Trumpék 46 év után elkezdték gyengíteni a veszélyeztetett fajok védelmét

Felülvizsgálta az amerikai szövetségi kormány az 1973-ban hozott, a veszélyeztetett fajokról szóló törvény betartatását.

A Richard Nixon által aláírt jogszabály környezetvédők szerint eddig hatékonyan akadályozta meg számos faj kihalását. A végrehajtásában tervezett változás szerintük komolyan veszélyezteti ezeket az eredményeket, és felgyorsítja a sebezhetőbb fajok amúgy is gyors ütemű kihalását.  Tíz állam államügyésze már be is jelentette, hogy bíróságon támadja meg az új szabályozást.

A kormány a változtatással ugyanis alkalmat ad rá, hogy gazdasági szempontok nagyobb súllyal essenek latba a törvény végrehajtásánál, emellett kiiktatja a fenyegetett fajok védelmét szolgáló lépések eddigi automatikáját. A módosítás után a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozhatja, mekkora költségei, milyen gazdasági hatásai vannak annak, ha egy fajt veszélyeztetetté vagy fenyegetetté nyilvánítanak. A változtatással emellett csökkentik azoknak az élőhelyeknek a védelmét, ahol egy védendő faj jelenleg nem él, de ha megnő a szaporulat, a jövőben megtelepedhet.

Az eredeti törvény több mint 1600 állat- és növényfaj védelméről rendelkezik, ennek a jogszabálynak tulajdonítják például a kaliforniai kondor, a tengeri tehenek közé tartozó karibi manátusz, a szürke bálna és a grizzly medve megmentését. A hetvenes évekbeli jogszabály úgy rendelkezett, hogy a vadgazdálkodásért felelős menedzsmentdöntések kizárólag tudományos tényeken alapuljanak, „tekintet nélkül a lehetséges gazdasági és egyéb hatásokra”. A 30 napon belül életbe lépő új végrehajtási utasítás azonban a gazdasági tényezők figyelembe vételét is előírja.

A változás bejelentését stílszerűen David Bernhardt korábbi olajlobbistára, mai belügyminiszterre bízták, neki volt szívügye, hogy könnyítsék a terepet az iparági szereplőknek. (Az amerikai belügyminiszteri poszt birtokosa ma a szövetségi földekért és a természetes erőforrásokért felel, hozzá tartozik például a nemzeti parkok szabályozása.) Bernhardt hétfőn mindenkit biztosított arról, hogy a változtatás által a törvény továbbra is hatékonyan éri el végső célját, „legritkább fajaink” védelmét. „Egy hatékonyan betartatott törvény biztosítja, hogy több erőforrás csoportosuljon oda, ahol a legtöbb jót lehet vele elérni: a terepen folytatott természetvédelemre.”

„Ajándék a cégeknek, és illegális"

Gary Frazer, az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának vezető munkatársa azt mondta, szerinte nem lesz radikális változás ahhoz képest, ahogy az elmúlt körülbelül egy évtizedben intézték a sebezhető fajok listázását. 

Környezetvédők azonban nem így látják: attól tartanak, hogy gazdasági szereplők – például olajtársaságok, ingatlanberuházók, mezőgazdasági termelők – ezentúl olyan földterületeken is terjeszkedhetnek, amelyeket eddig az ökológiai diverzitás megőrzésére jelöltek ki. Noah Greenwald, a Biológiai Diverzitás Központ veszélyeztetett fajokkal foglalkozó igazgatója szerint az új szabályozás „buldózerrel tiporja el a Veszélyeztetett fajokról szóló törvény életmentő erőfeszítéseit”. Szerinte ez a vég kezdete lesz a rozsomákhoz vagy a pompás királylepkéhez hasonló fenyegetett fajoknak.

Az Earthjustice nevű, környezetvédő jogászokból álló szervezet bíróságon támadja meg a módosítást, amely a szervezet egyik tagja, Drew Caputo szerint a terv a Trump-féle kormányzati intézkedések mindkét fő jellegzetességét magán viseli: „ajándék a cégeknek, és illegális”.

Az intézkedés ellenzői többször hivatkoztak arra a májusi ENSZ-jelentésre, amely szerint több mint egymillió állat- és növényfajra vár kihalás az ember túlszaporodása és a klímaváltozás következtében. Új-Mexikó állam demokrata szenátora, Tom Udall szerint az egyik legrégibb és leghatékonyabb természetvédelmi jogszabály zúzatik itt szét.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A százéves Bálint gazda és az eltűnt vidéki művelt osztálybeliek

A joviális médiakertészként számon tartott Bálint György századik születésnapjára megjelent interjúkötet megélhetővé teszi azt a szakirodalomban ritkán tárgyalt, 20. századi időszakot, amikor a középbirtokos agrárelit társadalmi és technológiai értelemben is élen járt a vidék modernizálásában. A későbbi erőszakos kollektivizálás vidéken súlyosabb következményekkel járt, mint a nagyvárosokban.