Az USA-ban leállnak az egyéb kutatások a koronavírus miatt, ezrével ölik meg a kísérleti egereket
Sunny Shin, a Pennsylvaniai Egyetem orvosi karának mikrobiális immunológiával foglalkozó kutatója már egy ideje sejtette, hogy a járvány miatt el kell altatnia laboratóriumi egereit, aztán múlt kedden parancsba is kapta kutatásvezetőjétől, hogy „a COVID-19 okozta közegészségügyi válság miatt az egerekkel és egyéb rágcsálókkal dolgozóknak le kell selejtezniük állatállományaikat, amennyire csak lehet”.
Shinék laboratóriumában a kísérleti állatok több mint háromnegyedét, kétszáz egeret kellett elaltatni, amilyen gyorsan csak lehet. A kísérleti állatok közül több Európából és Ázsiából származott, évekbe telt, mire beszerezték őket, és kitenyésztették azokat a genotípusokat, amelyeken a laboratórium munkatársai a bakteriális kórokozók elleni immunválaszokat tanulmányozhatták. „Tudományosan és érzelmileg is megrendítő volt” - mondta Shin.
Nem a pennsylvaniai laboratórium az egyetlen érintett. A múlt héten az Egyesült Államokban számos egyetem felszólította laboratóriumait, hogy ésszerűsítsék a kísérleti állatok állományát, fagyasszanak le embriókat az értékes vagy egyedülálló tenyészvonalakból, a többi állat számára pedig sok esetben a halál volt az egyetlen opció. Minderre azért volt szükség, mert a koronavírus-járvány miatt esetleg nehézségek támadhatnak az állatok ellátásában, illetve mert egyes kutatások teljes egészében leállnak.
A rágcsálókat rendszerint szén-dioxiddal ölik meg, és a nyakukat is eltörik a biztonság kedvéért – nem csoda, hogy a radikális állatvédő szervezet, a PETA hívta fel a figyelmet elsőként a problémára, amit ők vérengzésnek neveznek. „A kísérletezők már megint a kényelmesebb utat választják, és megölik azokat az állatokat, amelyeket eleve meg sem kellett volna vásárolni, nem kellett volna tenyészteni és főként nem kellett volna kísérletezni rajtuk” – kommentálta a helyzetet Kathy Guillermo, a szervezet egyik alelnöke.
Megölik őket, hogy ne haljanak éhen
A nagyobb laboratóriumok vezetői azonban azt mondják, az intézkedésre a személyzet biztonsága, valamint a megmaradó állatok jólléte érdekében van szükség. Számolni kell a lehetőséggel, hogy az állatorvosok, a technikusok, az állatgondozók megbetegednek, vagy otthon kell maradniuk, az intézményeknek pedig így is gondoskodniuk kell arról, hogy meglegyenek a kellő erőforrások az állatok etetésére, tisztán tartására és betegség esetén az ellátásukra is – mondta Peter Smith, a Yale Egyetem Állati Erőforrások Központjának vezetője. „Ez mindannyiunk számára nehéz helyzet, és biztosíthatom önöket, hogy az állatok elaltatásáról szóló döntés nem könnyű.”
Sem a Yale, sem a Johns Hopkins Egyetem nem várja el tudósaitól, hogy maguk pusztítsák el az egereket, ehelyett arra kérték őket, hogy döntsék el, melyik állat mellőzhető. Ebbe a kategóriába sokszor olyan állatok kerülnek, amelyekre egyébként is eutanázia várt volna, mert például nem azzal a genetikai profillal születtek, amelyet a laboratórium elvárt tőlük. Ahelyett, hogy ezt a döntést 2-3 hét alatt hozták volna meg, most a járvány miatt a Johns Hopkins arra kérte őket, hogy 48 órán belül döntsenek. Ennek eredményeként most egy héten belül elvégzik azt a ritkítást a laboratóriumi állományban, amely amúgy 2-3 hétig tartana. „A Johns Hopkins nem kényszeríti a kutatókat, hogy feláldozzák állataikat, tehát nem folyamodunk eutanáziához csak azért, hogy spóroljuk, csak arra kéri őket, hogy értékeljék újra, mely állatokra van elengedhetetlenül szükségük” - mondta Eric Hutchinson, az egyetem baltimore-i intézményének kísérleti állatokért felelős igazgatója.
Nem minden egyetem ilyen megengedő: Isabella Rauchnak, az Oregoni Egészségtudományi Egyetem immunológus kutatójának egyszerűen azt mondták a múlt héten, hogy minden olyan egerétől szabaduljon meg, amelyeket egyszerűen tud majd később pótolni, és csak azokat tartsa meg, amelyek nélkülözhetetlenek a kísérleteihez. A laboratórium kétszáz egerének a kétharmadát elaltatták. „Egyesével megnéztem őket, hogy eldöntsem, melyik maradhat életben, és melyik haljon meg meg. Nagyon kemény volt” – mondta a kutató.
Hopi Hoekstra, a Harvard Egyetem evolúcióbiológusa már túl van több száz egér elpusztításán; a laboratórium ezer fős egérállományának csaknem felét kellett megölni. Az állatokon azt tanulmányozták, hogyan hatnak a gének az állatok társas és egyéb viselkedésére. A ritkítást a Science-nek nagy érzelmi teherként írta le: „aki viselkedéskutatással foglalkozik, órákon át figyeli az állatokat, és tényleg megismeri őket. Nekünk nagyon fontosak ezek az állatok. Beleőszülök ebbe.”
A kutyákra és macskákra nem ez vár
A Science nem látott arra utaló jelet, hogy nagyobb laboratóriumi állatok, például kutyák vagy macskák is áldozatul esnének a járvány miatti racionalizálásnak, sőt, még a PETA sem szerzett ilyesmiről információt. Hutchinson arra számít, hogy erre nem is fog sor kerülni: az egerek gyorsan szaporodnak, és gyorsan is kell őket felhasználni, és ők teszik ki a kísérleti állatok 95 százalékát, rájuk fordítják tehát a legtöbb pénzt és időt a laboratóriumok. Ha pedig mégis nyugdíjazni kellene kísérleti kutyákat vagy macskákat, a Johns Hopkins és a Yale szakértője szerint akkor sem pusztítják el, hanem örökbe fogadásra ajánlják fel őket.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: