 között mért jégveszteség nagy része a sziget délnyugati régiójához kapcsolódik, ahol szinte egyáltalán nem található nagy gleccser. „Valószínűleg a felszíni jég felelős a veszteségért, mert az olvadás a partvonaltól befelé történt” – mondta Bevis.
A tanulmány szerzői szerint a klímaváltozásnak köszönhetően minden nyáron óriási folyók keletkeznek Grönland délnyugati belterületén, amelyek aztán az óceánban végzik, így a jövőben ez az eddig komolyan nem vizsgált régió járulhat hozzá az egyik legnagyobb mértékben a tengerszint emelkedéséhez. „Azt eddig is tudtuk, hogy a partmenti gleccserekről leváló jég óriási problémát jelent, de most egy másik nagy problémát is felismertünk: a felszíni jég szépen lassan olvadékvízként folyik a tengerbe”.
Az Ohiói Egyetemen geodinamikát tanító Bevis szerint a tanulmány újabb bizonyítéka annak, hogy az emberiség odáig halogatta a klímaváltozás elleni lépéseket, hogy valószínűleg már nincs visszaút: „Az egyetlen, amit tehetünk, hogy alkalmazkodunk és megpróbáljuk enyhíteni a további felmelegedést. A hatások megszüntetéséhez már túl késő”.
Vészjósló a helyzet, de még nincs minden veszve
Januárban már közzétettek olyan kutatást, ami a klímaváltozás hatásainak eddigi felméréseit meglehetősen konzervatívnak állítja be. A Kaliforniai Műszaki Egyetem földtudósainak a PNAS-ban megjelent tanulmánya szerint az Antarktisz hatszor annyi jeget veszít évente, mint negyven évvel ezelőtt: 1979 és 1990 között évente átlagosan 40 gigatonna veszteséget mértek, míg a 2009 és 2017 közötti periódusban ez évi 252 gigatonnára kúszott fel. Ez akár több méteres tengerszint-emelkedést jelenhet a következő évszázadokban.
Egy másik, a Nature folyóiratban egy hónapja megjelent tanulmány szerint Grönland jégtakarója elég vizet tartalmaz ahhoz, hogy akár hét méterrel is megemelje a globális tengerszintet, ráadásul az iparosodás előtti időkhöz képest 50 százalékkal, a 20. századi átlaghoz képest pedig 33 százalékkal gyorsult fel a sziget jegének olvadása.
Luke D. Trusel, a New Jersey-i Rowan Egyetem gleccserkutatója és a Nature-tanulmány szerzője a New York Times-nak elmondta, hogy az új eredmények ugyan megerősítik a szakmát abban, hogy a grönlandi jégveszteség nem természetes, hanem emberi beavatkozás eredménye, de abban nem ért egyet Michael Bevisékkel, hogy visszafordíthatatlan a helyzet.
Ez szerinte akkor lenne igaz Grönlandra nézve, ha legalább másfél Celsius-fokkal magasabb lenne az átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időkhöz képest – jelenleg nagyjából egy Celsius-fokos emelkedésnél járunk.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: