A statisztikák szerint Európában csökken a keresztények száma, mégis virágzik a vallásbiznisz
Hiába tűnik úgy innen az egyre szekularizálódó Európából, hogy a vallásnak egyre kisebb szerep jut a modern társadalomban, minden kutatás azt mutatja, hogy a hívők száma évről évre nő, legyen szó bármelyik világvallásról. A Pew Research felmérése szerint 2010 és 2015 között ugyan 5,6 millióval csökkent az európai keresztények száma, de ez az egyetlen régió, ahol negatív irányba változott a vallásosak száma: Latin-Amerikában 32,6 millióval, a szubszaharai Afrikában pedig 64,5 millióval több keresztény lett öt év alatt, míg a muszlimok száma 152,4 millióval, a hinduké pedig 66,8 millióval lett több.
Persze a nagy kérdés az, hogy kit nevezünk vallásosnak. A Pew például a magukat egy vallási felekezethez tartozónak valló lakosok halálozási és a bizonyos vallásokba beleszületett (pl. megkeresztelt) gyerekek arányainak változását vette alapul, a hivatalos statisztikák pedig azokra a népszámlálási adatokra hivatkoznak, amelyeket választhatóan lehet megadni, önbevallás alapján. Ezzel csak az a baj, hogy az is behúzza magát kereszténynek, akit megkereszteltek, de aztán életében nem járt templomban, és az is, aki szigorúan betartja a szabályokat, és gyakorolja vallását.
A magyarok ötöde vallástalan
Hogy mennyire nehéz mérni a vallásosságot, azt a Pew egy 2018-as kutatása jól mutatja. A felmérés szerint a magyar lakosság 56 százaléka katolikus, 20 százaléka protestáns, 3 százaléka más felekezethez tartozik vagy nem tudott válaszolni, míg 21 százalék vallotta magát vallástalannak. Ehhez képest a megkérdezettnek csak 14 százaléka állította, hogy a vallás fontos szerepet tölt be az életében, 17 százalék jár vallásos szertartásra legalább havonta, és 16 százalék imádkozik minden nap. Sőt, a 76 százalékos keresztény túlsúlyhoz képest a lakosságnak csak az 56 százaléka válaszolta, hogy hisz Istenben.
Ilyen körülmények között vállalkozott arra a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke, hogy megvizsgálja, milyen spirituális tendenciák léteznek az egyházi vagy felekezeti vallásosságon kívül. A több éve folyó kutatásokban elsősorban arra keresték a választ, hogy a magánvallásosságon belül milyen főbb trendek különíthetők el Magyarországon.
A vallás mint piac
Két amerikai vallásszociológus, Charles Y. Glock és Rodney Stark már az 1960-as években felismerte, hogy a vallásosság fogalma jelentős változásokon ment keresztül a huszadik században. Ők voltak azok, akik a korábbi egydimenziós kutatásokhoz (vallásos-e vagy sem) képest kidolgoztak egy ötdimenziós modellt, amely szerint a vallásosságnak jól elkülöníthető területei vannak: a hit mint ideológiai dimenzió, a vallásgyakorlás mint rituális dimenzió, a vallási élmény mint tapasztalati dimenzió, a vallási ismeretek mint intellektuális dimenzió, valamint a mindennapi élet vallási erkölcsössége, vagyis a következményi dimenzió.
Később, a 2000-es évek legelején Stark egy másik valláskutatóval, Roger Finke-kel együtt megalkotta a valláspiac koncepcióját, amely szerint nemcsak a keresleti oldalról kell vizsgálni a vallásokat, hiszen az emberek mindig ugyanazokat keresik (boldogságot, értelmezési keretet a világban, eredettörténetet stb.), így az „eladók” kínálata az, ami elsősorban alakítja a vallásosság változásait.
Mivel a valláspiac nem különbözik markánsan más termékek vagy szolgáltatások piacától, ezért abban is megjelennek olyan fogalmak, mint a marketing vagy a dizájn, hiszen az egyházaknak is vonzóvá kell tenniük a kínált vallási kultúrát a már meglévő és a leendő hívők számára. Ennek fényében már kevésbé meglepő, hogy Dr. Szilárdi Rékával, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének habilitált egyetemi adjunktusával egy alapvetően üzleti rendezvényen, a CEU-n megrendezett Service Design Dayen találkoztunk, ahol a vallási piac és spirituális dizájn témáján keresztül a vallási trendeket vizsgáló kutatásainak eredményeiről beszélt.
„A szekularizációnak, a vallási pluralizmusnak és az individualizációnak köszönhető, hogy a nyugati világban olyan vallási formák jönnek létre, amelyek szinte egyéni módon más-más mintázatokat mutatnak, ezt nevezi a kortárs vallástudomány bricolage vagy patchwork vallásosságnak, vagy egyszerűen privát vallásosságnak. Ezt a legnehezebb mérni, mivel ez nagyon gyakran időben is változékony, tehát az illető ide-oda fordulhat a vallások között. A privát vallásosságot körülbelül úgy lehet elképzelni, mint egy nagy piacot: kimegy az ember, az egyik pulton talál egy kis Buddhát, aztán megtetszik neki a lélekvándorlás tana, egy másik pulton talál egy kedves Szűz Mária-szobrot, ami megérinti, és szépen összeválogatja ezeket. Majd mivel ő is változik az idők folyamán, ezek az elemek is cserélődhetnek. Ezért meglehetősen nehéz ezt mérni a szokott módszerekkel, például a megszokott kérdőívekkel”
– mondta Szilárdi a Qubitnek.
Az egyén boldogsága, egészsége mindenek felett
A szegedi kutatók szerencséjére az utóbbi években Magyarországon is megjelentek a magukat önismereti, spirituális vagy életmódfesztiválnak nevező rendezvények, amelyek kifejezetten az egyéni vallású embereket szólítják meg. Sőt már itt is kialakult az egészséges verseny: az idén hetedjére megrendezett, tízezreket vonzó alsóörsi Everness mellett megjelent a dunavarsányi Jade Spirit Fesztivál is, amely hasonló célközönséget vár programjaival. Szilárdiék négy éve járják ezeket a fesztiválokat, és minden évben reprezentatív kérdőíves kutatásokkal, terepmunkával és interjúkkal térképezik fel az egyéni vallási szektort.
„A kutatásaink elméleti háttere jól illeszkedik a valláspiac koncepciójához, amely közgazdaságtani keretelméleten belül szemléli a vallást, azaz a fogyasztó és a termelő oldaláról. Eszerint az elgondolás szerint a két szereplő hat egymásra, és ahol nincsen jelentős külső szabályozás, ott rendszerint verseny alakul ki. Ez a modell tehát a vallásosság mértékét alapvetően a verseny és a monopóliumok megléte szemszögéből vizsgálja, és leginkább a vallási kínálatra helyezi a hangsúlyt a kereslettel szemben, de eközben a fogyasztó igényeit is felméri.
Az eredményekből látszik, hogy a megjelentek közül kevesen kötődnek intézményi felekezethez, tehát valóban sikerül az egyéni vallásúakat megszólítani. A trendek mindig változnak, de két éve azt látjuk, hogy kezd három nagy téma köré csoportosulni az a kínálat, ami vonzza az érdeklődést” – mondta a kutató.
A legnagyobb arányban a pszichés fejlődés témaköre érdekli a látogatókat, a belső boldogság keresése, aminek a mögöttes tényezőiben vannak klasszikus vallási elemek, de a fő cél nem az üdvösség, hanem az egyéni boldogság elérése. Önbizalom, párkapcsolatok, szex, kiegyensúlyozottság, harmónia – ezek a hívószavak, és Szilárdi szerint nagyon különbözőek azok a szolgáltatók, akik ilyen témákban szólítják meg a látogatókat: „Van köztük spirituális tanító, önjelölt vulgárpszichológiai coach, de közszereplő is. Soma Mamagésa például állandó meghívott, és tömegek mennek hozzá, és általánosan jellemző az, hogy nem a szakmát keresik az emberek, hanem a karizmatikus előadókat.”
A második fontos témakör a fiziológiai egészségé. A szolgáltatók általában holisztikusan szemlélik az embert, vagyis a test és a lélek egysége miatt úgy tartják, hogy minden testi betegség hátterében valamilyen pszichés ok áll, és állításuk szerint mindkettőben tudnak segíteni – legyen szó kahi vagy theta healingről, esetleg a számtalan különböző jógatípus egyikéről. Szilárdi szerint a spirituális gyógyítás témája nagy kedvence a fesztiválozóknak, akár egy meglévő problémától szabadulnának, akár a megelőzést tartják szem előtt.
És csak a harmadik halmaz tartalmazza a konkrét, hardcore vallási elemeket. Ez nem azt jelenti, hogy a vallás harmadlagos fontosságú lenne a látogatóknak, sőt inkább arról van szó, hogy aki elmegy egy ilyen rendezvényre, annak nem kell külön hangsúlyozni, mi az, hogy karmikus, mit jelent a csakratisztítás vagy mit értenek angyalok alatt.
A számok zuhannak
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népszámlálásainál van lehetőség országos képet kapni a vallásos lakosság arányáról, de itt is ugyanazokkal a problémákkal kell szembenézniük a kutatóknak. „Sokan a kulturális hagyományt is bejelölik, vagyis ha meg van keresztelve, akkor keresztény. És ha valaki templomban esküszik, vagy legalább évente elmegy a karácsonyi misére, akkor már hajlamos bejelölni, pedig ez korántsem jelenti azt, hogy gyakorolja is a vallását. Ez a zsidó és az iszlám diaszpórára is jellemző Európában” – fejti ki Szilárdi.
A KSH adatai szerint 2001 és 2011 között 74,62-ről 54,66 százalékra csökkent azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik vallásosnak tartják magukat. Az Európai Bizottság társadalmi felmérése szerint 2014-ben a hatodik helyen állt Magyarország a 22 vizsgált ország közül abban a tekintetben, hogy a 16–29 év közötti fiatalok milyen százalékban nem tartoznak semmilyen felekezethez: a 67 százalékban felekezeten kívüli magyarokat csak a britek, a hollandok, a svédek, az észtek és a csehek előzik. A magyar fiatalok 26 százaléka vallotta magát katolikusnak, 6 százalékuk pedig protestánsnak, ehhez képest csak 3 százalékuk jár legalább hetente templomba, és 16 százalékuk imádkozik legalább egyszer egy héten.
Boldogságbiznisz
A szegedi kutató szerint két csoportja van a potenciális hívőknek, akiket a valláspiaci szereplőknek minden eddiginél nagyobb versenyben kell valahogy megszólítaniuk: az egyik csoport arra vágyik, hogy valamilyen homogénebb, egyértelműbb keretrendszerbe tudja foglalni az életét, a másik oldalon pedig a saját igazságukat kutatók állnak, akik nem értenek egyet a tradicionális egyházias vallásossággal, ugyanakkor egyáltalán nem zavarja őket a pluralizmus. Egyvalami viszont közös bennük: mindannyian a boldogságot keresik.
Emiatt viszont nemcsak a különböző egyházak és a spirituális szolgáltatók versenyeznek egymással a „fogyasztók” figyelméért, hanem szinte minden nagy céggel.
„Mivel mára nagyon jól tudjuk, hogy az emberek sokkal inkább érzelmi, mintsem racionális döntéseket hoznak, a kólagyártóktól a telekomcégekig minden vállalat marketingje a boldogságfaktort próbálja megragadni az üzeneteiben. Így kerülhetnek ezek a cégek egy platformra bizonyos vallási közösségekkel. Kissé leegyszerűsítve, amíg az egyiknél akkor leszel boldog, ha naponta tízszer felhívhatod ingyen a családodat, a másiknál akkor, ha egy sikeres nap végén elmondhatsz egy imát vagy meditálhatsz.”
Szilárdi szerint éppen ezért nem kell arra számítani, hogy a vallás eltűnne a modern világban. „Tudjuk, hogy az ember Homo religiosus, egy spirituális lény, amióta létezik. Legalábbis nem alakult ki soha, sehol a világon olyan kultúra, ami ne lett volna valamilyen módon vallásos.” Hiába csökken tehát Európában és az angolszász területeken a felekezeti vallásosság, a fizikai léten túlmutató világba vetett hit az egyéni vallási mintákban is domináns – ez lehet egy személyes istenkép, egy mindent átható energia, vagy egy finomra hangolt világegyetem képe is, ami mögött van valamilyen tervezettség.
A fesztiválon mért alapvető demográfiai statisztikák azt mutatják, hogy a korcsoportos megoszlás egyre inkább kiegyenlítődik, amíg például 2016-ban a 30-39 éves korosztály jelent meg dominánsan a rendezvényen, addig 2017-ben már a 19-29, 30-39, illetve 40-49 éves mezőben szinte azonos volt a megoszlás. A résztvevők 70 százaléka nő, 60 százalékuk felsőfokú diplomával rendelkezik, és 11 százalékuk tanul felsőfokú intézményben.
A válaszadók 68 százaléka egyáltalán nem jár templomba vagy istentiszteletre, 30 százaléka néha. A kutatás kérdései az egyes vallási elemek egymáshoz képesti viszonyát is feltérképezik, a gyermekkori vallásosságra vagy vallástalanságra, de a vallási élmény tapasztalataira is rákérdeznek. Az ezt követő elemzések pedig az egyes témák közötti összefüggéseket is vizsgálják.
Mindezek alapján elmondható, hogy azok az elképzelések, amelyek a vallás eltűnését prognosztizálják, egyelőre nem állják meg a helyüket; sokkal inkább állíthatjuk azt, hogy a vallás folyamatos átalakulásban van, csak a korábban bevált mérési eszközök nem feltétlenül bizonyultak alkalmasnak arra, hogy ezt az átalakulást követni tudják.
„Ha pusztán azt az egy kérdést tennénk fel a fesztiválon, hogy »hiszel-e abban, hogy van valami a fizikai világon túli spirituális valóság?«, nem lenne olyan válasz, hogy nem. Hogy a résztvevők számára mi az a valami, mi azt igyekszünk feltárni ebben a kutatássorozatban” – foglalta össze a kutató.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: