Mi lesz a koronavírussal, ha egyszer vége a járványnak?
Miközben a politikusok az oltási programok megkezdése után azt hirdetik, hogy már látni a fényt az alagút végén, vagyis hamarosan búcsút inthetünk a járványnak, visszatér a jó világ, és akár már az idei nyaralást is nyugodtan lehet tervezgetni, az egészségiparban egészen más hangulat uralkodik. A J.P. Morgan január közepén tartott éves egészségügyi konferenciáján olyan jóslatokat tettek a szakértők, amelyek szerint még évekig eltart, mire az emberiség világszerte leszámol a tömeges fertőzésekkel és súlyos betegségekkel járó COVID-19 járvánnyal.
Ideje megbarátkozni a ténnyel, hogy a járványnak nem egy időben lesz vége a világ különböző pontjain. Az oltások eloszlásában már most nagy különbségek vannak: Izraelben a lakosság 40 százalékának elegendő adag vakcinát beadtak már, Nagy-Britanniában ez az arány több mint 10, Magyarországon pedig 1,6 százalék, de van, ahol csak 1-2 év múlva kezdődhetnek meg egyáltalán a széles körű oltási programok.
Az észak-karolinai Duke Egyetem kutatása szerint a magas jövedelmű országok nem kis előnnyel indulnak: eddig 4,2 milliárd dózist rendeltek a különböző vakcinákból, míg az alacsony jövedelmű országok csak 270 milliót. A legszegényebb országokban egyelőre nagy a baj, hiszen a leghatékonyabbnak tűnő, mRNS-technológiát használó vakcinák (Pfizer, Moderna) tárolásához szükséges hűtési lehetőséggel csak ezen államok egészségügyi intézményeinek 5 százaléka rendelkezik.
Párhuzamos világok
A genfi székhelyű vakcinaszövetség, a Gavi azt tervezi, hogy a Covax programon belül 2021 végéig 2 milliárd vakcinát oszt ki az alacsony és közepes jövedelmű országokban, így a szegényebb államok lakosságának körülbelül 20 százalékát még idén be tudják oltani. Ez azonban még mindig sehol sincs ahhoz a 70 százalékhoz, ami a nyájimmunitás eléréséhez (vagyis a járvány legyőzéséhez) átlagosan szükséges – ez a küszöb területenként változik. Emiatt a tesztelést és így a tesztek gyártását is folyamatosan fenn kell tartani – Stephen Tang, a diagnosztikai eszközöket fejlesztő OraSure Technologies vezérigazgatója szerint „a COVID-19 diagnosztizálására képes tesztekre jóval 2022 után is szükség lesz. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban ez sajnos 2027-ig vagy akár 2030-ig is elhúzódhat.”
A szakértők szerint az egyenlőtlenségek felszámolásának egyetlen módja az, ha a fejlett államok besegítenek a fejlődő országok logisztikai problémáinak megoldásába. „A fejlett országok énközpontú hozzáállása nemcsak a világ legszegényebb és legsebezhetőbb polgáraira jelent veszélyt, hanem mindenki másra is” – mondta napokkal ezelőtt Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója, kifejtve, hogy amíg nem sikerül mindenhol megállítani a COVID-19 terjedését, addig bármikor benne van a pakliban, hogy újra világkörüli útra indul a vírus.
Egyelőre még azt sem igazán tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 vírus hogyan reagál a tömeges oltásra, valamint hogy milyen jellegű immunitást biztosítanak a vakcinák, és főként mennyi időre – bár a legfrissebb tanulmányok biztatók, akár évekig tartó védettségről szólnak. Ebbe még beleszólhatnak a mutáció útján létrejött vírusvariánsok. Angela Hwang, a Pfizer egyik vezetője a J.P. Morgan konferenciáján elmondta, figyelemmel követik a vírus mutálódását, de egyelőre nem tudják, hogy szükség lesz-e új vakcinát fejleszteni ellenük. Mindenesetre készülnek arra, hogy később frissíteniük kell majd az oltóanyag összetételét, és azt akár gyorsított eljárásban, a teljes klinikai vizsgálati procedúra nélkül engedélyeztetni tudják.
Gyakran hangoztatják, hogy a SARS-CoV-2 előbb vagy utóbb az influenzavírusok sorsára jut, és mutálódásaival addig cselezi ki az aktuális oltóanyagokat, hogy minden évben új vakcinát kell rájuk fejleszteni. Danny Altmann, az Imperial College London immunológiaprofesszora szerint azonban az új koronavírus az influenzavírusokhoz képest lassan változik, és jelenleg nem úgy tűnik, hogy a létező vakcinákon kifognának a módosult vírustörzsek.
A vírus jövője azon is múlik, hogy meddig engedjük ilyen ütemben terjedni a közösségben. Minél tovább kering egy vírus a világban, annál nagyobb az esélye a mutálódásának, és annál veszélyesebb variánsok jelenhetnek meg. Ezért is fontosak a viszonylag szigorú és egyre nehezebben viselhető járványügyi intézkedések (távolságtartás, karantén, határzár, stb.), hiszen minél kevesebb a fertőzés, annál kevesebb esélye van a vírusnak sokasodnia az emberi sejtekben, így a sűrű mutációk is elkerülhetővé válnak.
Besimulás a szezonális influenzába
A különböző járványokért felelős vírusok története azt mutatja, hogy még a leghalálosabb vírus is képes rövid időn belül megszelídülni, aztán évtizedekre, sőt több mint egy évszázadra fennmaradni valamilyen formában.
Összesen hat emberi koronavírust ismerünk, ebből kettőt (SARS, MERS) már sikerült legyőzni – ezek a covidnál halálosabbak voltak, viszont nem tudtak ilyen mértékben terjedni. A másik négy (HKU1, NL63, OC43 and C229E) koronavírus most is kering a világban, ezek felelnek a legtöbb náthás megbetegedésért. Nemrég megjelent egy tanulmány a Science-ben, amelyben a kutatók azt ecsetelik, hogy mihelyt oltással vagy átfertőződéssel elég embernek sikerül védettséget szereznie, a SARS-CoV-2 nagyjából annyira lesz fertőzőképes, mint egy megfázást okozó vírus. Arra is nagy esélyt látnak, hogy ez lesz az ötödik endemikus, vagyis egy közösségben folyamatosan jelen lévő koronavírus.
Az egykor veszélyes vírusok hosszú távú működésére talán nincs jobb példa a H1N1-nél, amely hiába okozta sok tízmillió ember halálát a spanyolnátha néven elhíresült világjárvány idején, két év után beilleszkedett a szezonális influenzavírusok közé, és különböző törzsei a mai napig keringenek a világban, emberi, sertés- és madárinfluenzát terjesztve. Ezek többsége mérsékelten veszélyes, de a 2009-ben kitört, a világ több pontjára eljutott sertésinfluenza-járvány is ebből a típusú vírusból eredt.
Danny Altmann szerint az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a világ sosem szabadul meg végleg a covidtól, de bizonyos szinten toleránsak leszünk vele szemben, és nagyjából úgy tekintünk majd rá, mint az influenzára: minden télen lesznek sokan, akik kórházba kerülnek miatta, közülük többen bele is halnak a betegségbe, de a társadalom idővel megtanulja elfogadni. Bár az immunitás körül még sok a kérdés, az is elképzelhető, hogy a szezonális influenzához hasonlóan évente beadandó oltás lesz covidra, ám ha valaki gyerekkorban átesik rajta, későbbi életében legfeljebb enyhe tüneteket okozhat egy újabb fertőzés.
Tiszteld a vadállatokat, és barátkozz meg Kínával!
A Vice egy hete jött ki az After the Virus (A vírus után) című videóval, amelyben maga a médiavállalat alapítója, Shane Smith faggatta a járvánnyal kapcsolatos területek neves szakértőit arról, hogy mit tanult a világ a COVID-19 járványból, és hogyan lehet megelőzni egy újabb pandémiát, vagy legalább felkészülni rá.
Az amerikai járványguru, Anthony Fauci a videóban felhívta a figyelmet arra, hogy az emberekre veszélyes új kórokozók 75 százaléka zoonotikus, vagyis állati eredetű, és ezek terjedését nagyban elősegítik például az Ázsiában, azon belül is leginkább Kínában működő hús- és halpiacok (wet markets), ahol gyakran olyan vadállatokat árulnak akár élve, amiket a környező erdőkben fogtak be. Fauci azt állítja, hogy ha a jövőben a társadalom el akarja kerülni a hasonló járványokat, nincs más helyes döntés, mint bezárni minden ilyen piacot, és harcolni a vadállat- és az illegális húskereskedelem ellen.
„A fertőzések átadása nem a vadállatok gonosz terve, hanem annak a sajnálatos következménye, hogy az ember folytonosan nyomás alá helyezi az ökiszisztémákat, közelebbi kapcsolatot kialakítva a vadvilággal az urbanizáción, a mezőgazdasági célú terjeszkedésen, az utazásokon és a kereskedelmen keresztül” – vallja Jonathan Epstein, a pandémiák megelőzésének módjait a természetvédelmi intézkedéseken keresztül hirdető EcoHealth Alliance alelnöke. Vagyis minél több erdőt irt ki az emberiség, és minél jobban beszűkíti a vadállatok életterét, annál közelebb kerül a vírushordozókhoz, így annak az esélye is megnő, hogy feltűnik egy újabb covid.
Nagy-Britannia egykori miniszterelnöke, Tony Blair, aki jelenleg a Tony Blair Intézet a Globális Változásért nevű nonprofitot igazgatja, négy alapvető elemét különíti el a járvány teljes kezelésének: vakcinák, gyógyszerek, tesztelés és adatok. Míg az első három fontosságát unos-untalan hangsúlyozták az elmúlt egy évben, Blair szerint egy oltási program nem lehet sikeres anélkül, hogy a beoltott személyek egészségügyi adatait egy nagy adatbázisba helyezik, és úgy követik, mi történik idővel a szervezetükben. Azt is kiemelte, hogy mind a négy területen globális együttműködésre van szükség, és ennek hiánya meg is mutatkozott a járványban – Blair azt állítja, ha a pontos eredményt mutató antigén gyorstesztek fejlesztésében együttműködtek volna az államok, akár 3-4 hónappal rövidebb is lehetett volna a pandémia.
Blair már a covid előtt úgy tartotta, hogy Kína felemelkedése jelenti az évszázad legnagyobb geopolitikai változását, és a járvány alatt ez még inkább bizonyítást nyert. Kína belpolitikájában növekedett az elnyomás (megerősítve az elméletet, miszerint egy közegészségügyi válság idején a diktatórikus rendszerek hatékonyabbak tudnak lenni), a külföldi országok irányába pedig egyre agresszívabban kezdett kommunikálni. A Kína által szolgáltatott adatokban sem lehet feltétlenül megbízni, főleg, hogy az ország sok esetben nem is hajlandó adatokkal szolgálni. Ezzel viszont valamit kezdeni kell, és ad hoc megoldások helyett egységes Kína-stratégiára van szükség, mert akármekkora is a politikai-ideológiai különbség, néhány kérdésben (covid, klímaváltozás, a világgazdaság helyreállítása) muszáj lesz együttműködni.
A tudomány és a technológia forradalma
Optimista hangok is akadnak: Dambisa Moyo, a makroökonómia doktora például az „egy jó válságot sosem szabad veszni hagyni” mottó szellemében azt állítja, hogy az elmúlt bő száz évben végbement világszintű eseményekhez hasonlóan (gazdasági válságok, világháborúk, spanyolnátha) a COVID-19 is alapvető változásokat hoz az életünkbe. Ezek első jeleként például máris felgyorsította a globális digitalizációt, és így azt, hogy miként gondolkodunk a munkáról vagy a kapcsolattartásról – a távmunka vagy az online oktatás eszközeinek fejlődése mellett a vállalatok automatizációs folyamatai is új erőre kaptak.
A Vice szerint a járvány legfontosabb hozadéka a tudomány forradalma – a rekordgyorsaságú vakcinafejlesztés mellett az is példátlan, hogy ennyi különböző terület szakértői együttműködjenek, és az egyes szakterületek ötvözésével innovatív megoldásokat dolgozzanak ki. Ilyen együttműködés jellemzi például a Microsoft és az Adaptive Biotechnologies közös munkáját – a két cég egy nyílt vírus-DNS-adatbázist építget már a járvány kezdete óta.
Az Adaptive a modern DNS-szekvenálás, a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia vívmányait használja arra, hogy feltérképezze az emberi immunrendszert, és megvizsgálja, hogyan reagál a vírusra a fertőzöttek szervezete. Az eredményeket aztán a lehető legpontosabb diagnosztikai eszközök és a lehető leghatékonyabb gyógymódok fejlesztésére használják fel – ennek köszönhetően ma már olyan COVID-tesztet is árulnak, amely a T-sejtek alapján képes megállapítani, hogy valaki már átesett-e a fertőzésen. Ezek a technológiák még tíz éve is elképzelhetetlenek lettek volna.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
