Harminc év után változhat a kísérleti patkányok étrendje
Csaknem harminc éve, 1993-ban fogadta el az Amerikai Táplálkozástudományi Társaság (ASN) a kísérleti célból tartott rágcsálók számára javasolt táp legutóbbi receptjét, az AIN-93-at. Ez akkor az 1976-os szabályozást váltotta fel, a hatvanas években még nem voltak ilyen egységesítési törekvések, de mostanra az AIN-93 is elavult, ezért az ASN a recept frissítését javasolja.
Az újítás legfőbb célja az, hogy a kutatók megbízhatóbb eredményekhez jussanak. Michael A. Pellizzon táplálkozástudományi szakértő szerint az egyik olyan változó, amelyet a kísérleteknél gyakran alábecsülnek, de nagyban befolyásolhatja az eredményeket, az állatok étrendje.
Pellizzon szerint a rágcsálóknak adott gabonaalapú pelletek ebből a szempontból különösen veszélyesek lehetnek, mert még elvileg azonos összetétel esetén is lehet némi különbség a különböző szállítmányok között. Előfordulhat, hogy egy szállítmány szennyezett, eltérő lehet a tápok mikrotápanyag-tartalma, a gabonából készült pelletek esetében pedig jelenleg nem szabályozzák, hogy mennyi fitoösztrogént tartalmazhatnak, ez pedig hamis eredményeket hozhat.
Elhízott és mozgáshiányos állatok
Az eddig szélesebb körben bevett AIN-93 nem törekszik az állatok természetes étrendjének a modellezésére: a tisztított tápok (amelyek feldolgozott alapanyagokból készülnek) ugyan alkalmasak arra, hogy elkerüljék a gabonaalapú étrend bizonytalanságait, de nem is tesznek jót a kísérleti állatoknak. Ez is befolyásolhatja a kísérlet eredményét, az ilyen tápon tartott egerek és patkányok például hajlamosak az elhízásra, és a mikrobiomjuk is megváltozik.
Nem ez az egyetlen bajuk: egy 2010-es tanulmány szerint gyakran előfordul, hogy a sztenderdnek tekintett egerek vagy patkányok csak laboratóriumi körülmények között fogadhatóak el normál mintának, máskülönben nem, ez pedig tovább torzíthatja az eredményeket. Az elhízás mellett ezek az állatok nem mozognak eleget, könnyen alakul ki gyulladás a szerveikben, korán halnak, és az oxidatív stressznek is jobban ki vannak téve, mint a valóban hétköznapi egerek vagy patkányok.
Némi nehézséget okoz az is, hogy a meglévő sztenderdet sem fogadja el mindenki, egy újjal pedig nagy valószínűséggel ugyanez fog történni. Az ASN júliusi konferenciáján több lehetőség is felmerült a változtatásra: sokak szerint csak egy kis újításra van szükség, mások szerint a szabályozás úgy jó, ahogy van. Sokan spórolni akarnak (vagy kényszerülnek) a tápon, bár azok, akik szerint majdnem mindegy, hogy mit esznek az egerek, jellemzően nem táplálkozástudománnyal foglalkoznak.
Marta Fiorotto, a texasi Baylor Egyetem táplálkozáskutatója szerint az AIN-93 valóban javításra szorul, elsősorban azért, mert az elmúlt harminc évben a táplálkozástudomány is sokat fejlődött, de nem gondolja úgy, hogy teljes egészében át kellene írni, bár ahogy az ASN konferenciáján megjegyezte: néha elég nehéz rávenni a szakértőket, hogy megegyezzenek valamiben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: