Pénteken ismét 366 forint fölött zárt az euró, az után, hogy csütörtökön a Magyar Nemzeti Bank (MNB) csendes beavatkozására egy picit megtorpant a már hónapok óta tartó, de a koronavírus-válság miatt az elmúlt hetekben tovább fokozódó gyengülés.

A forintárfolyam két dolgot tükröz: egyrészt azt, hogy az ország által kínált befektetési eszközök hozamai hogyan viszonyulnak a hasonló országokban elérhető hozamokhoz, azaz hogyan alakul a magyar reálkamat a többi hasonló helyzetű országéhoz képest. Másrészt azt, hogy a befektetők mit várnak, tehát milyen közép- és hosszú távú hozamok várhatók, mondta a Qubitnek Kónya István közgazdász, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Központ tudományos tanácsadóját, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára.

Egy-két éve elkezdődött már a világgazdaság lassulása, ezzel párhuzamosan szigorodott a pénzügyi környezet a világban. A magyar reálkamat eközben csökkent a többi régiós ország reálkamatához képest, mert a nominális kamat nem változott, az infláció viszont jelentősen nőtt. Ezáltal Magyarország már egy ideje veszít vonzerejéből a befektetők szemében – vázolta az elmúlt egy évben kezdődött leértékelődés fő hajtóerejét Kónya.

Koronavírus-hatások és bizalomvesztés

Az elmúlt 1-2 hét árfolyamcsökkenésében már másféle tényezők játszottak közre. Február végén, március elején a koronavírus-járvány elérte Európát, és máris erőteljes gazdasági hatásokat gyakorolt: a várakozások egyre negatívabbá váltak, általános ijedtség, ha nem is pánik uralkodott el a pénzügyi piacokon. Minden válság elején jellemző, hogy a befektetők a biztonságos eszközökbe menekülnek (ez a fly to safety a közgazdaságtanban), ilyenek például az amerikai, a svájci, a német, a japán államkötvények. A kockázatos eszközök hozamai ilyenkor felmennek, lényegében az összes nem amerikai és nem euró típusú deviza leértékelődik – ez az általános magyarázat a forint utóbbi hetekben tapasztalható mélyrepülésére. De van itt más is.

Ezen a héten a forint jelentősebben gyengült, mint akár a cseh, akár a lengyel valuta. A régióban Csehország, Lengyelország és Szlovákia kedvezőbb helyzetben van, ott korábban már történtek kamatemelések, Romániának vannak egyensúlyi problémái (ott egyébként épp az elmúlt hetekben korrigált egy kicsit a lej az euróhoz képest). A magyar a legnyitottabb gazdaság a régióban, nálunk a legmagasabb a külső adósság, akár a devizaadósságról, akár az államadósságról beszélünk.

A forintnak a többi régiós valutához képest is jelentős gyengülésének oka az is lehet Kónya szerint, hogy az MNB nehezen szánja rá magát a szigorításra. A jegybanknak nincs is könnyű dolga, mert a reálgazdaságnak és a pénzügyi szektornak nem a monetáris szigorítás kedvez, a gyengülés miatt viszont mégis arra lenne szükség. Szerdán a jegybank meghirdette a (március végén változatlanul hagyott) 0,9 százalékos alapkamat melletti egyhetes betéti tender lehetőségét, ami egy kicsit stabilizálta a forintot csütörtökön, de pénteken újra rosszul indított a forint.

A leértékelődésben magyar specialitás továbbá, hogy úgy tűnik, megrendült az országba vetett befektetői bizalom, aminek nemcsak gazdasági, hanem jogrendi okai is vannak. Márpedig a nemzetközi pénzpiacokon kulcsfontosságú, hogy mit lehet várni a jövőtől.

A gyenge forint és a válság

Kónya szerint senki nem tudja megmondani, meddig gyengülhet még a forint. Az eszközárak (tőzsdeárfolyamok, lakásárak, illetve éppen a forintárfolyam) alakulását az határozza meg, hogy mit várnak a befektetők a jövőtől. Az biztos, hogy az árfolyamokra komoly hatása lehet az előbb említett bizalmi tényezőknek. Ebben a tekintetben a kis elmozdulásoknak is lehet nagy hatása, például hogy a magyar GDP-től mit várnak, és ahhoz képest hogyan alakul majd. A szakértő szerint fontos lenne, hogy a kormány és az MNB is komoly bizalomerősítő lépéseket tegyen.

A közgazdaságtanban alaptétel, hogy a devizaárfolyam egy alkalmazkodási csatorna, a gyengébb deviza segíti az exportot, ezért a GDP-növekedésben segíthet. De ez a mostani egy sajátos válság, és ez a csatorna nem fog így működni egy ideig: otthon ülnek az emberek, állnak a gyárak és a turizmus, amely fontos magyar exportiparág. Legfeljebb fél év múlva – ha remélhetőleg lecseng a járvány, és újraindítható a gazdaság – léphet majd újra működésbe.

Az export azonban kétélű dolog Magyarországon: az iparban a magyar export csak jelenetős importigénnyel tud működni (magyarán szólva kicsi a hozzáadott értéke az exportra termelő iparágnak), ha a forint leértékelődik, az import is megdrágul, tehát a gyenge forint az iparban nem tud olyan hatást gyakorolni, mint várhatnánk.

További negatív hatása lehet a gyenge forintnak a válságban, hogy várhatóan tovább fokozza az inflációt – már a korábbi, még a toleráns jegybanki várakozásokat is meghaladó inflációban is szerepe volt a forint leértékelődésének. Hiába ellensúlyozza a kereslet csökkenése a kínálat csökkenését, az élelmiszerárak további növekedésére lehet számítani Kónya szerint. „Nem biztos, hogy ez a fajta válság annyira dezinflációs lesz, mint a korábbiak” - mondta Kónya.

További hatása a leértékelődött forintnak a még meglévő devizaadósságok növekedése. Az államadósság jelentős része, 20 százaléka devizában van; igaz, eközben a jegybank devizatartaléka viszont felértékelődik. Nettóban nem járna rosszul az ország, de a devizatartalékot nem akarjuk eladni, tehát az adósság növekedése fogja erősebben gyakorolni kellemetlen hatásait a költségvetésre.

A költségvetésben egyébként is brutális hiányt kell bevállalni: a most következő pár hónapban a forintárfolyamnak kevésbé van jelentősége, mert egyébként is áll a gazdaság, de Kónya szetint „ha visszatér a normalitás, akkor rossz lesz, hogy már ebben sem lesz tartalék”.

Válságkezelés

A gazdaságmentés szempontjából nagy kérdés, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által jövő keddre ígért gazdasági mentőcsomag mekkora lesz, és miből áll. Nagyjából konszenzus van a közgazdászok között arról, hogy miből kellene állnia most egy ilyen csomagnak: a legfontosabb a jövedelemtámogatás; azoknak a háztartásoknak, amelyek elveszítik a bevételüket, legalább fél évig kellene támogatást nyújtani. Minél inkább törekedni kellene arra, hogy megőrizzék a megőrizhető munkahelyeket, azokat, amelyek a rövid távú leállás miatt szűnnének meg, és nem más okból. Azok fogják ugyanis először elveszíteni a munkájukat, akik amúgy is alacsony jövedelműek, kevés megtakarítással rendelkeznek. Németországban elég jól működik az a rendszer, hogy állami támogatással pótolják ki a munkavállalók jövedelmét annak érdekében, hogy ne veszítsék el az állásukat – mondta Kónya. Mivel szó szerint a túlélésről van szó, az egészségügybe is rengeteg pénzt kell most betolni.

Ezt a rengeteg kiadást mind be kell vállalni a költségvetésnek, de hogy a pénzosztást milyen formában lépik meg, azon már lehet vitatkozni Kónya szerint. És hogyha ezen a szakaszon túlvan a világ, akkor érdemes a gazdaság újraindításának kérdéseivel foglalkozni.

Kónya szerint némileg furcsa módon a kormány a jelek szerint ódzkodik ezektől a lépésekről, amire legfeljebb politikai magyarázatot lehet találni. Ha a keddi csomag a cégek támogatásából fog főként állni, az megkésett lesz, mivel máris több százezren lehetnek azok, akik elveszítették a munkájukat – friss adatok híján csak sejteni lehet, hogy így van. Korábban, március elején kellett volna ez ügyben lépni, mert több százezer állástalant nem lehet csak úgy visszaterelni a munkaerőpiacra.

A gyenge forint áldás a magyar gazdaságra: egy közkedvelt mém nyomában

Kónyát végül arra kértük, hogy közgazdászként értékelje, igazak vagy hamisak-e annak a kormánypárti kommentekben előszeretettel terjesztett mémnek az állításai, amely minimális információ mellett „kalkulálja ki”, hogy a gyenge forint áldás a magyar gazdaságra. Az ábra már a hónapokkal ezelőtti forintmélypont idején is terjedt, de most új erőre kapott. Íme:

A magyar munkáltatónak jó a gyenge forint? Ennek az igazságtartalma legalábbis véleményes, ugyanis nagyon nem mindegy, milyen munkáltatóról van szó. Egy exportra termelő multi vezetőjének valóban jól jön a forintgyengülés, de a hazai piacra termelőnek, főként hogyha importál is, nagyon rossz. A forintleértékelődés és az infláció miatt ráadásul bérnyomás alá kerülnek a munkáltatók, függetlenül attól, hogy mivel foglalkoznak.

A magyar munkavállalónak jó a gyenge forint? Egyértelműen hamis állítás. Az importcikkek drágulása miatt megnőnek a megélhetési költségek, ennek legegyértelműbb megnyilvánulása a benzinár változása.

A Magyarországon befektető külföldi cégnek jó a gyenge forint? Igen, ez így van.

Az importtal foglalkozó külföldi vállalkozó számára rossz a gyenge forint? Igen, az importőrnek valóban hátrányos a forintgyengülés, mert magasabb költséggel tud árut behozni. (Persze nem csak a külföldi importőrnek, hanem a magyarnak is.)

A magyar turistának külföldön rossz a gyenge forint? Ezzel az állítással aligha lehet vitatkozni.

A magyar turistának itthon jó a gyenge forint? Nem. A forint leértékelődésétől nem lesznek olcsóbbak a szállások, ennek éppen az ellenkezője igaz. Egyrészt mert a külföldi alapanyagok megdrágulnak, és ez máris megmutatkozik például az éttermi árakban. Emellett megnő a (hazai és külföldi) kereslet a magyarországi szállások iránt, és ez felveri az árakat. Ez jó a szállodának, de rossz a magyar nyaralóknak.

A külföldi turistának itthon jó a gyenge forint? Igen, neki jó. Kérdés, hogy mikor lehet újra a jelenlétével számolni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás