A Qubit+ tartalmai Magyar vs. Orbán Isten, haza, család Kivándorlók és bevándorlók Eutanázia-vita Sötét energia A rák esztétikája Danu népe

Mennyire fertőznek a gyerekek, és indokolt-e az iskolák bezárása?

Darwin majma
2020.11.24. · tudomány

Amennyiben az olvasó azt várja, hogy egy a cikk megmondja, hogy indokolt-e a középiskolák zárva tartása, esetleg az általános iskolákat is be kellene-e zárni, akkor előre elárulom, hogy ilyen kategorikus kijelentés nem szerepel benne.

Nem tudjuk.

Nem szeretjük ezt hallani. A tudósoktól – nevükhöz híven – azt várják el, hogy tudjanak (ezért szoktuk magunkat inkább kutatónak nevezni). Csakhogy egy olyan új vírus, mint a SARS-CoV2 és az általa okozott új betegség, a COVID-19 esetében alapvetően még mindig a keresés dominál és nem a bizonyosság.

A járvány első hullámában az európai országok zöme bezárta minden iskoláját és óvodáját. A középiskolákat mindenhol, az általános iskolákat Svédország és Izland kivételével mind, az óvodákat és a bölcsődéket rajtuk kívül még a finnek és az észtek tartották nyitva. Több állam viszont májusban-júniusban újból megnyitotta iskoláit. Így rendkívül kevés adat áll rendelkezésre tavaszról, egy kicsit több a nyár elejéről, míg az őszi adatok még csak most kezdenek majd csordogálni. A járvány viszont nem várakozik arra, hogy a járványtanászok és közegészséggel foglalkozó szakemberek jól megrágják a meglevő adatokat, és megmondják a tutit a gyerekek fertőzési láncokban betöltött szerepéről. Így arra kell hagyatkoznunk, amit eddig tudunk.

A gyerekek a lakosság különleges szeletét képezik

Három szempontból különlegesek a gyerekek.

  1. Az influenzajárványok tanulsága, hogy azokat alapvetően a gyerekek mozgatják. Ők hurcolják haza a fertőzést, és az iskolalezárások segíthetik a járvány megfékezését. A COVID-19 nem influenza, de amikor nincs más ismeretünk, a korábbi tudásunkra kell hagyatkoznunk. Az „ez csak egy influenza” narratíva azért kellhetett életre, mert a COVID-19 az influenzára hasonlít: okozhat virális tüdőgyulladást, lázzal, levertséggel, izomfájdalommal jár, cseppfertőzéssel terjed. Így adódott, hogy megfékezése is hasonló eszközöket igényelhet: zárjuk be az iskolákat. Ezen kijelentés megalapozására azonban még mindig nincs elég adat.
  2. Féltjük a gyerekeket. A társadalomnak természetes reakciója, hogy a jövő nemzedékét jobban félti, mint a felnőtteket. Az utolsó nagy világjárvány, az 1918-19-ben tomboló spanyolnátha az 5 év alatti gyerekek és a 20–40 év közötti felnőttek között okozott jelentősebb halálozást, a 65 felettieket viszont kevéssé érintette. Hasonlót tapasztalhattunk a 2009-10-es H1N1 influenzajárvány során is, amikor az USA-ban a vírus következtében elhunytak átlagéletkora 37 év volt a más influenzajárványokban tapasztalt 76-hoz képest. A 2002-03-as SARS-járvány viszont a mostanihoz hasonlóan az időseket érintette súlyosabban.
  3. A gyerekek a társadalom egységesen kezelhető rétege, mert az iskolalátogatási kötelezettség miatt pontosan tudható, hogy mivel foglalkoznak, hol vannak a 6–16 évesek. Amennyiben ismernénk azokat a járványügyi veszélyeket is, amiknek ki vannak téve, egységesen léphetnénk fel azok ellen. Adatból és ismeretből viszont egyelőre kevés van. Ennek egyik oka, hogy tavasszal az iskolákat gyorsan bezárták, így szerencsére nem alakultak ki gócpontok. Ezzel szemben a felnőttek esetében hiába tudjuk, hogy például a húsüzemekben, börtönökben és fegyházakban vagy magukban az egészségügyi intézményekben jelentősebb a megfertőződés esélye, ez az ismeret nehezen általánosítható az egész társadalomra, amelynek csak kis része fordul meg ilyen helyeken. Önmagában az az ismeret, hogy a zárt helyek kerülendők, az osztálytermeket is a veszélyes helyek közé emeli.

A gyerekek is megbetegedhetnek, de általában nincs tünetük

Mielőtt ismertetném, hogy mit tudunk a gyerekek járványban és a fertőzés továbbadásában betöltött szerepéről, leszögezném, hogy a gyerekek a felnőttekhez hasonlóan elkaphatják a fertőzést és megbetegedhetnek - ezt már a korai kínai adatok alapján is tudjuk. A betegség lefolyása nálunk azonban általában enyhébb, és a halálos kimenet esélye lényegesen alacsonyabb.

Amerikai adatok alapján a március-szeptember időszakban felderített 277 285 iskolás korú fertőzött 1,2 százaléka került kórházba, 0,1 százalékuknál volt szükség intenzív osztályon végzett kezelésre, és 51-en meghaltak, ami kevesebb, mint 0,01 százalék. A kórházi kezelésre szorulók 84 százalékának nem volt ismert alapbetegsége, míg a február és július között COVID-19-ben elhunyt 121, 21 év alatti személy 25 százalékának nem volt alapbetegsége.

A gyermekek nemcsak megbetegednek, hanem fertőznek is. Ugyanúgy és ugyanolyan mértékben termelnek fertőzőképes vírusokat, mint a felnőttek, akkor is, ha nem mutatnak tüneteket. Sőt van olyan tanulmány, ami az ötévesnél fiatalabb gyerekeknél azt találta, hogy több vírus-örökítőanyagot bocsátanak ki, mint a felnőttek (az idősebb gyerekek viszont a felnőttekkel azonos mennyiségűt).

A gyerekeket élethelyzetük alapján lehet ugyan egységes csoportként kezelni, de járványtanilag különbségek lehetnek az 5 év alatti, a kisiskolás és a középiskolás korosztályok között. Például a 12–17 korosztályban 100 ezer főre vetítve kétszer annyi fertőzött volt, mint az 5–11 évesek között. Ez a korosztály járványtani viselkedésében hasonlít a fiatal felnőtt (18–29 éves) korosztályhoz, de nem azonos vele. Ezért is jellemző, hogy külön szabályok vonatkoznak a bölcsődékre és az óvodákra, az általános iskolákra, a középiskolákra és az egyetemekre.

A fiatal felnőttek a fertőzés aktív terjesztői

Bár nem számítanak gyereknek, a 18-21 éves fiatal felnőttekről is érdemes szót ejteni - főleg azért, mert ennek a korosztálynak a járvány terjesztésében betöltött szerepét jobban ismerjük. Szinte mindenhol jellemző volt, hogy a járvány a vírus huszonévesek körében való terjedésével indult be. Az USA-ban az augusztus-szeptemberi új fertőzöttek között jelentősen nőtt a fiatal felnőttek száma. A tavaszi adatok hasonló trendet mutattak Dél-Koreában, ahol a fertőzési klaszterek nagy része ehhez a korosztályhoz köthető.

Az egyetemi kampuszok kollégiumai, klubjai és sportlétesítményei fertőzési gócpontokká válhatnak. Egy észak-karolinai egyetemen az augusztusi nyitást követő két héten belül megugrott a fertőzésszám. Bár a diákoknak elvileg be kellett tartaniuk a maszkviselési és távolságtartási szabályokat, és tíznél többen nem gyűlhettek össze belső terekben, nem tudni, hogy mennyire tartották be a rendelkezéseket. Az ismert gócok között jellemző volt a diákklubok érintettsége. Bár Magyarországon sem a kampuszokkal szorosan összekapcsolt kollégiumok nem jellemzőek, sem a diákklubok, a főleg ezen korosztály által látogatott szórakozóhelyek itthon is hozzájárulhattak a járványhelyzet súlyosbodásához. Az viszont nem bizonyítható, hogy maga a személyes, iskolában zajló oktatás hozzájárult a fertőzések számának növekedéséhez. Így azt sem tudjuk, hogy elegendő intézkedés lenne a szórakozóhelyek és sportlétesítmények bezárása, az egyetemi jelenléti oktatás megtartása mellett.

Gyerekek is továbbadhatják a fertőzést

Egy amerikai nagy családi eseményen, ahol legalább öt háztartásból, az ország több részéről jöttek össze egy több hetes találkozóra, a 14 folyamatosan jelen levő személyből 11 elkapta a vírust. A tünetek megjelenésének ideje és a más fertőzöttekkel való korábbi kapcsolat alapján egy 13 éves lány lehetett a fertőzés forrása, mutatva, hogy a gyerekek is megfertőzhetik családtagjaikat, akkor is, ha tüneteik nagyon enyhék.

A fertőzési láncokkal kapcsolatban nagyon óvatosan fogalmaz minden tanulmány, mert azok felderítése nem könnyű. Az alább ismertetett tanulmányokban az első, azaz a helyi kitörést okozó személyt annak alapján határozták meg, hogy ki mutatott előbb tüneteket, illetve volt-e olyan szituációban, hogy a fertőzést elkaphassa. Így olyan esetekben tekintik a gyereket a fertőzés behurcolójának, amikor ő volt az első tűnetes a családban, és kapcsolatai között volt SARS-CoV-2-vel fertőzött. Mivel viszont a gyerekek sokszor tünetmentesek, elképzelhető, hogy nem is merül fel a gyanú, hogy ők kezdték a családon vagy nagyobb társaságon belüli fertőzési láncot. Ez a probléma nem gyerekspecifikus, és minden tünetmentes esetben felmerül. Ha viszont a gyerekek fertőzőképességéről, járványtani szerepéről szeretnénk többet tudni, ezt a lehetőséget is figyelembe kell vennünk.

Nagyon kevés olyan eset ismert, amikor feltételezhető, hogy egy gyermek hurcolta be a kórokozót a családba. Egy tavaszi svájci felmérésben az akkor kórházba kerülő 39 gyermek közül 3 esetben (8 százalék) mutatkoztak a gyermek tünetei előbb, mint bármely családtagjáénak, azaz ennyi esetben feltételezhető, hogy a gyermek vihette be a kórt a családba. Amerikai adatok alapján az összes vizsgált esetből csak 14 százalékban volt kiskorú az első tünetes. Családon belül gyorsan terjed a fertőzés: a kontaktok több mint fele, 53 százaléka elkapja a kórt - igaz, ezt úgy is értelmezhetjük, hogy majdnem a fele viszont nem kapja el. Amennyiben az első tünetes gyermek, úgy a 12 év alattiak a nagy átlaghoz hasonlóan 53 százalékban adták tovább a fertőzést. A 12–17 éveseknél viszont alacsonyabb, csak 38 százalék a továbbadás valószínűsége. Az adatok általánosíthatóságát rontja, hogy Dél-Korából ezzel ellentétes eredményeket ismerünk. Egy tavaszi felmérés alapján 5706 fertőzési klaszterből 29-ben (0,5 százalék) 9 év alatti gyermek, 124 esetben (2,2 százalék) 10–19 éves gyerek volt a fertőzést bevezető eset. Az átadás valószínűsége Dél-Koreában nagyon alacsony, 11,8 százalék, viszont itt a 10–19 éves gyerekeknél magasabb (18,6 százalék), míg a 9 év alatti gyerekeknél csak 5,3 százalék. A gyerekek a családjukon kívülre nagyon ritkán hurcolták tovább a fertőzést. Mivel a felmérés iskolai lezárás alatt történt, így az iskolára nézve ebből nem tudunk meg semmit.

Nyári táborokban mindenki megfertőződhet

Mivel a szigorú járványintézkedések feloldása sok helyen a nyári szünet kezdetére esett, így inkább vannak adatok a vírus nyári táborokban történő terjedésről, illetve annak hiányáról, mint az iskolai terjedésről. Ezek az esetek megmutathatják, hogy mennyire terjedhet a fertőzés gyerekek között, viszont a táborok két fontos szempontból különböznek az iskoláktól. Egyrészt az, hogy a táborokban a gyerekek egész nap együtt vannak, beleértve az éjszakát is, így a fertőzés valószínűsége nagyobb, hasonló lehet az otthoni fertőződés esélyéhez; másrészt az, hogy a társadalom többi részétől, így családjuktól is izolálva vannak, így a táborok csak korlátozottan alkalmasak a továbbadás valószínűségének megállapítására. Sajnos van rá példa, hogy nyári táborban vagy a napköziben megfertőződött gyermek a családjának is továbbadta a fertőzést.

Elvileg megfelelő elővigyázatosággal, ami alapvetően a résztvevők előzetes tesztelését jelenti, a nyári táborok is biztonsággal megtarthatók. Ilyen feltételek mellett Maine állam négy táborából egyetlen megbetegedést sem jelentettek. Viszont a megkövetelt teszt és izoláció ellenére az egyik wisconsini ottalvós, középiskolásoknak szervezett táborba bekerült egy fertőző gyerek, és a vírust majdnem mindenki elkapta, aki elkaphatta (voltak, akik már átestek a betegségen, és így immunisak voltak). A gyerekek enyhe vagy közepes tünetekkel vészelték át a betegséget. A tünetmentesek aránya 1 százalék volt, ami lényegesen alacsonyabb más forrásokban idézett adatoknál.

Hasonlóan kiterjedt fertőzést írtak le egy georgia-i ottalvós táborból. A résztvevők 58 százalékát tesztelték (344 személyt), akiknek 76 százaléka, azaz 260 személy bizonyult fertőzöttnek. A prevalencia, azaz az előfordulási gyakoriság a 6–10 évesek körében volt a legmagasabb, a 18–21 évesek körében pedig a legalacsonyabb. Az esetek 26 százalékában a fertőzötteknek nem volt semmilyen tünete.

A huzamos, egész napos összezártság kedvez a vírus terjedésének, és elképzelhető, hogy a résztvevők hazahurcolják a fertőzést. Mi viszont azt szeretnénk tudni, hogy a tanteremben, csak iskolaidőben összezárt gyerekek milyen valószínűséggel adják át egymásnak a fertőzést.

Az iskolákból kevés esetet jelentettek

Ahogy korábban írtam, kevés az adat, mert tavasszal az iskolák előbb bezártak, minthogy fertőzések történhettek volna, míg a tavasz végi-nyár eleji pár hetes nyitást kevesebb állam lépte meg. Az őszi adatok még nem elérhetők. Amit tudunk, az a következő (nem állítva, hogy minden ide vonatkozó tanulmányt megtaláltam):

  • Írországban az iskolák bezárása előtt összesen 3 olyan gyereknél és 3 felnőttnél azonosították a vírusfertőzést, aki kapcsolatban állt valamilyen oktatási intézménnyel. A gyerekek kapcsolatai között (amelyek a különórákat is beleszámítva sok száz fős nagyságúak) nem találtak fertőzöttet. A fertőzött gyerekeknek kóruspróbája és fúvóshangszer-órája is volt, amelyek lehettek volna fertőzési gócok. A hat esetből egyedül az egyik felnőtt adta tovább két másik felnőttnek a fertőzést, de ezen két kapcsolata nem köthető az iskolához. A csekély esetszám következtében nem lehet általánosítani arra vonatkozóan, hogy mennyire lehetnek a gyerekek a járvány aktív terjesztői (ezen három esetben semennyire), az viszont nyilvánvaló, hogy az iskolákat szinte mindenhol bezárták még azelőtt, hogy bármilyen bizonyíték lett volna az iskolai terjedésre.

  • Hongkongban május végén újból kinyitották az iskolákat, de július 13-án a növekvő területi esetszámok következtében a szokásosnál egy héttel korábban elrendelték a nyári szünetet. 21 diák fertőződését jelentették. Ebből 15 otthon vagy lakóhelye közelében kapta el a fertőzést; a többiek megfertőződése köthető valahogy az oktatási intézményhez. Ebből az egyik klaszter sporteseményhez köthető. A fertőzést a diákok családon belül is továbbadták. A kínai iskolákban folyamatosan kellett maszkot viselni; az érkezést és a távozást lépcsőzetesen oldották meg. A gyerekek a szokásosnál kevesebb időt töltöttek az iskolában, a tanítás utáni szakköröket törölték, és nem volt ebédszünet. A tantermekben az asztalokat egymástól messzebb helyezték el, és egyes helyeken átlátszó falakkal is elválasztották egymástól a diákokat.

  • A Rhode Island-i gyerekmegőrző intézményekben voltak fertőzéses esetek, olyankor azonnal le is zárták az adott csoportot, amelynek tagjai karanténba kerültek. Igen kevés olyan eset volt, ahol elképzelhető, hogy az intézeten belül továbbadódott a vírus.

  • Jeruzsálemből jelentettek viszont egy nagyobb középiskolai járványkitörést. Az iskolák megnyitását követő hetekben megemelkedett a fertőzöttek körében az iskolák korúak aránya (19,8 százalákról 40,9 százalékra). A fertőzés leginkább a 7-8-9. osztályosakat érintette. A tünet nélküliek aránya 57 százalék volt, míg az ott dolgozó felnőttek között csak 24 százalék.

  • Németországban augusztus 31-ig 8841 járványgócot azonosítottak, ami 61 540 esetet takar. Ezekből 48 kitörés (0,5 százalék, 216 személy) köthető oktatási intézményhez. Az esetek fele 21 éves vagy idősebb személy (47,2 százalék), ezt követi a 11–14 éves korosztály (20,8 százalék), a 15–20 éves korosztály (18,1 százalék), majd a 6–10 évesek (13,9 százalék). Ebben a kutatásban csak a hasonló kor jelezte, hogy egy osztályba jártak a gyerekek, de ez nem bizonyított. A 48 kitörésből egyetlen esetben valószínűsíthető, hogy egy osztály jelentős része megbetegedett.

  • Németország Baden-Württemberg szövetségi államában a májustól augusztusig terjedő időszakban 557 0–19 éves gyermekben mutatták ki a vírust. 81,3 százalékukról lehet tudni, hogy voltak-e iskolában, óvodában vagy bölcsődében: 137 esetben töltött a gyermek legalább egy napot ilyen intézményben a fertőző időszakban. A közeli kapcsolatokat is tesztelték, beleértve az osztálytársakat és tanárokat. Hat esetben (4 százalék) adódott tovább a fertőzés, és összesen 11 új fertőzésért felelősek a gyerekek. Így a tartományban megfertőződött gyerekek túlnyomó többsége nem az iskolában kapta el a fertőzést.

Tény tehát, hogy a gyerekek elkaphatják a fertőzést, és tovább is adhatják, bár iskolai továbbadásra és családba való hazahurcolásra kevés eset ismert. A felnőttek – főleg a fiatal felnőttek – mindennapjai veszélyesebbek. Ebbe a körbe a tanárok is beletartozhatnak, akik viszont az adatok alapján nem adják tovább a diákoknak a fertőzést (tanártársaiknak viszont igen). Az osztálytermekhez képest sokkal veszélyesebbnek tűnnek a szórakozóhelyek és a sportesemények, beleértve a közös edzéseket is. Nagyon érdekes lenne tudni, hogy a 7 órás általános üzletbezárás és az iskolán kívüli szakkörök és edzések berekesztése elegendő lenne-e az iskolás korú gyerekek védelméhez, hogy továbbra is részt vehessenek a személyes oktatásban, ami hatékonyabbnak bizonyult a digitális oktatásnál, és kifejezetten fontos fejlődésük szempontjából.

A szerző biológus kutató, korábbi cikkei itt olvashatók.

Hivatkozott irodalom

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás
link Forrás
link Forrás

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK