A meditáció javíthat a gyermekkori figyelemzavaron
A viselkedésszabályozás gyermekkorban még fejlődésben van, ezért nincs mindig ok az ijedségre, ha egy gyermek impulzívan viselkedik, vagy a figyelme szétesését tapasztaljuk. A viselkedésszabályozásának is vannak úgynevezett életkorspecifikus elvárásai, amelyek vezérfonalként működhetnek a fejlődési problémák azonosításában. Ahogy az életkor növekedésével párhuzamosan fejlődik az idegrendszer, úgy a gyerekek is egyre tovább képesek fenntartani a figyelmüket és elvonatkoztatni a zavaró, figyelemelterelő ingerektől is, amelyek jelen vannak a mindennapi környezetben. Ezek a készségek kifejezetten fontossá válnak, ahogy iskolába kerülnek a gyerekek, elengedhetetlenek ugyanis ahhoz, hogy az oktatásból profitálni tudjanak.
Az idegrendszer fejlődése azonban olykor zavart szenved, így a viselkedésszabályozás érettsége is elmaradhat a gyermek életkorától. Ilyen zavar a figyelemhiányos hiperaktivitás, vagy másnéven ADHD is, amely funkcióromlást okoz a gyermek életének több területén is (például az iskolában és otthon). A figyelemhiány olyan tünetekben mutatkozik meg, mint például a mások meghallgatására való képtelenség, az instrukciók végrehajtásának nehézsége, a feladathoz nem kapcsolódó tevékenységek végzése és a szervezetlenség. A hiperaktív-impulzív tünetek pedig olyanok lehetnek, mint például az egy helyben ülésre való képtelenség, a folytonos beszéd és cselekvés, mások félbeszakítása, és a viselkedés irányításának nehézsége. A statisztikák szerint a gyerekek 5-10 százaléka érintett ADHD-val, azonban hazai klinikai kutatásokban már bebizonyosodott, hogy a küszöb alatti tünetek jóval több gyerekre jellemzőek. Ez azt jelenti, hogy az ADHD diagnózisához szükséges tünetek mennyisége vagy mértéke nem olyan nagy, hogy ebbe a fejlődési zavarba sorolják a gyermeket, de ahhoz igen, hogy rontsák az érintett gyermekek és a családjaik életminőségét. A figyelem- és viselkedésszabályozási problémák komoly hatással lehetnek az iskolai előmenetelre is, így az olyan intervenciós fejlesztő programok, amelyek az iskola életébe is beilleszthetők – mint a mindfulness –, különös jelentőséggel bírnak a pozitív fejlődési kimenetel szempontjából.
Mindfulness gyakorlatok gyerekeknek
A mindfulness, vagy másnéven tudatos jelenlét olyan szemléletmód, amelynek során figyelmünket a jelen pillanat történéseire irányítjuk, és ítélkezésmenetesen befogadjuk azt, ami az „itt és most”-ban történik: legyen az gondolat, érzelem, testérzet vagy a környezetünk érzékszerveinkkel való monitorozása.
A gyerekeknek szóló mindfulness-alapú programok rendkívül összetettek, tipikusan a különböző gyakorlattípusok széles skáláját alkalmazzák. A gyakorlatok legalapvetőbb típusa, amikor a gyakorló a saját légzésére irányítja a figyelmét anélkül, hogy azon változtatna, pusztán megfigyelve azt. Egy másik széles körben alkalmazott gyakorlat a testpásztázás, amikor megfigyeljük a testünk különböző pontjaiban az érzéseket. Gyerekekkel az ilyenfajta gyakorlatokat szemléletesebben szokás alkalmazni, például plüssfigurát helyezünk a mellkasra fekvő helyzetben, ami megmutatja a be- és kilégzés ritmusát, és így segít megfigyelni a légzést.
A gyakorlatok másik típusa, amikor a figyelmet a külső környezetünkre irányítjuk, és az érzékszerveinkkel alaposan megfigyelünk valamit, például a mindennapi hangokat vagy különböző tárgyak textúráját, színét a környezetünkben. A gyerekekkel végzett gyakorlatok tipikusan rövidebbek, és sok esetben játékosabbak: festéket cseppentenek egy vízzel teli akváriumba, és megfigyelik az így keletkező színkavalkádot és alakzatokat, vagy különböző hangú hangszereket szólaltatnak meg a szoba különböző pontjairól, és a gyerekek bekötött szemmel hallgatják a hangokat, felnyújtott kezükkel jelezve a közeledésüket vagy távolodásukat.
A tudatos jelenlét gyakorlatok egy másik típusa – feltehetőleg jóval nehezebb, mint az előzőek –, amikor a belső érzeteinkre, gondolatainkra irányítjuk a figyelmet, például csukott szemmel, pihenés közben megfigyeljük, ahogy a gondolataink jönnek és mennek. Gyerekek számára olyan hasonlattal tudjuk ezt szemléltetni, hogy elképzeljük, ahogy az érkező gondolatainkat felhőre ültetjük, és hagyjuk tovább úszni az elképzelt kék égen. Ezek a típusú gyakorlatok segíthetnek az olyan gyerekeknek, akik sokszor leragadnak egy gondolatnál, érzésnél vagy érzetnél, és nehezen tudják elengedni őket. Ez a leragadás rendkívül stresszes lehet, főleg ha negatív témájú gondolatok és érzések térnek vissza újra és újra.
A mindfulness és a gyerekkori önszabályozás
A belső környezet megfigyelésére irányuló tudatos jelenlét gyakorlatok összetettebbek és absztraktabbak, így gyerekeknél általában a külső környezet tudatos megfigyelésével szokás kezdeni a programot. A gyakorlatokat játékosan, kicsiknek sokszor mesébe ágyazva végzik el, általában csoportokban. Kutatócsoportunk, az ELTE PPK Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport is kísérletezik mindfulness programok alkalmazhatóságával és hatásaival az óvodás és a kisiskolás korosztályban. Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek nagyon fogékonyak ezekre a gyakorlatokra, és kifejezetten szeretik ezeket a foglalkozásokat.
Kutatócsoportunk korábbi átfogó metaelemzése szerint az egyik leghatékonyabb módszert a gyermekkori önszabályozás fontos komponensét jelentő ún. végrehajtó működések fejlesztésére a mindfulness-alapú programok kínálják. A mindfulness gyakorlatok egy másik kutatásunk szerint a stresszkezelés szempontjából is hatékonyak, és valószínűleg ez az egyik mechanizmus, ahogyan a figyelmi készségeket segítik. A szakirodalom szerint továbbá a mindfulness nemcsak az önszabályozási készségeket képes fejleszteni, mint például a figyelemirányítás vagy a koncentráció, hanem a társas és érzelmi képességekre is pozitív hatással van.
Új kutatás: csökkennek a viselkedésproblémák a mindfulness hatására
Az International Journal of Behavioral Development című folyóiratban októberben megjelent, Alexander Logemann-nal közösen készített tanulmányunkban egy friss metaanalitikus vizsgálat eredményeiről számoltunk be. A kutatásban a gyerekeknek szóló mindfulness-alapú programok hatékonyságát vizsgáltuk a figyelemzavaros és hiperaktív-impulzív viselkedésre. Összesen 21 kísérlet eredményeit vontuk össze, amelyekben a mindfulness-alapú programban részesülő gyerekeket minden esetben kontrollcsoporthoz hasonlították. A programok átlagosan 10-12 alkalmasak voltak, és összesen 6 órányi gyakorlást foglaltak magukban. A beválogatott nemzetközi kutatások 52 százalékában külsős szakértők, 38 százalékában kiképzett tanárok vezették a foglalkozásokat, 10 százalékában pedig közösen tartott mindfulness programok szerepeltek. A metaanalízisbe beválogatott kutatások közül tizenegyben úgynevezett rizikócsoportba tartozó gyerekekkel foglalkoztak, akik kifejezetten érintettek lehetnek a figyelemzavaros és hiperkatív-impulzív viselkedésben, például hátrányos anyagi és szociális helyzetük vagy veleszületett fejlődési zavar (pl. ADHD) miatt.
Az eredmények szerint a 3-12 éves korosztály figyelem- és impulzuskontrolljára pozitív hatással vannak a mindfulness-alapú programok, a viselkedésproblémák csökkenést mutattak óvodásoknál és iskolásoknál egyaránt. A metaanalízis eredményei azt is kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik a hátrányos szociális és anyagi helyzetük vagy valamilyen veleszületett fejlődési zavar miatt rizikócsoportba tartoztak, nagyobb mértékű fejlődést mutattak ezen a területen tipikusan fejlődő társaikhoz képest.
Mivel a mindfulness-alapú programokat gyerekek esetében leggyakrabban az iskolai programba illesztve alkalmazzák, remek lehetőséget nyújt a különböző figyelemirányítási és impulzuskontroll-képességgel rendelkező gyerekek számára: azok is fejlődhetnek, akik az életkoruknak megfelelő készségekkel bírnak, azok pedig még többet profitálhatnak az ilyen pogramokból, akik hátrányban vannak ezen képességek terén.
A mindfulness vagy tudatos jelenlét gyakorlatok során olyan szemléletmódot sajátíthatnak el a gyerekek, amelynek segítségével megtanulják irányítani a figyelmüket, kíváncsiságukat, és képesek lesznek észrevenni, ha elkalandoztak volna aktuális feladataiktól, elfoglaltságaiktól. Ezt a szemléletmódot különösen fontosnak tartjuk a 21. században. Fontos lenne, hogy korán, akár már óvodában elkezdjük erősíteni náluk azokat a képességeket, amelyek segítik majd őket, hogy szelektálni tudjanak a bejövő ingeráradatból, megtanuljanak összpontosítani, és szünetet tartani a figyelmükért folyamatosan versenyző ingerek (applikációk, játékok, reklámok) világában.
Vekety Boglárka pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatója.,
Garai-Takács Zsófia egyetemi adjunktus, kutatócsoport-vezető, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének munkatársa.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
