Több tanulmány is arra utal, hogy az iskolába járás kevésbé veszélyes, mint eddig gondoltuk
Egy ideális világban pontosan tudnánk, hogy ki kitől kapta el a betegséget, és kinek adta tovább. Ehhez viszont irgalmatlanul sokat kellene tesztelni, és teljes vírusgenom-összehasonlítással kiegészíteni a kontaktkutatás eredményeit. Ennek hiányában minden kutatás csak indirekt eredményeket tud felmutatni, vagy apró mintára közvetlent. Az elsővel az a gond, az adatokat többféleképpen lehet értelmezni, a másodikkal pedig az, hogy nem biztos, hogy az az apró minta általánosítható az egész populációra.
Ami a gyerekek járványügyi érintettségét illeti, az alapvető kérdés nem az, hogy a gyerekek átadhatják-e más gyerekeknek (és rajtuk keresztül felnőtteknek) a fertőzést, hanem, az, hogy ezt hol, milyen helyzetben teszik. Ha például azt olvassuk, hogy gyerekek fertőződtek meg birkózómeccsen, az nem mond semmit a matekórák járványügyi veszélyességéről, arról viszont annál többet, hogy a csoportos sporttevékenység a járvány szempontjából veszélyes.
A gyerekek körében alacsonyabb a 100 ezer főre vetített fertőzöttek száma, mint a felnőttek között, de lehet, hogy csak azért, mert ritkábban tesztelik őket
A kiskorúak (0–18 év) fertőzöttsége együtt mozog a felnőtt lakosságban mérhetővel. Százezer főre vetítve a 0–14 éves korosztályban kevesebb fertőzöttet találtak, mint más korcsoportokban. A 65+-os korosztályban az incidencia (új fertőzöttek adott időintervallumban) már néha kisebb, mint a 15–18 éves korosztályban. A legtöbb fertőzöttet a 18–24 éves korosztályban azonosítottak, és júliusban, illetve augusztus végén-szeptember elején is csúcson volt ebben a korosztályban a fertőzöttség. Az adatokat (azaz a pontos százalékokat és darabszámokat) óvatosan kell kezelni, mivel a gyerekek körében a tesztelések intenzitása és száma is kisebb, mint a felnőtteknél. Tehát azt nem mondhatjuk ki, hogy a gyerekek kevéssé fertőződnek meg, viszont a görbék együttmozgása mutatja, hogy megfertőződésük mértéke nem tér el alapvetően a felnőtt lakosságétól (kivéve a 18–24 korosztályt). A tesztelés hiányából eredő torzításra jó példa a görbe tavaszi része, ahol a 80+-os lakosság adja az esetek zömét. Nem gondoljuk, hogy a vírus csak a körükben terjedt, viszont mivel ismert, hogy az USA keveset tesztelt tavasszal, és főleg azokat, akik kórházba kerültek, ráadásul az idősek közül többen kerültek kórházba, így a magasabb incidencia ennek tudható be.
Fontos, hogy a fenti ábra 100 ezer főre vetített adatokat és nem teljes darabszámot mutat. Ugyanis így összehasonlíthatók a különböző lélekszámú korosztályok, sőt különböző országok is. Emellett a korfából eredő különbségek is eltüntethetők, például az, hogy fiatalabb népességgel rendelkező populációkban természetesen több fiatal fertőződik meg (akkor is, ha teljesen véletlen a fertőződés).
Az incidendicagörbék teljes együttmozgása nagyjából azt jelenti, hogy nincs olyan korosztály, amely vagy sikeresen izolálná magát, vagy, mint egyes időszakokban a fiatal felnőttek, önmagában produkálná az esetszámok jelentős részét. Az adatokból az sem olvasható ki, hogy mondjuk a gyerekek adják át egymásnak a fertőzést, és azt követik a felnőttek (mert a szülők elkapják a gyerekektől) vagy fordítva, a felnőttek adják át egymásnak, és a gyerekek kapják el tőlük. Az ok-okozati összefüggések feltárása mindig nehézkes.
Egy március vége és szeptember közepe közötti időszakot felölelő vizsgálat felnőttekben nézte a rhinovírusok jelenlétét. Ez a vírus náthát okoz, és úgy gondoljuk, hogy alapvetően a gyerekek terjesztik, és tőlük kapják el a felnőttek. A 2019-es és a 2020-as adatokat összevetve jól látszik, hogy az Egyesült Királyságban a lezárások jelentősen csökkentették a rhinovírusok terjedését, ősszel az iskolakezdéssel viszont majdnem a korábbi szintre emelkedtek a fertőzési szintek. Ez a tanulmány klasszikus példája az indirekt, ráutaló eredménynek. Egyrészt gyerekeket nem teszteltek; a feltételezés, hogy a gyerekek között is ennyi a fertőzött, a korábbi tapasztalatokon alapul. A másik, hogy az időzítést az iskolák nyitása helyett úgy is lehet értelmezni, hogy a nyári szünet végével a felnőttek is visszatérnek a munkahelyükre. Ne feledjük, hogy a felnőttek is megfertőzhetik egymást, és különösen augusztusban sokan nincsenek a munkahelyükön, mert szabadságukat töltik. A legnagyobb gondolati ugrás, hogy ha a rhinovírus így működik, akkor így működik a SARS-CoV-2 is, ezt viszont nem tudjuk.
Nincs több felderített gyermekkorú fertőzött ott, ahol van jelenléti oktatás
Az USA közegészségügyi intézetének (CDC) tanulmánya szerint a K-12 (azaz az iskolaelőkészítő és az azt követő 12 évfolyamnyi iskola, tehát az 5–18 évesek) korosztályban nem volt magasabb a fertőzöttség ott, ahol offline jártak iskolába (401,2 fertőzött 100 ezer főre vetítve), mint ott, ahol csak online (418,2 fertőzött / 100 ezer főre vetítve).
Ez a vizsgálat, az előbb említettel szemben, gyerekekre vonatkozik, a SARS-CoV-2 a főszereplője, és mivel két különböző oktatási formában résztvevő populációt hasonlít össze, releváns információt mutat a jelenléti oktatás veszélyéről (vagy annak hiányáról).
A gyerekek kevesebb új fertőzést okoznak iskolán belül, mint amilyen ütemben a járvány terjed az iskolán kívül
A jelenléti oktatás járványban betöltött szerepét mutathatja, hogy egy az iskolában megjelenő fertőző hány személynek adja tovább a fertőzést. Ez az iskolákban mért effektív reprodukciós szám (RE), ami lehet pont akkora, mint a közösségben; ebben az esetben ugyanazt látjuk az osztálytermekben, mint azokon kívül. Lehet nagyobb nála, azaz terjedhet gyorsabban / hatékonyabban a vírus az osztálytermekben. Ebben az esetben a jelenléti oktatás veszélyes és kerülendő. Lehet viszont, hogy az iskolában kevesebb új fertőzés van – ebben az esetben éppen a jelenléti oktatás relatív biztonságosságát látjuk, megfelelő óvintézkedések mellett.
Több olyxn tanulmány is született, amely szerint a vírus az iskolákban kevéssé terjed. A wisconsoni Wood megye iskoláiban (K-12) követték a fertőzötteket, ahol a felmérés idején (2020. agusztus 31. és november 29. között) tombolt a járvány. A kutatás 17 iskolára, benne 4876 tanulóra és 654 felnőtt munkatársra terjedt ki. Az iskolák között nyolc általános iskola és kilenc középiskola volt. A jelenléti oktatás 13 hetében 191 fertőzöttet azonosítottak a tanulók és a munkatársak között. Ezek közül 7 köthető az iskolához. A felnőttek egyike sem az iskolában kapta el a vírust.
Észak-Karolinában 100 ezer lakosra 100–200 fertőzés esett hetente az augusztus közepe és október közepe közötti időszakban. A 11 vizsgált iskola 90 ezer tanulója és dolgozója között 773 fertőzöttet azonosítottak. A közösségben való terjedés dinamikája alapján ennyi fertőzöttnek 800–900 személynek kellett volna átadnia a fertőzést. Ehhez képest a kontaktkutatás és a tesztelés csak 32 másodlagos fertőzöttet derített fel. Tehát a gyerekek között lassabban terjedt a kór, továbbá egyetlen esetben sem figyelték meg, hogy a gyerekek felnőttnek (tanárnak) adták volna tovább a fertőzést az iskolán belül.
Hasonló eredményre jutott egy olasz felmérés, amely a 2020. szeptember 1. és október 15. közötti időszakban Reggio Emilia megye 36 iskolájának 41 osztályát vizsgálta, ahová összesen 1039 gyerek jár, és az intézményeknek 209 dolgozója van. A vizsgált időszakban 48 COVID-os esetet azonosítottak (5 dolgozó és 43 gyerek), akiknek a kapcsolatait – 1198 személyt – is tesztelték. 38 másodlagos esetet derítettek fel, mind gyerek volt. Másodlagos fertőzést – tehát olyat, akinek a fókuszszemély adta át a fertőzést – nem azonosítottak óvodások körében, és a tanárok sem fertőztek meg másokat. Egyetlen másodlagos fertőzést azonosítottak alsósoknál; minden további eset a 10–19 éves korosztályban történt. Egy nagyobb klasztert találtak, ahol valószínűsíthető, hogy két, több iskolában is tanító tanár fertőzött meg gyerekeket. Viszont míg a megyében emelkedőben volt az esetszám, azaz egy fertőzött átlagosan több, mint egy fogékonynak adta tovább a fertőzést, a 48 fertőzött az iskolán belüli kapcsolatiból 38 személyt fertőzött meg, ez viszont a járvány kifulladásához vezetne.
Tudjuk, hogy megfertőződnek a gyerekek az otthonukon kívül, de nem tudjuk, hol
A fenti adatok már önmagukban is biztatóak, de igazából továbbra sem tudható, hogy a fertőzések a tanórákon történtek vagy azokon kívül. Ha a fertőzések egy része iskolatársak között történik, de nem az iskolában, hanem utána, amikor a gyerekek együtt vannak, ez tovább erősítené azt a feltételezést, hogy a jelenléti oktatás járványügyileg kezelhető veszélyt jelent.
A fent említett amerikai tanulmány egyik félmondata különösen árulkodó: “az iskolákban felfedezett 17 klaszterből 2 (összesen 10 eset) olyan iskolában történt, amely teljesen távoktatásra állt át”. Ebben az esetben az iskolai megfertőződést kizárhatjuk, hiszen a tanulók nem voltak fizikailag jelen az iskolában, de – hacsak elektronikusan nem kezdett el terjedni a SARS-CoV-2 – attól még találkozhattak egymással.
A fertőzöttek több nem iskolai eseményen vettek részt, mint a nem fertőzöttek
A megfertőzöttek és a meg nem fertőzöttek viselkedése különbözhet azon túl is, hogy részt vesznek-e jelenléti oktatásban, vagy sem. A Mississippi Egyetem Orvosi Centrumában 2020. szeptember 1. és november 5. között tesztelt kiskorúakat vontak be a kutatásba. 154 tesztelt fertőzött mellett 243 negatív PCR-teszteredménnyel rendelkező gyereket vontak be, hasonló koreloszlással. Ezzel a kontrollcsoporttal hasonlították össze a fertőzötteket. Mindenkit kikérdeztek a maszkviselésről és a tesztet megelőző két hét eseményeiről. A két csoportba tartozók között ugyanolyan gyakorisággal voltak olyanok, akik jelenlétei oktatásban vettek részt és olyanok, akik távoktatásban. A fertőzöttek között több gyerek közeli kapcsolata volt egy másik felderített fertőzöttnek. Kiderült, hogy a fertőzöttek inkább vettek részt valamilyen összejövetelen, találkoztak más gyerekekkel az iskolán kívül, vagy fogadott vendéget a családjuk.
Következetesen betartott szabályok mellett a jelenléti oktatás a járvány alatt is működhet
A fenti eredmények természetesen csak azokkal a szabályokkal együtt értelmezhetők, amelyeket a jelenléti oktatásban adott helyen betartottak, azaz a létező vagy azoknál szigorúbb intézkedések mellett várunk hasonlóan kedvező eredményeket.
A Olaszországban vizsgált alsósoknak és óvodásoknak nem kellett maszkot viselniük. Az idősebbeknek igen, kivéve, amikor a padjukban ültek, de nem beszéltek; beszéd közben viszont fel kellett venniük a maszkot. Egy padban egy gyerek ül, és a padok között legalább egy méter távolság van. Ha ez nem oldható meg, akkor az osztály egyik fele távoktatásban vesz részt. Az osztályok, amennyire lehet, nem keverednek egymással, sem órákon, sem azon kívül. Ha valaki megfertőződik, az osztálytásait is tesztelik.
A wisconsini Wood megyében az iskolákban mindenki maszkot viselt az épületen belül, és azon kívül, ha 6 lábnál (1,8 méternél) közelebb volt bárkihez. Egy alapítvány felajánlásának hála minden diák kapott 3-5 darab, két-három rétegű, mosható maszkot. A tanulókat 11–20 fős osztályokba osztották, amelyek nem keveredtek más osztályokkal, és a gyerekek lehetőleg ugyanazok közelében ültek minden foglalkozáson. A felnőttek is 6 láb távolságot tartottak egymástól, és minimalizálták a közös helyiségekben tanári való tartózkodást. Azokat, akik tüneteket mutatattak vagy ki voltak téve a fertőzés lehetőségének, karanténba küldték, ahogy a tünetesek testvéreit is.
Mint minden kutatási eredmény, a fentiek is csak megkötésekkel általánosíthatók.
A maszkviselés – saját bevallás alapján – 92 százalék feletti volt. A maszkviselést nem ellenőrizték a kutatást végzők, az bevallásos alapon ment, így elképzelhető, hogy nem viseltek annyira maszkot, mint amennyien állították. Ez nem változtat azon a megállapításon, hogy az adott körülmények között az iskolák nem veszélyesek. Ha kevésbé gyakori maszkviselést mellett is azt kapjuk, hogy kevés az iskolába járáshoz köthető fertőzött, akkor minden rendben. Ha viszont szigorúbbak lennének az intézkedések, mint ahogy azt bevallják, az gyengítené az eredményeket, de a kevésbé gyakori maszkviselés fokozná a vírus terjedését.
Nem tudni, hogy a maszkviselés vagy más intézkedés miatt alacsony a fertőzés átadásának valószínűsége az iskolákban. Nem tudjuk például, hogy milyen az egyes iskolák szellőzése, szellőzőrendszere.
Wood megye vidéknek számít, nem urbanizált, így elképzelhető, hogy az iskolákban több hely van a távolságtartásra, főleg a szabad levegőn, mint egy sűrűn lakott metropoliszban.
A fertőzés forrását kontaktkutatás alapján állapították meg. A vírusgenomok elemzésével ennél pontosabb képet kaphatnánk, de ez költségesebb.
Mivel nem tesztelték szisztematikusan az iskolákat, így nem tudjuk, hogy mennyi tünetmentes fertőzött lehet, illetve így a tünetmentes fertőzéseket nem lehet kizárni. Ebből a szempontból érdekes a következő norvég kutatás eredménye.
A tünetmentes fertőzők is fertőzhetnek
Eddig is tudtuk, hogy a tünetmentes fertőzők is fertőzhetnek, így az iskolákban úgy is továbbadódhat a fertőzés, hogy a forrásról nem tudnak az érintettek. Egy norvég kutatásban, szüleik vagy más, az iskolához nem köthető közeli kapcsolat miatt tesztelt és fertőzöttnek bizonyult gyerek kapcsolatait vizsgálták. A 13 azonosított esetből 9 tünetmentes volt.
A 13 5–13 éves fertőzött gyerek kapcsolatait kontaktkutatással derítették fel, és a kapcsolatok mindegyikének lehetősége volt teszteltetni magát a karanténidőszak elején és a végén is. A kapcsolatok nagyjából háromnegyede, összesen 292 személy, 234 gyerek és 58 felnőtt vett részt a kutatásban. Közülük két gyerekben és egy felnőttben volt kimutatható a vírus, tehát a gyerekkapcsolatok 0,9 százalékánál és a felnőttkapcsolatok 1,7 százalékánál. Bár a résztvevők eredményei alapján, ahogy a fent bemutatott tanulményok esetében is, kevés új fertőzés történt az iskolákban (kevesebb, mint ahány elsődleges eset volt), azt nem tudjuk, hogy a felmérésben részt nem vevők között hány fertőzött van.
Norvégiában nem követelték meg a maszkviselést az iskolákban, de a gyerekeknek távolságot kellett tartaniuk egymástól, és ha tüneteket mutattak, otthon maradtak.
Occam seprűje
A tudósok által igen gyakran alkalmazott háztartási eszköz nem Occam borotvája, hanem Occam seprűje. Ezzel az eszközzel minden olyan információt a szőnyeg alá söprünk, ami nem felel meg az elképzelésünknek. Ez nem hazugság, sőt lehet, hogy nem is tudatosan válogatjuk össze azokat az ismereteket, amelyek jobban beleillenek a világképünkbe. A kutatók is emberek.
Ezt azért mondom el, hogy egyértelmű legyen: a fent leírt kutatási eredmények nem mindent eldöntő bizonyítékok a gyerekek szerényebb járványközvetítői szerepe mellett, de utalnak rá, hogy nem miattuk terjed a fertőzés, ez pedig érv az iskolák óvatos nyitva tartása mellett. Minden eredményt a helyén kell kezelni - az idézett tanulmányok is ezt teszik, és felhívják a figyelmet arra, hogy milyen körülmények csökkenthetik az általánosítás lehetőségét (értsd érvényes-e Magyarországra egy amerikai megfigyelés), vagy milyen ismeretlen tényezők változtathatják meg az eredmények értelmezését.
Nem törekedtem arra, hogy minden a témában legutóbbi összegzésem óta keletkezett irodalmat feldolgozzak. Viszont a Morbidity and Mortality Weekly Report (az amerikai járványügyi központ, a CDC kiadványa) és az Eurosurveillance (az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ kiadványa) minden gyerekekkel foglalkozó cikkét bemutattam az utóbbi két-három hónapból. Szándékosan nem szemléztem olyan tanulmányokat, amelyeknek eredményei arra utalnak, hogy kellő óvatosság mellett a jelenléti oktatás járványügyileg nem veszélyes, és hagytam ki olyanokat, amelyek ennek ellenkezőjét állítják.
A szerző biológus kutató, korábbi cikkei itt olvashatók.
Hivatkozott irodalom
Larosa, E., Djuric, O., Cassinadri, M., Cilloni, S., Bisaccia, E., Vicentini, M., Venturelli, F., Giorgi Rossi, P., Pezzotti, P., Bedeschi, E. és Group, t. R. E. C.-W. 2020. Secondary transmission of COVID-19 in preschool and school settings in northern Italy after their reopening in September 2020: a population-based study. Eurosurveillance 25(49): 2001911
Falk, A., Benda, A., Falk, P., Steffen, S., Wallace, Z. és Høeg, T. 2021. COVID-19 Cases and Transmission in 17 K–12 Schools — Wood County, Wisconsin, August 31–November 29, 2020. MMWR and Morbidity and Mortality Weekly Report 70: 136–140
Leidman, E., Duca, L. M., Omura, J. D., Proia, K., Stephens, J. W. és Sauber-Schatz, E. K. 2021. COVID-19 Trends Among Persons Aged 0–24 Years — United States, March 1–December 12, 2020. MMWR and Morbidity and Mortality Weekly Report 70: 88–94
Hobbs, C. V., Martin, L. M., Kim, S. S., Kirmse, B. M., Haynie, L., McGraw, S., Byers, P., Taylor, K. G., Patel, M. M., Flannery, B. és CDC COVID-19 Response Team. 2020. Factors associated with positive SARS-CoV-2 test results in outpatient health facilities and emergency departments among children and adolescents aged <18 years — Mississippi, September–November 2020. MMWR and Morbidity and Mortality Weekly Report 69: 1925–1929
Zimmerman, K. O., Akinboyo, I. C., Brookhart, M. A., Boutzoukas, A. E., McGann, K., Smith, M. J., Maradiaga Panayotti, G., Armstrong, S. C., Bristow, H., Parker, D., Zadrozny, S., Weber, D. J. és Benjamin, D. K. 2021. Incidence and secondary transmission of SARS-CoV-2 infections in schools. Pediatrics: e2020048090
Atherstone, C., Siegel, M., Schmitt-Matzen, E., Sjoblom, S., Jackson, J., Blackmore, C. és Neatherlin, J. 2021. SARS-CoV-2 Transmission Associated with High School Wrestling Tournaments — Florida, December 2020–January 2021. MMWR and Morbidity and Mortality Weekly Report 70:141–143
Poole, S., Brendish, N. J., Tanner, A. R. és Clark, T. W. 2020. Physical distancing in schools for SARS-CoV-2 and the resurgence of rhinovirus. The Lancet Respiratory Medicine 8(12): e92–e93
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: