Egy véges világban nem lehet végtelenül növekedni, mert annak az emberiség issza meg a levét
Az ipari forradalom előtti időkben 280 ppm volt a szén-dioxid (CO2) koncentrációja a légkörben, ez jelenleg 410 ppm. Az emberiség tevékenysége okán további üvegházhatású gázok, mint a metán (CH4), a kén-hexafluorid (SF6) vagy a dinitrogén-oxid (N2O) koncentrációja is emelkedik. Ezért a Föld egyre több hőt tart meg, és így az átlagos középhőmérséklet növekszik. Jelenleg globálisan olyan 1 °C, a szárazföldeken pedig már 1,5 °C átlagos hőmérséklet-növekedést tapasztalunk. A következő évtizedek kérdése, hogy ez hol áll meg, jelenlegi becslések 4–5 °C növekedést jósolnak, ami jelentősen túl van a célként kitűzött jócskán 2 °C alatti emelkedéshez képest.
A Föld negyedidőszakában jégkorszakok és felmelegedések váltották egymást. Most egy jégkorszakok közötti melegebb időszakban vagyunk. A hideg és meleg időszakok évtízezreken át tartó periodikus változása lenne a normális, amit az emberi környezetváltoztatás kibillenthet (Steffen et al. 2018). Az új ciklusnak a jelenlegi lenne a leghidegebb időszaka, és magasabb hőmérséklet, illetve növekvő tengerszint jellemezné. Ez a Melegház Föld az, amit szeretnénk elkerülni. Bolygónk jelentős része lakhatatlanná válna az ember számára az iszonyú meleg, az elsivatagosodás és a part menti területeket elöntő tenger miatt.
A változás lehet nagyon gyors, ahogy egyre több pozitív visszacsatolás kapcsol be, de lehet, hogy csak évszázadok alatt teljesedik ki. Pozitív visszacsatolás, vagy öngerjesztő folyamat, például a tundra állandóan fagyos talajának (permafroszt) felolvadása és a benne kötött metán légkörbe kerülése, ami tovább növeli a hőmérsékletet és még több metán kerül a légkörbe. Amint egy ilyen útra rálépünk, a folyamat megfordíthatatlan, legalábbis belátható időn belül. Ezért nevezik fordulópontnak (tipping point) azt a mennyiségű változást, ami után ez bekövetkezik. Timothy Lenton és munkatársai idén novemberben jelentették be (Lenton et al. 2019), hogy szerintük már több ilyen fordulóponton túl vagyunk. Azért tegyük hozzá, hogy 2008-ban már jelezték a problémákat (Lenton et al. 2008), amelyek akkor is már régen ismertek voltak.
A jövő bizonytalan, nem tudjuk pontosan hol van az a határ, amit átlépve már menthetetlen a klíma, nem tudjuk, hogy hirtelen vagy lassan következik be a változás, de azt tudjuk, hogy a jelenlegi irány rossz fele visz.
Nőni vagy nem nőni: az itt a kérdés
A Földre gyakorolt hatásunk az emberi populációméret, az emberek átlagos fogyasztásának és egy technológiai faktornak a szorzata. A technológiai faktor mondja meg, hogy egységnyi javakat milyen hatékonyan (vagy éppen mennyire szennyezően) állítunk elő. Azt várjuk, hogy a kutatók és a mérnökök majd kitalálnak valamit, és hatásunk olyan csekély lesz a környezetre, hogy a problémáink megoldódnak. Ezt a szemléletet hívjuk techno-optimizmusnak, ami abból fakad, hogy eddig minden problémát megoldottunk. Ahhoz képest, hogy a XVII. század végén Thomas Malthus már kongatta a vészharangot, hogy az exponenciálisan növekvő emberiséget nem tudjuk a közeljövőben etetni, az akkor még egymilliárd fő alatti emberiség létszáma meghétszereződött, és még mindig tudjuk élelemmel ellátni.
December elején Vida Gábor biológus akadémikus tartott előadást az ELTE-n a klímaváltozás elleni küzdelem legfrissebb eredményeiről. A professzor a techno-optimizmussal kapcsolatban feltette a kérdést: ha eddig ő minden problémáját megoldotta, és túlélt, ez vajon azt jelenti, hogy örökké fog élni? Az örök életre vonatkozó biológiai ismereteink alapján legalábbis biztos, hogy ez nem fog sikerülni. A klímaváltozás tekintetében még lehet bizakodónak lenni, bár a szakemberek egyre kevésbé azok. A jelenlegi előrejelzések nem kedvezőek, pedig az eddigi előrejelzéseink is pontosak voltak.
A problémát a gazdasági rendszerünk okozza, amelynek a középpontjában a folyamatos növekedés áll. Az ökológusok számára evidencia, hogy egy véges világban nem lehet végtelenül növekedni, de a gazdasági elméleteinket mégis egy ilyen vezérfonálra fűztük fel. A gazdasági növekedés ökológiai összeomláshoz vezet.
A gazdaság és a népességnövekedés visszafogásában viszont egyetlen ország sem érdekelt. Egy visszafogott gazdaság munkanélküliségét von magával, a megfékezett fogyasztás kevesebb adóbevételt jelent, ez megszorításokhoz vezetne. Azaz az ökológiánkat megmentő gazdasági nem növekedés (zsugorodás) gazdasági összeomlást von maga után.
A fejlődő országok jogosan szeretnék lakosságuk életszínvonalát növelni, ami viszont az ökológiai lábnyomuk növelését jelenti; a fejlett országok ugyanakkor fenntarthatatlanul sokat vesznek ki a Föld javaiból.
A társadalmi probléma feloldása nem triviális. A Föld lakosságának egy része kénytelen lesz engedni életszínvonalából, míg mások sohasem ízlelhetik meg azt, ami nekünk itt az elmúlt évtizedekben megadatott. Mindezt olyan környezetben, ahol a technika fejlődése egyre jobb és kényelmesebb jövőt ígér nekünk, aminek az áráról mélyen hallgatunk.
Most kell tehát jelentősen visszafognunk a fogyasztást, és megpróbálni mindent, hogy elkerüljük a klímaváltozás okozta katasztrófákat. Nincs idő tovább elmélkedni, vagy a fejünket a homokba dugva mantrázni, hogy nincs klímaváltozás. A cselekedetek időbe telnek. Az iparunk, a kereskedelmünk, a mezőgazdaságunk, a szokásos életvitelünk átállítása nem fog egyik napról a másikra megtörténni. De el kell kezdenünk: ez a saját hozzájárulásunk az emberiség jövőjéhez.
A szerző az MTA - ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport főmunkatársa. További cikkei a Qubiten itt olvashatók.
Hivatkozott irodalom
Lenton, T. M., Held, H., Kriegler, E., Hall, J. W., Lucht, W., Rahmstorf, S. és Schellnhuber, H. J. 2008. Tipping elements in the Earth's climate system. Proceedings of the National Academy of Sciences 105(6): 1786–1793
Lenton, T. M., Rockström, J., Gaffney, O., Rahmstorf, S., Richardson, K., Steffen, W. és Schellnhuber, H. J. 2019. Climate tipping points — too risky to bet against. Nature 575: 592–595
Steffen, W.; Rockström, J.; Richardson, K.; Lenton, T.M.; Folke, C.; Liverman, D.; Summerhayes, C.P.; Barnosky, A.D.; Cornell, S.E.; Crucifix, M., et al. 2019. Trajectories of the Earth system in the Anthropocene. Proceedings of the National Academy of Sciences, 115: 8252–8259.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
