„Olyan Magyarország történetében nem volt még, hogy a krematóriumokat arra kérték, hogy három műszakban dolgozzanak” – mondta április 26-án Bucsi László, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház vezetője, megszegve a kórházigazgatóknak is előírt nyilatkozattilalmat. A náluk lélegeztetőgépre került betegek 85 százaléka meghalt, a kórház két hűtőkonténert bérelt a holttestek tárolására, de április első felében ezek is megteltek – vázolta a főigazgató a ma már enyhülőnek mondható helyzetet.

Március 20-tól május 1-jéig, azaz több mint negyven napon át a koronavírus miatti halálozás 7 napos mozgóátlaga napi 183 fő felett volt Magyarországon, meghaladva az eddigi legtöbb halálozással járó időszak, a tavaly november-decemberi járványhullám átlagát, ami a legrosszabb napon 176 volt. Ez elég volt ahhoz, hogy a koronavírus-gyorsstatisztikák szerint Magyarországon legyen a legmagasabb lakosságarányosan a COVID-19 miatti halálozás a világon: egymillió emberre 2909 haláleset jut.

Ennek a szembeötlő jelenségnek nagyon hamar előtérbe és politikai térbe került egy tudományos értelmezése – tudniillik, hogy nem ez, hanem majd a jövő év közepére várható 2021-es összhalálozás többlete árulja el, hogy valójában mekkora Magyarország vesztesége a koronavírus-járványban. Igaz, a járvány korábbi hullámaiban sosem volt arról szó, hogy a kórházak által naponta lejelentett halálozási adatok pusztán tájékoztató jellegűek lennének. (Az alábbi ábra mutatja a tíz országot, ahol a koronavírus-statisztikák alapján lakosságarányosan a világon a legtöbb halálesetet okozta a járvány.)

Ám mint azt a Qubitnek egy vezető epidemiológus is elmondta, bár a WHO ajánlása szerint nagyjából egységes, hogy mi tekinthető COVID-19 miatti halálesetnek, az adatok mégsem teljesen összehasonlíthatók, ami az egyes országok többlethalálozásának és a koronavírus miatt regisztrált haláleseteknek az összevetésénél már az előzetes adatokból is visszatükröződhet. Így ő arra sem vállalkozott, hogy a jelenség lehetséges okairól beszéljen, „ezeket kutatásoknak kell tisztázni, a szóba jöhető okok mind logikusnak tűnnek, de ezek csak teóriák ezen a ponton”.

Azonban a tudományosan valóban megalapozott érveléssel élesen szemben állnak a kórházak napi gyakorlatából normális tájékoztatás híján csak kiszivárgó, riasztó helyzetjelentések, amelyek tisztán megmutatják, hogy akár a legnagyobb a világon a magyarországi koronavírus-halálozás, akár „csak” óriási nagy, a járvány felszínre hozta az ellátórendszer és a magyarok rossz egészségi állapotának problémáit, a helyzetet pedig súlyosbította a hevenyészett járványkezelés és a védekezést segítő információk elfojtása – ennek ára pedig emberéletekben mérhető.

Félinformációk járványa

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökségéhez beérkező információk és helyzetjelentések alapján Magyarországon a járvány elleni küzdelem nehézségét növeli, „hogy a részigazságok és félinformációk járványával kell küzdenünk” – írta a Qubitnek a kamara gyakorló orvosokból, köztük COVID-/intenzív osztályon dolgozó szakemberekből álló elnöksége. Ennek kettős oka szerintük, hogy egyrészt az országból és az egészségügyből is hiányzik az átláthatóság kultúrája, másrészt hogy „az egészségügyi, járványügyi szakmai szempontok a második és harmadik hullámban sokszor másodlagosak voltak a járvány kezelésében – elismerve azt is, hogy a kormánynak egyéb, gazdasági, társadalmi szempontokat is figyelembe kellett vennie”.

Az átlátható, ebből adódóan elemezhető és értelmezhető adatok hiánya az egészségügy sérülékenységének egyik fő oka: a járvány kezelésében az ország rögtön hátránnyal indult, mert a működési környezetet a szakmai minimumfeltételek és a kórházi fertőzések homálya, az eltitkolt bér- és hálapénzviszonyok határozták meg, a koronavírus-járványban pedig tovább erősödött a transzparencia hiánya, „a szakmán belül is elfojtották az információáramlást”. A töredezett egészségügyben pedig a jó gyakorlatok sem tudnak terjedni.

„Az egész járvány kezelésére jellemző, hogy őszintén nem lehetett beszélni, a lakosok ellentmondásos információkat kaptak (például ízlés kérdésévé vált, hogy ki, mennyire hisz az orvosoknak és a matematikusoknak), a szakterületi miniszter politikai támadást indított az etikai ajánlásunkra válaszul, az újságírókat nem engedték érzékenyíteni a társadalmat, a járványügyi adatokat lelkes amatőröknek kell összerakni, és szinte semmilyen szó nem esik a néha szinte teljesen a jószerencsére bízott betegutakról és ahhoz kapcsolódó kimenetelről” – fogalmazott a MOK-elnökség.

Az orvosi kamara vezetői szerint az információmegosztás a COVID-betegeket kezelő kórházak, osztályok között javíthatott volna az ellátáson, a hatékonyságon. „Nem átlátható, hogy milyen minőségi mutatókat, adatokat mértek a kórházakban, milyen statisztikai elemzések készültek azokból az Operatív Törzsnél, hogyan validálták azokat, milyen visszajelzést kaptak a kórházak a munkájukról, és végül azok alapján mit módosítottak a gyakorlatban, hogy minél kevesebben haljanak meg.” Emellett „egy szakmailag ellenőrzött és folyamatos felülvizsgálaton áteső, egységesített COVID-os triázsrendszer is elősegíthette volna, hogy országosan standard ellátásban részesüljenek a középsúlyos, súlyos betegek” – írták.

Ha a szakma nem tudja nyíltan megvitatni az adatokat, és nem tudja ezeket heti szinten elemezni, nagyon nehéz olyan rendszert működtetni, ami tanul az esetleges hibákból. A „learning health care system” akkor működik, ha az adatokban nagy a transzparencia – mondta a Qubitnek Szakmány Tamás, a walesi Gwenti Kórház súlyos betegeket ellátó részlegének Erzsébet királynő által kitüntetett orvosa, a Cardiffi Egyetem professzora is. „Az »elhunyt 207 többségében idős, krónikus beteg« nem mond semmit, ebben nem lehet a betegágy mellett támpontot találni.”

Politika > szakma

A járvány kibontakozása után „a politika gyakorlatilag egy alkalommal hallgatott valamennyire a szakmára, az első hullám elején. Ennek eredménye lett az egyik legjobban elfojtott első hullám Európában” – írták az orvosi kamara szakértői. Szakmány úgy látja, hogy az első hullám kezelésének sikere is megnehezítette, hogy az egészségügyi dolgozók tanuljanak, és felkészültebben várhassák a járvány további fejleményeit.

A MOK elnöksége szerint már a koronavírus érkezése előtt is olyan, a szakmai érvekkel szembemenő politikai döntések születtek, amelyek nagyban megnehezítették a mostani védekezést: ilyen a népegészségügyi szolgálat felszámolása, a laborhálózat megszüntetése és az önálló egészségügyi minisztérium beolvasztása.

Miközben „a politikának, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, távol kell tartania magát a járványügyi szakkérdésektől”, az elmúlt évben sorozatban születtek sokszor kifejezetten orvosszakmai döntések politikai alapon, például:

• 16 ezer túlárazott lélegeztetőgép beszerzése – teljesen használhatatlan, de tetemes járványügyi kiadásként –, valamint az ezt kritizáló szakemberek elnémítása;
• elkésett intézkedések a második és harmadik hullám idején;
• az oltóanyagok politikai kérdéssé tett engedélyezése és felhasználása, aminek következtében döntően időseket kezdtek el oltani egy rajtuk nem tesztelt vakcinával.

Egészségügy és intenzív osztályok

„Ha egy 16 ágyas intenzív osztályra öt nővér jut, az nagyon messze van az ideális állapottól. A halálozás rizikója akkor kezd el exponenciálisan nőni, amikor már három beteg jut egy nővérre” – mondta a Cardiffi Egyetem professzora, amikor arról kérdeztük, mi az első szempont, ami eszébe jut, ha a magyarországi koronavírus-halálozás okait keresi. Magyarországon a legtöbb embert, akinek súlyos tünetei alakulnak ki a COVID-19 miatt, kórházban kezelik, és ott is halnak meg, míg az Egyesült Királyságban nagy százalékuk idősotthonokban hunyt el. A halálozás növekedésének okait tehát a kórházakban, közelebbről pedig az intenzíves ellátó személyzet szűkösségében kell szerinte keresni. „Nálunk a legrosszabb időszakban is kettő, két és fél intenzíves nővér jutott egy súlyos betegre, de az ágy mellett akkor is mindig ott volt egy ápoló – ez az egyik legnagyobb különbség a magyar és a brit ellátás között.”

Akikkel Szakmány beszélni szokott magyar kollégái közül, „tényleg megpróbálják a legutolsó tudományos állapot szerinti kezelést”, és az eszközellátottságban sincs hiány, erre volt idő felkészülni a második hullámban, tehát a halálozás elsődleges oka szerinte csak az emberhiány lehet, amellett, hogy egy „eleve rossz helyzetben startoló egészségügyben” kell kezelni a járvány hatásait.

„Mint azt többször jeleztük, a szakszemélyzet/beteg arány nagymértékben befolyásolja a nyújtható ellátás minőségét. Az intenzíves kapacitások sem bővíthetők pusztán felszerelés és ágyak hadrendbe állításával a végtelenségig” – írta a MOK elnöksége is.

Járványintézkedések és a brit variáns

Ugyanakkor a kamara vezetői szerint az intenzíves emberhiány csak a mortalitás egyik tényezőjét jelenti, amely a súlyos állapotba került betegek túlélési arányát befolyásolja.

„Ha a legfőbb okot szeretnénk kiemelni, azt korábban kell keresni: ha egyszerre sokan fertőződnek meg, akkor pusztán az ismert arányokat tekintetbe véve sokan kerülnek súlyos állapotba is – és így sokan halnak meg. A halálozások számának csökkentéséhez elsősorban a megbetegedők számát kellene alacsonyan tartanunk.”

Feltehetően a nem megfelelő tesztelés és kontaktkutatás, illetve az eleve erőforrás-hiányos alapellátás tömeges oltások miatti leterheltsége miatt későn, súlyosabb állapotban kerülnek a betegek kórházba. A drága és nehezen elérhető tesztelés miatt (ez az egyetlen járványmutató, amelyben nagyon le vagyunk maradva) Magyarországon magas lehet a felderítetlenül maradt fertőzések száma is, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora áprilisban 2-4,9 millióra becsülte azoknak a számát, aki áteshettek már a koronavíruson – miközben az ismert esetek száma 783 ezer.

Kívánnivalót hagy maga után a kötelező karantén ellenőrzése is, a MOK-elnökség tudomása szerint rengeteg pozitív teszttel és tünettel rendelkező betegnél ez elmaradt.

A betegek és kisebb részben a személyzet egyenetlen eloszlása miatt már a második hullám idején is kerültek nagyon nehéz helyzetbe kórházak és intenzív osztályok. Hogy ez kevésbé vált általánossá, az minden bizonnyal némi késéssel bár, de a betartatott lezárásnak köszönhető. Továbbá maga a betegség is „szelídebb volt”: a harmadik hullám magas halálozásában szerepet játszik tehát a brit variáns megjelenése is – írta állásfoglalásában a kamara elnöksége.

Ahogy arról a Qubit korábban beszámolt, a harmadik hullámban sokan voltak, akik a túl enyhe járványintézkedésekhez sem tartották magukat. Ennek köszönhető, hogy miközben március végén rekordokat döntött a COVID-19 miatti halálozás, és a napi fertőzések száma is a csúcsra ért, a mobiltelefonos adatok szerint a magyar volt a legtöbbet jövő-menő nemzet Európában – ami meghatározó szerepet játszhatott abban, hogy idén tavasszal ilyen nagy pusztítást végzett a koronavírus az országban. A MOK elnöksége szerint a harmadik hullám idején tapasztalható nagy mobilitáshoz jelentősen hozzájárult a megfelelő tájékoztatás hiánya és az ellentmondásos kommunikáció – ami miatt az ország jelentős részének fogalma sincs a valós járványhelyzetről. A szabályok betartása így időben és térben is nagy eltéréseket mutatott.

A magas halálozást meghatározó tényező lehet továbbá, hogy Magyarországon a 80 év felettiek átoltottsága jóval kisebb, mint az EU-átlag. Az orvosi kamara elnöksége szerint inkább a 80 év alatti korcsoportban nőtt jelentősebben a halálozás a harmadik hullámban, amit részben a KSH korcsoportokra bontott heti halálozási adatai is alátámasztanak: tavaly november-decemberben hat héten át heti 603 és 696 eset között alakult a halálozás például a 80-84 évesek csoportjában, míg idén március utolsó három hetében 538-607 között volt az elhunytak száma körükben. Ugyanakkor ez a mostani adat is igen a magas az előző évek szokásos heti halálozási adataihoz képest, amelyek 300-500 fő között alakulnak ebben a csoportban – leszámítva a súlyos influenzajárványok periódusait, például 2015, 2017 és 2019 januárjában. Mindez arra utal, hogy a nyolcvan év fölöttiek átoltottságának mégis jelentős szerepe lehet a magyarországi koronavírus-halálozás alakulásában.

Elkerülhető halálesetek

A magas koronavírus-halálozás egyik első magyarázataként juthat eszünkbe a magyarok rossz egészségi állapota, amit az orvosi kamara elnöksége is fontos tényezőnek tart: „a magyar lakosság általános egészségi állapota és egészségtudatossága sajnos jelentősen elmarad a hasonlóan fejlett országokétól. Ezen hosszabb távon az oktatás, megelőzés, szűrőprogramok erősítésével tudnánk segíteni.”

Kutatások szerint a túlsúly az egyik legnagyobb rizikófaktora a kórházi ápolást igénylő COVID-19 kialakulásának, különösen a fiataloknál, de a MOK elnöksége arra figyelmeztet, hogy a jelentős túlsúly ritkán jár egyedül, számos egyéb megbetegedésre – például cukorbetegségre, érrendszeri elváltozásokra, légzőszervi problémákra – hajlamosít, és ezek együttes jelenléte rontja igazán a koronavírus-fertőzés túlélési esélyeit. Az Eurostatnak 2014-es adatai vannak, ezek szerint az uniós tagországok közül Magyarországon a harmadik legnagyobb az elhízottak aránya Málta és Lettország után, 20,6 százalék. A KSH adatai szerint 2009 és 2019 között a túlsúlyosak és elhízottak együttes aránya stabilan nőtt (a nőknél volt egy kis visszaesés 2009 és 2014 között). 2019-ben a férfiak 65,2 százaléka és a nők 51,9 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott (míg tíz évvel korábban 59,4, illetve 48,8 százalék volt ez az arány).

De az is eszébe juthat az okokat keresőnek, hogy az Európai Unióban Magyarországon messze a legmagasabb a daganatos betegségek halálozási rátája. Az erre vonatkozó kérdésére a MOK elnöksége úgy válaszolt, hogy a COVID miatti magas halálozás ezzel a jelenséggel határozottan párhuzamba állítható. Ugyanis „mindkét betegségtípusnál nagy jelentősége és a túlélést növelő értéke van a korai felismerésnek és kezelésnek, azaz a szűrésnek vagy tesztelésnek.”

Még egyszer a többlethalálozásról

A fentiekből is kiderül, hogy bőven van miről beszélni a magyarországi koronavírusos halálozás témájában, még akkor is, ha az nem az első a világon. Hogy Magyarország mennyire súlyosan érintett más országokhoz képest, az valóban majd csak az összhalálozás végleges statisztikai adataiból fog kirajzolódni. Az előző évhez viszonyított 2020-as többlethalálozás 8,7 százalékos volt a KSH adatai alapján, a koronavírus hazai megjelenésétől az év végéig pedig 14 százalékos, amivel az európai középmezőnyhöz tartozunk – miközben vannak olyan országok (például Lengyelország, Románia, Bulgária, Szlovákia), amelyeknél a tavalyi többlethalálozás nagy mértéke erősen ellentmond a hivatalosan regisztrált koronavírus-áldozatok alacsony számának.

A harmadik hullám jóval nagyobb halálozással járt Magyarországon, mint a korábbiak, de a 2021. eleji többlethalálozás mértékéről magabiztosan majd csak jóval később lehet nyilatkozni, hiszen a KSH heti halálozási adatai még 2020 januárjáról sem véglegesek. Windisch László, a KSH alelnöke azért elemezte az első tíz hét előzetes adatait, és arra jutott, hogy Magyarországon ez a többlet 15 százalékot tesz ki, míg az EU tíz tagállamában – a három balti államban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Szlovéniában, Bulgáriában, Portugáliában és Luxemburgban – több mint 20 százalékot.

A Walesben dolgozó Szakmány professzor szerint igazán nagy eltérések nem lehetnek a valós helyzet és a hasonló fejlettségű országok által jelentetett halálozási adatok között. Ilyen esetszámok mellett néhány százalékos különbségek adódhatnak, de ezek a 10-15 százalékot már nem érik el a szakember szerint, még ha nincs is egészen pontosan lefektetve, hogy mi számít bele, és mi nem a koronavírusnak tulajdonított halálesetekbe. „Lehet vitatkozni, de a nagyságrend biztosan stimmel.”

A magyarországi gyakorlatban a COVID-halálozási statisztikába kerülnek azok a pozitív teszttel rendelkező elhunytak, akiknek a halálában a fertőzésnek szerepe lehetett, de azok is, akiknek tesztje ugyan nem készült, de a betegség tünetei alapján erősen valószínűsíthető a koronavírusos megbetegedés. Tehát „aki fél évvel korábban a betegségen átesett, majd tünetmentesen, például trauma következtében meghal, a korábbi pozitív teszt ellenére nem kerül be a statisztikába. Ugyanakkor ha valaki betegen, lázasan és oxigénhiányosan autóval próbál bejutni a kórházba, és eközben balesetet szenved, az jogosan igen” – ismertette a a MOK elnöksége. Az alacsony szűrési intenzitás és a nem azonosított esetek miatt előfordulhat, hogy valaki COVID-19-ben hunyt el, mégsem kerül be a statisztikába.

Az orvos szakértők is úgy tartják, hogy az adatokat fontos lenne validálni, ellenőrizni letisztult és egyértelmű módszertan alapján, és ezt a munkát lehetőleg egy független, szakmai társaságnak kellene elvégeznie.

Mindazonáltal a MOK úgy gondolja, hogy mivel Magyarország már a járvány előtt is rossz mutatókkal rendelkezett a megelőzhető és az elkerülhető halálozásban, „a többlethalálozási mutatókra fókuszálni a járványvédekezés sikerességének megítélésében fals eredményekhez vezethet. Ezeket a tényeket, a rendszer rossz kiindulási állapotát is figyelembe kell venni, amennyiben a többlethalálozással próbáljuk értékelni a COVID-járványkezelés sikereségét.”

A rossz mutatók szerintük azt a szemléletbeli elmaradást jelzik a magyar egészségügyben, amely meggátolja, hogy eredményorientált, effektív, a hibákat és jó gyakorlatokat feltérképező, azokból tanuló rendszer alakulhasson ki.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás