OECD: Pénzben mérhető, komoly hátrányokat szenvedtek el azok a gyerekek, akik a COVID miatt nem járhattak iskolába

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

2020 elején világszerte bezártak az iskolák, és a kiesett tanulás mértékét és hatásait – amiket gyakorló szülők máris megfigyelhetnek a saját gyerekeiken – buzgón kalkulálják a különféle közgazdaságtani műhelyek. A Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) szokásos évi oktatási jelentésében (Education at a Glance) foglalkozott a kérdéssel.

Mint írták, a tavaszi iskolazárások miatti veszteségeket nem lehet egykönnyen ellensúlyozni, még akkor sem, ha az iskolák gyorsan visszaállnak a korábbi teljesítményükre. A kiesett tanulásnak hosszú távú gazdasági hatásai lesznek mind az érintett tanulókra, mind a nemzetgazdaságokra nézve, hacsak nem orvosolják hatékonyan a problémát.

A jelenleg rendelkezésre álló kutatások arra utalnak, hogy az 1-12. osztályba járó tanulók átlagosan 3 százalékkal kevesebbet fognak keresni életük során, mintha a 2019/2020-as második félévet is rendesen végigjárták volna. A nemzetgazdaságok kalkulált vesztesége az OECD szerint pedig évi 1,5 százalékkal kisebb GDP – az évszázad végéig. Ezek a veszteségek nagyobbak is lehetnek, ha az iskolákban nem indul meg mielőbb újra a teljes értékű oktatás. 

A hátrányos helyzetű diákok körében még nagyobb jövedelmi lemaradást okozhat az oktatásból való kiesés: azok a gyerekek, akiknek a szülei nem tudják hathatósan támogatni az iskolán kívüli tanulást, jobban kiesnek a tanulásból, mint jobb körülmények között élő társaik, és ez a veszteség jövedelmi különbségekben is megmutatkozik majd az OECD szerint.

A nemzetek gazdasági veszteségei már jelenleg is olyan tetemesek, hogy az iskolák 2019-es működésének visszaállítása kevés az eltüntetésükhöz: csak az oktatás javításával lehet ledolgozni ezt a hátrányt. Segíthet például, ha a tanerő készségeit minél inkább az újfajta feladatokhoz igazítják, illetve – ha a jelenlegi járványhelyzetben sikerül hosszabb távon is fenntartani a személyes oktatást – jobban figyelembe kellene venni, hogy akár egy-egy osztályon belül is milyen nagy különbséget idézhetett elő a tanulók felkészültségében a kiesett időszak. Tehát még több, az egyéni felkészültségre alapozó módszerre lenne szükség a tantermekben. Az OECD arra figyelmeztet, hogy bár a népegészségügyi szempontból biztonságos újranyitás is kulcsfontosságú, a hosszú távú gazdasági következmények is figyelmet követelnek, mert már az eddig elkönyvelt veszteségek is többet követelnek, mint a ma legjobbnak tartott iskola-újranyitási gyakorlatok.

Az alábbi ábrán az látható, hogy az egyes OECD-tagállamoknál mekkora volt a ténylegesen kiesett tanítási napok száma május közepéig. Az egyes országoknál az oktatás szintjétől (alsó tagozat, felső tagozat vagy középiskola) is függően adódhatnak eltérések, Magyarországon ezzel nem kell számolni.

Illusztráció: OECD

32 kiesett tanítási nappal a magyar gyerekek a középmezőnyhöz tartoznak a brazilokkal, norvégokkal és a hollandokkal fej-fej mellett. Észtországban például 58 tanítási napot kellett a négy fal között intézniük a családoknak, míg a brit és a litván gyerekeknek csak 20 vagy annál is kevesebb tanítási nap maradt ki a koronavírus-világjárvány miatt.

Magyarországon egyelőre csak becslések vannak arról, hogy a Klebelsberg Központhoz tartozó iskolák 750 ezer diákja közül hányan lehetnek azok, akiknek az otthon tanulással töltött három hónap csak hosszú és unalmas vakáció volt csupán. Egy tudományosan megalapozott becslés szerint a felsősök közül minden ötödik kimaradt az online oktatásból, de mint az OECD jelentése kitér rá, korántsem csak ők tekinthetők az otthontanulás veszteseinek, hanem azok is, akiknél a szülőknek volt rá lehetőségük, hogy megpróbálják tartani a lépést az online oktatással.

Annyi biztos, hogy itthon mintegy 37 ezer diák családja nem rendelkezik a távoktatáshoz szükséges digitális eszközökkel, de jóval többen lehetnek azok, akik kimaradtak a tanulásból. Ercse Kriszta oktatáskutató százezerre becsülte a számot, figyelembe véve azt is, hogy a szakképző iskolák már nem a KK-hoz tartoznak, és ezekben még nagyobb lehet a kimaradó diákok aránya. Sokan lehetnek azok is, akik egyetlen – dolgozó – szülővel és több iskolás testvérrel élnek, vagy akiknek a szülei kénytelenek voltak bejárni a munkahelyükre, és ezért a gyerekek nem sokat profitáltak a táviskolából, még ha volt is számítógépük.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: