Az emberiség elemi érdeke, hogy véget vessen saját evolúciójának

Az emberiségnek mára sikerült kivonnia magát a nyers, durva, eszközeiben nem válogató természetes szelekció nyomása alól, és hiba volna nem folytatni azt a folyamatot, amellyel végképp lezárhatnánk a Homo sapiens evolúcióját – vetette fel Alasdair MacKenzie, az Aberdeeni Egyetem molekuláris biológusa a The Conversation-ben május elején megjelent véleménycikkében.

A gondolatmenetét a hosszú évtizedek után újra pusztító kanyaróval indító skót tudós szerint az északi féltekén az oltásellenesség miatt ismét megjelent járványos kór még a laikusoknak is nyilvánvalóvá teszi, hogy az anyatermészet korántsem valamiféle gondoskodó, óvó-védő felsőbb erő. MacKenzie szerint egyre többen hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a születéskor várható élettartam és az egészségben töltött életévek számának rohamos növekedése annak köszönhető, hogy az emberiség drasztikusan csökkentette a fajra nehezedő szelekciós nyomást. Az emberiség az életkörülmények és a táplálkozás javításával, a prevenciós és a terápiás eszközökkel visszaszorított, vagy eltüntetett olyan betegségeket, amelyek az elmúlt 100 ezer évben folyamatosan tizedelték az előző nemzedékeket. 

Tudomány vs. evolúció

„A múltban őseinknek a valódi vegyszer- és adalékmentes, hígítatlan természetes szelekcióval kellett szembenézniük. A kevésbé előnyös és hasznos tulajdonságok kifejeződéséért felelős génváltozatok hordozóit elvitte az éhínség, megették őket a ragadozók, vagy saját fajtársaik, belehaltak a betegségekbe, megfulladtak az áradásokba, elégtek az aszályos időszakban pusztító tűzvészekben. A 30-40 évnyi emberélet alatt az anyák 8-10 gyermeket szültek, akiknek fele azelőtt halt meg, hogy génállományának egy részét átadhatta volna a következő nemzedéknek” – írja MacKenzie. 

A biológus szerint az emberi faj eddigi legnagyobb eredménye, hogy a 21. századra szinte teljesen kilépett az evolúciós folyamatból. Az egyén szintjén persze ez ugyan nem mindig nyilvánvaló, hiszen az éhezések, a betegségek és a természeti katasztrófák még mindig halálos végkimenetelűek lehetnek, ahogy az emberek is pusztítanak még szép számmal más embereket. De a tudományos eredmények lehetővé teszik, hogy az élelmiszerhiány vagy a kórokozók jelentette biológiai szelekciót megszüntetve „gyermekeinket soha többé ne tegyük ki az Anyatermészet obszcén dühének” – állítja a skót tudós. MacKenzie úgy véli, hogy amint az emberiség felszabadul a természetes biológiai nyomás alól, azzal véget is ért a faj törzsfejlődése.  

Fotó: Tóth Róbert Jónás / qubit.hu

Minek a vége?

A skót molekuláris biológus nem az első és feltehetően nem is az utolsó, aki befejezettnek tartja a homo sapiens evolúcióját. Steve Jones brit evolúcióbiológus még az ezredfordulón kezdte provokálni kollégáit azzal, hogy szerinte a 20. századra megálltunk a fejlődésben. Az ő egyik első számú érve az volt, hogy míg egy viktoriánus temetőben járva szinte azonnal feltűnik, hogy a gyerekek fele még kamaszkora előtt meghalt, mert védtelen volt számos betegséggel szemben, addig a manapság világra jött újszülöttek 98 százalékos eséllyel érik meg a 25. születésnapjukat. Az ember Jones szerint a szó biológiai, genetikai értelmében a múlt századra voltaképpen elkészült, legalábbis abban a formájában, ahogy azt a természetes evolúció engedte, és azóta az ember önmaga vezérelte, tudatos evolúcióját éljük. 

A 2010-es évek elején Sir David Attenborough is csatlakozott a véget hirdetők táborához. Az ismert természetfilmes egy rádióinterjújában azt nyilatkozta: azzal, hogy képesekké váltunk a világra jött csecsemők 95-99 százalékának életben tartására, az egyetlen olyan faj vagyunk, amely gátat szabott a természetes szelekciónak.

Kétségtelen, hogy a biológiai tudományok művelői ma úgy tartják, hogy a törzsfejlődés hajtóereje a természetes szelekció és a természetes változékonyság összjátéka, kölcsönhatása. A változatok létrejöttének lehetősége a fejlődés mozgatórugója, a kiválasztódás jelensége pedig szűrőként funkcionál. Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy egy-egy fajból hosszú-hosszú idő alatt, más és más környezeti feltételek mellett más és más fajok és nemzetségek, családok, törzsek, taxonok keletkezzenek.


Jones, MacKenzie,  Attenborough és a véget feltételezők szerint a kiválasztódás kritériumai váltak semmivé azzal, hogy az emberi faj már nincs kitéve azoknak az evolúciós erőknek, amelyek nagyjából százezer évvel ezelőtt homo sapiensszé formálták. 

Steve JonesForrás: University College London

Nyugaton a helyzet

Vannak, akik szerint a nyugati kultúrkörben igaz lehet mindez, de az ősi szelekciós mechanizmusok mindmáig léteznek. Amennyiben Ázsia és Afrika lakói elegendő tiszta ivóvíz, megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás formájában már a közeljövőben is részesülnének a nyugat áldásaiban, az még mindig nem szavatolná, hogy nemzedékekkel később nem bukkan föl a múltból, bárhol a világon, valamiféle mutáns gén, amely alapvetően változtatna az emberi fajon. 

Peter Ward, a Washington Egyetem paleoantropológusa egy tíz évvel ezelőtti cikkében máshonnan kritizálta a végteóriát. Szerinte legfeljebb a természetes szelekción alapuló evolúció érhetett véget, maga az evolúció aligha. Ward úgy véli, hogy a faj már nemigen változik, „leszámítva persze azokat a változtatásokat, amelyeket magunk okozunk”. Az amerikai tudós arra jutott, hogy a géntechnológia hozhatja létre az eddigieknél hasznosabb tulajdonságokkal bíró, hosszabb élettartamú, tanulékonyabb embert. 

„Az 50 ezer évvel ezelőtti kőkorszaki Európában az akkor még többségben lévő Neander-völgyi népesség alapján egy akkori genetikus simán arra a következtetésre juthatott volna, hogy a fejlődés iránya a mind nagyobb testű, erősebb ember kialakulása” – mondott ellent az efféle spekulációknak még 2002-ben Chris Stringer, a londoni Természettörténeti Múzeum antropológus-professzora. A Földet mégsem a robosztus neandervölgyiek, hanem a törékeny, a tudomány jelenlegi állása szerint náluk intelligensebb rokonfaj népesítette be. 

A Homo sapiens neanderthalensis élethű rekonstrukciójaFotó: HORST OSSINGER/dpa Picture-Alliance/AFP

Az éles elme és a gének

Az evolúcióbiológusok egy része jelenleg azon az állásponton van, hogy mivel az emberi társadalmakban jelenleg az éles elme, és ehhez kapcsolódóan a gazdasági javak felhalmozásának képessége a kiválasztódás alapja, a biológiai evolúció sem fejeződhetett még be. A legújabb kori szelekcióban kulcsszerepet játszó intellektus ugyanis genetikailag is kódolt.

A legújabb populációs vizsgálatok is azt mutatják, hogy az újszülöttek 95-99 százalékának életben maradásával növekszik az emberi faj genetikai változékonysága, vagyis újratermelődik az evolúció egyik alapfeltétele. A természetes szelekción mellett ugyanis olyan mechanizmusok is kulcsszerepet játszanak az evolúcióban, mint a génáramlás, a genetikai sodródás és a mutáció. 

Az elmúlt években kiderült az is, hogy az emberi szervezet baktériumokból, vírusokból és gombákból álló mikrobiomjának mi a funkciója a legkülönfélébb életfolyamatokban. Ezek az emberi gazdasejtekkel szimbiotikus kölcsönhatásban álló szervezetek jelentősen befolyásolják az anyagcserét és az immunválaszokat, hatással vannak a neurológiai folyamatokra, a betegségek kimenetelére és általában az egészségre. Ezeknek a mikroorganizmusoknak pedig biztosan nem állt le az evolúciójuk, már csak azért sem, mert az emberi tevékenység, például a gyógyszer és vegyszer hatóanyagok változása folyamatos szelekciós nyomást jelent számukra.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: 

Gigantikus gátszakadás vagy becsapódó üstökös okozta a jégkorszakot 12 800 évvel ezelőtt?

A hirtelen klímaváltozáshoz vezető folyamatok vagy események világos megértése nemcsak elméleti szempontból érdekes, hanem az emberi civilizációt fenyegető globális felmelegedés miatt is, hogy jobban értsük, miként reagálnak bolygónk rendszerei különböző behatásokra. Ehhez pedig a földtörténetnél jobb útmutató nem áll rendelkezésünkre.