Minél jobban tanul egy roma diák, annál több nem roma barátja van
Miért fontos, hogyan jönnek ki egymással roma és nem roma gyerekek az iskolában? Mert a közöttük kialakuló kapcsolatok minősége jelentős mértékben alakítja a felnőttkori csoportközi kapcsolatokat, és ezeken keresztül a társadalom összetartozására is hatással van. Az etnikai különbségeket áthidaló barátságok tehát léteznek, és elősegíthetik, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok felnőve megtalálják a helyüket a szélesebb társadalomban, illetve hogy a többséghez tartozó fiatalok is érzékenyebb, türelmesebb hozzáállást tegyenek magukévá.
Mindez persze csak akkor valósulhat meg, ha a különféle etnikai csoportok tagjainak alkalmuk is van egymással találkozni közös terekben, méghozzá rendszeresen. Erre pedig nincs jobb hely, mint egy iskolai osztályterem – még ha jelen pillanatban a magyar közoktatásban ezzel ellentétes trend valósul is meg, és stabilan nő azoknak az általános iskoláknak a részaránya, ahol többségében hátrányos helyzetű, illetve roma diákok tanulnak. 2016-ban az összes intézmény 14 százaléka volt ilyen, ez is több száz iskolát jelent.
Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor közgazdászok, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársai arra voltak kíváncsiak, milyen feltételek segítik elő, hogy az etnikai keveredés a tantermekben minél inkább barátságok formájában öltsön testet, és hogyan lehet minimalizálni a csoportok közötti különbségekből fakadó feszültséget. A vidéki városi iskolák 8. évfolyamain elvégzett vizsgálatuk során érdekes összefüggésekre bukkantak:
A jól tanuló roma diákoknak jóval több nem roma barátjuk van, és kevesebb ellenségük van a nem romák közül, mint rosszul tanuló társaiknak.
A roma tanulók nem büntetik barátságmegvonással azokat a roma társaikat, akik jól teljesítenek, tehát itthon a roma általános iskolások körében nem tapasztalható az a jelenség, ami az Egyesült Államokban egyes diákcsoportok afro-amerikai tagjainál igen: hogy a jó tanulmányi eredményt „stréberkedésnek”, a fehérek majmolásának tartják (acting white).
Az etnikai csoporton átnyúló barátkozást és ellenségeskedést két tényező határozza meg: A, a tanulmányi eredmények, illetve B, hogy egyáltalán találkoznak-e roma és nem roma diákok az osztályban. Minél több a jó teljesítményű roma diák, annál több barátság alakul ki, és annál kevesebb ellenségeskedés nehezíti az iskolai életet. A diákok keveredése ugyanakkor a barátságok kialakulása mellett az ellenségeskedés valószínűségét is növeli.
A kortárscsoport mint negatív/pozitív ösztönző
A szociálpszichológiából ismert kontaktuselmélet lényege, hogy az eltérő etnikai vagy egyéb társadalmi csoporthoz való tartozásból származó feszültségeket leginkább olyan tényezők képesek áthidalni, amelyek az eltérő csoportok tagjainak egy adott terepen egyenlő társadalmi státust (presztízst) képesek biztosítani. Iskolai környezetben, sok más tényező mellett ilyen lehet az iskolai teljesítmény.
A tudás tehát utat nyit a társadalmi sikeresség felé, de vajon milyen a megítélése a kortárscsoportban, amelynek a véleménye annyira meghatározó kamaszkorban? A kutatókat az foglalkoztatta, hogy a többségi csoport tagjai ugyanúgy elismerik-e a hátrányos helyzetű etnikai csoport tagjait, ha azok jól teljesítenek, mintha nem romákról lenne szó. Illetve másik oldalról: vajon nem büntetik-e a hátrányos helyzetű etnikai csoport rosszabbul tanuló tagjai azokat a társaikat, akik nehéz helyzetük ellenére jól teljesítenek az iskolában? Ezek azért fontos szempontok, mert ha a többségi csoport tagjai nem ismerik el a hátrányos helyzetű társuk jó teljesítményét, illetve ha a többi roma diák bünteti őt jó tanulmányi előmeneteléért, az olyan negatív ösztönző, amely megnehezíti, hogy a diák kitörjön hátrányos helyzetéből.
Melyik osztálytársaddal nem utaznál együtt egy vasúti fülkében?
Hogy választ kapjanak, a kutatók 2010 tavaszán felmérést végeztek 74 nagyobb magyarországi város általános iskoláiban (Budapest kihagyásával), a mintában a roma diákokat nagyobb arányban oktató intézményeket felülreprezentálták. A végső mintában 85 iskola összes 8. évfolyamos osztálya, összesen 181 osztály szerepelt. A megkérdezett 3430 diákból 711-en voltak romák.
Az etnikai hovatartozást kétféle identitás megadásával jelölhették meg a gyerekek, míg a köztük lévő kapcsolatokat a nemzetközi szakirodalomban bevált szociometria mérésekkel vizsgálták, és az összehasonlíthatóság kedvéért egy amerikai longitudinális vizsgálat kérdéseit használták. A barátságokat a válaszadók 5 legjobb fiú- és lánybarátjuk megjelölésével azonosíthatták, míg ellenségként legfeljebb 5 főt jelölhettek meg arra a kérdésre válaszolva, hogy kivel nem utaznának együtt szívesen egy vasúti fülkében. A kérdőívekre nevek már nem, csak az osztálytársak anonim kódjai kerültek fel.
Az Oktatási Hivatal engedélyével az iskolák többféle társadalmi, tanulmányi háttéradattal egészítették ki az eddigieket: az anonimizált adatokhoz hozzákapcsolták a tanulók félévi bizonyítványi eredményeit, illetve az évi kompetenciateszt-eredményeiket.
Ebből rajzolódtak ki a fent már három pontban összefoglalt eredmények. Világossá vált, hogy a roma diákok közül a jó tanulók jóval több nem roma barátot tudhatnak maguk mögött, ellenségeik között pedig kevesebb a nem roma. Ráadásul közvetett bizonyítékok utalnak rá, hogy a két jelenség közötti kapcsolat nemcsak statisztikai, hanem oksági jellegű lehet. Az említett összefüggés ugyanis akkor teljesült markánsan, ha a tanulmányi átlag alapján vizsgálták a kérdést (ez olyan információ, amelyet jól ismernek az osztálytársak), viszont egyáltalán nem teljesült, ha a teszteredmény volt a mérce (amely nem, vagy kevésbé ismert információ az osztálytársak előtt). A kutatók megjegyzik, hogy a hatást a magyarországi általános iskolai rendszerre jellemző tartós osztályközösségek is növelik: a gyerekek egymást jól megismerve töltik el a nyolc évet.
Úgy tűnik tehát, hogy a jó teljesítményt barátsággal díjazzák a nem roma diákok, és ezt színvak módon teszik, ráadásul a rosszabbul tanuló nem romák sem büntetik azokat a hátrányos helyzetű etnikumhoz tartozó társaikat, akik jól teljesítenek az iskolában.
Mire jó mindez?
Hogy a kutatók eredményeiket az oktatáspolitika nyelvére is lefordíthassák, kombinálták azokat egy nagymintás országos reprezentatív tanulói felmérés, a Tárki Életpálya-felvétel 2006-2012 adataival, amelyek a roma diákok mintáját is magukban foglalták. Ebből megbecsülték, hogy ha különféle alternatív oktatáspolitikai forgatókönyvek valósulnának meg, hogyan változna a roma tanulók barátságban mért elfogadottságának, illetve elutasítottságának mértéke a nem roma tanulók szemében.
Három alternatívát vizsgáltak:
teljes deszegregáció (ebben az esetben az ország összes osztályába az országos átlagnak megfelelő százalékarányban járnának a roma tanulók);
teljes tanulmányi felzárkóztatás (ha a roma tanulók elérnék a nem roma diákok átlagos tanulmányi eredményeit);
az előző kettő együttes alkalmazása.
Mindhárom opció igen nagy léptékű társadalmi beavatkozás lenne, gyakorlati megvalósításukhoz sok erőforrásra és számos részprobléma megoldására lenne szükség, de a hozzájuk kapcsolódó tendenciákból arra lehet következtetni, hogy egyáltalán milyen irányban érdemes lépéseket tenni az oktatáspolitikában.
A kutatók szimulációs számításai szerint az interetnikus barátságok – ezáltal a nagyobb fokú társadalmi megértés – ügyét leginkább a harmadik, kombinált megoldás szolgálná, ezzel ténylegesen csökkenteni lehetne romák és nem romák közötti társadalmi távolságot. Ehhez egyfelől több vegyes osztályra lenne szükség, másfelől arra, hogy olyan reformokat vezessenek be, amelyek a roma diákokra is kiterjednek, és valóban elősegítik a hátrányos helyzetű tanulók iskolai előmenetelét.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
