OECD: Pénzben mérhető, komoly hátrányokat szenvedtek el azok a gyerekek, akik a COVID miatt nem járhattak iskolába
2020 elején világszerte bezártak az iskolák, és a kiesett tanulás mértékét és hatásait – amiket gyakorló szülők máris megfigyelhetnek a saját gyerekeiken – buzgón kalkulálják a különféle közgazdaságtani műhelyek. A Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) szokásos évi oktatási jelentésében (Education at a Glance) foglalkozott a kérdéssel.
Mint írták, a tavaszi iskolazárások miatti veszteségeket nem lehet egykönnyen ellensúlyozni, még akkor sem, ha az iskolák gyorsan visszaállnak a korábbi teljesítményükre. A kiesett tanulásnak hosszú távú gazdasági hatásai lesznek mind az érintett tanulókra, mind a nemzetgazdaságokra nézve, hacsak nem orvosolják hatékonyan a problémát.
A jelenleg rendelkezésre álló kutatások arra utalnak, hogy az 1-12. osztályba járó tanulók átlagosan 3 százalékkal kevesebbet fognak keresni életük során, mintha a 2019/2020-as második félévet is rendesen végigjárták volna. A nemzetgazdaságok kalkulált vesztesége az OECD szerint pedig évi 1,5 százalékkal kisebb GDP – az évszázad végéig. Ezek a veszteségek nagyobbak is lehetnek, ha az iskolákban nem indul meg mielőbb újra a teljes értékű oktatás.
A hátrányos helyzetű diákok körében még nagyobb jövedelmi lemaradást okozhat az oktatásból való kiesés: azok a gyerekek, akiknek a szülei nem tudják hathatósan támogatni az iskolán kívüli tanulást, jobban kiesnek a tanulásból, mint jobb körülmények között élő társaik, és ez a veszteség jövedelmi különbségekben is megmutatkozik majd az OECD szerint.
A nemzetek gazdasági veszteségei már jelenleg is olyan tetemesek, hogy az iskolák 2019-es működésének visszaállítása kevés az eltüntetésükhöz: csak az oktatás javításával lehet ledolgozni ezt a hátrányt. Segíthet például, ha a tanerő készségeit minél inkább az újfajta feladatokhoz igazítják, illetve – ha a jelenlegi járványhelyzetben sikerül hosszabb távon is fenntartani a személyes oktatást – jobban figyelembe kellene venni, hogy akár egy-egy osztályon belül is milyen nagy különbséget idézhetett elő a tanulók felkészültségében a kiesett időszak. Tehát még több, az egyéni felkészültségre alapozó módszerre lenne szükség a tantermekben. Az OECD arra figyelmeztet, hogy bár a népegészségügyi szempontból biztonságos újranyitás is kulcsfontosságú, a hosszú távú gazdasági következmények is figyelmet követelnek, mert már az eddig elkönyvelt veszteségek is többet követelnek, mint a ma legjobbnak tartott iskola-újranyitási gyakorlatok.
Az alábbi ábrán az látható, hogy az egyes OECD-tagállamoknál mekkora volt a ténylegesen kiesett tanítási napok száma május közepéig. Az egyes országoknál az oktatás szintjétől (alsó tagozat, felső tagozat vagy középiskola) is függően adódhatnak eltérések, Magyarországon ezzel nem kell számolni.
32 kiesett tanítási nappal a magyar gyerekek a középmezőnyhöz tartoznak a brazilokkal, norvégokkal és a hollandokkal fej-fej mellett. Észtországban például 58 tanítási napot kellett a négy fal között intézniük a családoknak, míg a brit és a litván gyerekeknek csak 20 vagy annál is kevesebb tanítási nap maradt ki a koronavírus-világjárvány miatt.
Magyarországon egyelőre csak becslések vannak arról, hogy a Klebelsberg Központhoz tartozó iskolák 750 ezer diákja közül hányan lehetnek azok, akiknek az otthon tanulással töltött három hónap csak hosszú és unalmas vakáció volt csupán. Egy tudományosan megalapozott becslés szerint a felsősök közül minden ötödik kimaradt az online oktatásból, de mint az OECD jelentése kitér rá, korántsem csak ők tekinthetők az otthontanulás veszteseinek, hanem azok is, akiknél a szülőknek volt rá lehetőségük, hogy megpróbálják tartani a lépést az online oktatással.
Annyi biztos, hogy itthon mintegy 37 ezer diák családja nem rendelkezik a távoktatáshoz szükséges digitális eszközökkel, de jóval többen lehetnek azok, akik kimaradtak a tanulásból. Ercse Kriszta oktatáskutató százezerre becsülte a számot, figyelembe véve azt is, hogy a szakképző iskolák már nem a KK-hoz tartoznak, és ezekben még nagyobb lehet a kimaradó diákok aránya. Sokan lehetnek azok is, akik egyetlen – dolgozó – szülővel és több iskolás testvérrel élnek, vagy akiknek a szülei kénytelenek voltak bejárni a munkahelyükre, és ezért a gyerekek nem sokat profitáltak a táviskolából, még ha volt is számítógépük.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
