Arról már tudunk, hogy a nagy, egybefüggő mezőgazdasági területek, a nagytáblás földművelés hogyan hat vissza a természetes ökoszisztémára, és hogyan tizedeli meg egy-egy területen a fajok számát, de arról kevesebb szó esik, hogy a terület mikroklímáját is alakíthatja. Pedig még a betondzsungelek időjárását is befolyásolja, ha a közelben több ezer hektárnyi kukoricaföld terül el. A „kukorica izzadása” által okozott jelenséget most épp az amerikai Középnyugat lakói tapasztalhatják meg ragacsos, forró időjárás formájában.

„A jelenlegihez hasonló feltételek mellett – amikor nagyon meleg van, és a légkör nedvességtartalma igen nagy – a termés csak tovább növeli a levegő nedvességtartalmát, és ezáltal a páraérzetet is” – mondta Dennis Todey, az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium középnyugati klímával foglalkozó igazgatóságának vezetője.

A növények, akárcsak az állatok, vizet párologtatnak, és ez a túlzott felmelegedéstől is védi őket. A leveleken található gázcserenyílásokon keresztül távozik a pára, amit a gyökereikkel felszívott vízzel pótolnak. Ha van vízutánpótlás, minél nagyobb a meleg, annál jobban párologtatnak. Amikor a víz folyékonyból légneművé alakul, az jó sok energiát visz magával, ennek következményeként pedig a levél lehűl – mondta Joe Lauer, a Wisconsini Egyetem kukoricával foglalkozó agronómus munkatársa. Mindaz a víz, amitől a növény megszabadul, a levegőben köt ki.

Nyári éjjel izzad a kukorica ruhája

Ezt a folyamatot transpirációnak (vagy transzspirációnak) nevezik, és analóg az állatok izzadásával. A kukorica esetében a transpirációt kukoricaizzadásnak is becézik, mert igen jelentős hatással van az időjárásra. Egyetlen kukoricanövény még nem számít,  de egy egész tábla már képes rá, hogy annyival növelje a levegő nedvességtartalmát, amennyitől 5 Fahrenheit-fokkal megemelkedik a levegő harmatpontja (az a hőmérséklet, amelyre hűlve az adott levegő vízpárára telítetté válik és a folyékony víz elkezd kiválni belőle). Egy 1 hold, azaz kb. 4000 m² méretű kukoricaföld pedig már több mint 15 ezer liter vizet adhat le naponta, és az Egyesült Államokban rengeteg kukoricaföld van: több mint 90 millió hold, azaz kb. 36 és fél millió hektár.

A kukoricaföldekről felszálló nedvesség leginkább magukon a földeken érezhető, de a városokig is eljut, és jelenleg Denvertől Pittsburghig érezhető. A sűrűn lakott területeken a nedves légtömegekre a városi hőszigetek jelensége is visszahat, és az eredmény különösen ragacsos, kellemetlen meleg. 

A hatás nem lebecsülendő: általában csak a part menti, különösképp a meleg tengerek menti parti területeken fordul elő 80 Fahrenheit-fok (27 Celsius-fok) fölötti harmatpont, a kontinentális területeken már a 70 fok (21 Celsius-fok) is kiugrónak számít. „Ám az elmúlt 10-20 évben azt látjuk, hogy a Középnyugaton is egyre többször mérünk 80 fokos vagy afölötti harmatpontokat” – mondta Eric Ahasic, a Nemzeti Meteorológiai Szolgálat minnesotai meteorológusa, aki egyértelműen a földekről felszabaduló extra nedvességnek tulajdonítja a jelenséget.

Ugyanakkor hosszú évek kutatási tapasztalata szerint az Egyesült Államok kukoricaövének a klímáját egyértelműen megváltoztatta már az ott állandósult kukorica- (és szója-) termesztés. Ha a hőség akkor áll be, amikor a kukorica már nagy, intenzív anyagcserét folytat, és a talajban elegendő víztartalék van, akkor számítani is kell a kéretlen párásításra. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy változatosabb növénytakaró kialakításával csökkenthető lenne-e a fülledt levegőjű időszakok gyakorisága. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: