Az öt évig tartó időjárási anomália is hozzájárult a spanyolnátha európai tombolásához
A több millió halálos áldozatot követelő spanyolnátha európai pusztításához és kialakulásához is jelentősen hozzájárult az 1914 és 1919 között megfigyelt éghajlati anomália – derül ki a GeoHealth tudományos folyóiratban nemrég közzétett tanulmányból. A szakadatlan esők és a szokatlanul hideg idő nem csupán a harctereken növelték az áldozatok számát, hanem megágyaztak a H1N1 influenzavírus tombolásának is.
Az Alexander More, a Harvard Egyetem kutatója vezette tudóscsoport a svájci-olasz határon lévő Colle Gnifetti gleccser több mint százéves, 72 méter mélyről vett jégmintájából származó adatokat vetette össze epidemiológiai és történeti feljegyzésekkel, valamint műszerekről leolvasott adatokkal, hogy feltérképezze a százévente egyszer előforduló éghajlati anomáliát jellemző hőmérsékletet, csapadékmennyiséget.
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a legborzalmasabb időjárás időbeli átfedésben volt a spanyolnátha halálozási csúcsértékeivel, vagy éppen megelőzte azokat. A legrosszabb időjárási körülmények a háború legvéresebb csatái közül is egybeesnek néhánnyal, például az összecsapások borzalmai mellett Somme, Verdun vagy Gallipoli túlélői is véget nem érő sártengerről, vízzel teli lövészárkokról és súlyos fagysérülésekről számoltak be.
A Harvard Gazette-nek More hozzátette, természetesen számos más tényező is szerepet játszott a járvány súlyosságában – például a vírus természetes fertőzőképessége egy olyan populációban, amelyben az emberek immunrendszere sosem tapasztalt hasonlót. A szokatlan környezeti tényezők azonban nagy valószínűséggel szintén sokat nyomtak a latban: terméskiesést okoztak, fizikailag kifárasztották az extrém körülmények közé kényszerült férfiak millióit, és lezárták a betegséget terjesztő vízimadarak normális vándorlási útvonalait.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: