Jön a kibervasfüggöny, Oroszország a legmagasabb fokozatra kapcsolta az internet cenzúráját
November másodikán életbe lépett Oroszországban az a törvény, amely az internet szuverenitásáról szól, vagyis lehetőséget ad a hatóságoknak arra, hogy korlátozzák az államnak nem tetsző oldalak és tartalmak elérhetőségét. A hivatalos magyarázat szerint ez a külföldi (főként amerikai) kibertámadások elleni intézkedéseket könnyíti meg, vagyis az internetező népet szolgálja, de szakértők a kínai típusú cenzúra másolását látják a lépésben.
A törvény értelmében az orosz internetszolgáltatóknak olyan, úgynevezett mélyreható adatcsomag-elemzési (DPI) eszközöket kell telepíteniük a hálózati végpontokon, amik képesek felismerni az adatforgalom forrását, és kiszűrik a nem kívánatos tartalmakat. Mivel így az internetes forgalom a jövőben államilag ellenőrzött pontokon halad át, az orosz internet kevésbé függ majd a külföldi szerverektől, vagyis tényleg csak az jut el az állampolgárokhoz, amit a kormány jónak lát.
Az orosz tömegtájékoztatási és távközlési hatóságon, a Roszkomnadzoron keresztül levezényelt cenzúrát idén már két másik törvény is előkészítette: tavasszal fogadták el az állam és a hatóságok durva kritizálását büntetendővé tevő, valamint az álhírek (vagyis amit az állam annak állapít meg) terjesztését tiltó javaslatokat.
Emellett az internet legnagyobb szabadon szerkeszthető tudástárát, a Wikipédiát is lecserélnék egy saját változatra – szintén kínai mintára. A nagy orosz enciklopédia digitalizálására 1,7 milliárd rubelt (kb. 8 milliárd forintot) különített el az állam, ez 2022-ig váltaná fel a túl szabad Wikipédiát.
A cenzúra évtizede
Az internet cenzúrája érezhetően egyre fontosabb az orosz állam számára, hiszen az elmúlt tíz évben óriási változáson ment keresztül a hírfogyasztás az országban. Míg 2009-ben csak 20 százalék körül volt a rendszeres internethasználók aránya, addig idén ez már 70 százalék fölé ugrott, az alapvető információforrást pedig egyre kevésbé jelenti a tévé (ez 94-ről 72 százalékra csökkent tíz év alatt), és egyre inkább az internet (9-ről 32 százalékra nőtt) és a közösségi média (6-ról 34 százalékra nőtt).
Ez idő alatt az internet szabadsága egyre romlott Oroszországban. A Freedom House független szervezet 0-tól 100-ig pontozza az országokat, ahol a 0 a legszabadabb, a 100 a legkevésbé szabad besorolást jelenti, és míg 2009-ben 49 pontot kapott Oroszország, addig 2018-ban 67-et – a pontszám idén valószínűleg még magasabb lesz.
A kétezres évek első évtizedének közepén-végén még úgy írtak az orosz internetről a nemzetközi sajtóban, mint az ország médiájának legszabadabb területe, ahová nem ér el az állam keze, de a 2010-es évek meghozták a változást. A 2011-es választást követő, több mint másfél éven át tartó tüntetéssorozat alatt először iktattak törvénybe internetes feketelistát, vagyis tiltották le az elérést olyan oldalakhoz, amelyek a hatalom szerint veszélyesek: először a gyerekpornót, drogokat vagy öngyilkosságot tartalmazó oldalak kerültek a listára, de 2013-ra már olyan szubjektív okokkal dobálózott az állam az egyes oldalak tiltásánál, mint az „illegális találkozók összehívása”, a „szélsőségekre utaló gyanú” vagy a „fennálló rend veszélyeztetése”.
A SORM (operatív nyomozati tevékenységek rendszere) nevű állami megfigyelőrendszer értelmében a telekommunikációs cégeknek már 1995-től olyan hardvereket kellett telepíteniük a végpontoknál, amik lehetővé teszik a telefonhívások, az internetforgalom és a levelezések nyomon követését az orosz titkosszolgálat, az FSZB számára. Ezt 2014-ben kiterjesztették a közösségi média és a csetbeszélgetések lehallgatására is; a wifiszolgáltatást nyújtó nyilvános helyek üzemeltetőit arra kötelezték, hogy minden felhasználó személyes adatait tárolják; a telekom- és internetszolgáltatók pedig kötelesek a telefonbeszélgetéseket, a szöveges üzeneteket és a böngészési adatokat fél évig, valamint ezek metaadatait három évig tárolni, és pusztán hatósági kérésre, bírósági végzés nélkül átnyújtani.
A kínai nagy tűzfal után jön a kibervasfüggöny
A Kínával való stratégiai együttműködést alapvetően a technológia hajtotta, hiszen ekkora adatmennyiség tárolására csak elméletben volt felkészülve az orosz hálózati infrastruktúra, nyugati technológiákhoz pedig az Oroszország elleni szankciók miatt nem is nyúlhattak volna. A Guardian szerint 2016-ban kezdtek el találkozgatni orosz és kínai szakemberek és politikusok, aminek az lett a vége, hogy az orosz telekommunikációs berendezéseket gyártó Bulat egyezséget kötött a kínai Huawei-jel, hogy adatközpontok létesítéséhez szükséges eszközöket vásárol tőle a jövőben.
Oroszország és Kína technológiai kapcsolata a mai napig kiváló: júniusban a szentpétervári gazdasági fórumon a Huawei-botrányról is beszélgetett egymással a két ország elnöke, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping, majd októberben az orosz és a kínai távközlési hatóság írt alá egyezményt az illegális online tartalmakkal szembeni harcban való együttműködésről.
Az új törvény értelmében a Roszkomandzor által a végpontokon beépítendő eszközök is leginkább a kínai nagy tűzfal hardvereire emlékeztetnek, és ez az orosz internet jövőjére is rávilágíthat: míg Oroszországban jelenleg a LinkedIn üzleti közösségi oldal, a Dailymotion videófeltöltő és a Telegram csetszogláltatás számít a három legismertebb betiltott internetes oldalnak vagy szolgáltatásnak, Kínában többek között a Google, a Facebook, a Twitter vagy a Wikipédia sem érhető el legálisan.
A BBC elemzése szerint a törvény értelmében innentől kezdve úgy lehet bármilyen internetes tartalmat blokkolnia az államnak, hogy ahhoz nem szükséges bírósági eljárás, és még a felhasználókat sem kell tájékoztatni a blokkolás okairól, sőt annak puszta tényéről sem. „Ez a törvény bizonyítja, hogy az orosz vezetés kész a teljes hálózati infrastruktúrát politikai irányítás alá vonni, hogy a digitális információáramlást bármikor el tudja vágni, amikor szükségesnek látja” – mondta a lapnak Christian Mihr, a Reporters Without Borders nevű, információ- és sajtószabadság ügyekben illetékes nemzetközi civilszervezet vezetője.
Azt viszont már kérdésesnek tartják a BBC által megkérdezett IT-szakértők, hogy hogyan fogják úgy átvinni a változtatásokat, hogy azt ne érezze meg a saját bőrén minden orosz internetfelhasználó: „a teljes internetes forgalmat átpréselni a DPI fekete dobozokon olyan, mint amikor az utasok egyszerre próbálják feltuszkolni magukat a moszkvai metróra csúcsidőben”.
Miféle magáncégek?
Putyin nem tett le arról a törekvéséről sem, hogy az orosz technológiai magáncégeket is bekebelezze az állam. Miután a legnépszerűbb orosz közösségi oldal, a helyi Facebooknak is nevezett VKontakte alapítóját, Pavel Durovot eltávolíttatta a cég éléről, és elűzte az országból (később Durov alapította a szintén üldözötté vált Telegramot is, már Berlinből), az orosz internetet uraló két céget, a Yandex.ru-t és a Mail.ru-t szemelte ki magának.
Mivel az innováció jelentőségével az orosz vezetők is tisztában vannak, és azt is tudják, hogy zárt rendszerben nincs innováció, a nagy techcégek esetében legfeljebb a külföldi részvényesek túlsúlyának korlátozásával játszadozhatnak. Ennek érdekében már készül is egy törvényjavaslat, amely egy pontos százalékban határozná meg a külföldi részvényesek arányát az orosz techcégekben (korábban 50 százalékról volt szó, de ezt a napokban visszavonták).
Az orosz Google-ként ismert Yandex a kormány nyomására november végén úgy alakította át a vezetőségi struktúráját, hogy létrehozott egy kormányközeli oroszokból álló alapítványt, amely úgynevezett aranyrészvényt kap, vagyis vétójoggal rendelkezik a 10 százaléknál nagyobb részvényt megszerezni kívánó befektetők elbírásánál – ezzel eleget téve Putyin azon gondolatának, hogy nem szabad külföldi kézbe kerülnie a nagy orosz cégeknek.
A legnépszerűbb levelező és csetszolgáltatásokat, közösségi oldalakat és az AliExpress Russiát is birtokló Mail.ru esetében egy másik módszerhez nyúltak: a Sberbank nevű állami bank vásárolt 20 százalékos részesedést a cégben, és a megállapodás szerint három éven belül újabb 20 százalékhoz jut a bank. A többi A osztályú részvény két másik Putyin-barát oligarcha, Szergej Csemezov és Aliser Uszmanov kezében van, így az legtöbb orosz internetfelhasználó adatait kezelő cég végleg jó kezekbe kerül, mire 2021-ben újra választásokat tartanak Oroszországban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
