Már Magyarországon is egyetemi képzésen foglalkoznak a klímaszorongással

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

„Létező jelenség, hogy tizenévesek szoronganak, és úgy érzik, hogy nem mernek majd gyereket vállalni, mert ha elolvassák a különböző klíma-előrejelzéseket, nem lehetnek biztosak abban, hogy az ő gyerekeik életében, tehát körülbelül 70-80 év múlva még élhető lesz ez a bolygó” – mondta Varga Attila, az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézet (EKTI) habilitált egyetemi docense. A Qubit arról kérdezte, hogy milyen megfontolások, élethelyzetek, kutatási eredmények hívták életre a szeptemberben indult környezetvédelmi szakpszichológus továbbképzést az ELTE-n. 

Az idén először elindított szakon kilencen kezdtek el megismerkedni azokkal az elméleti és gyakorlati eszközökkel, amelyek az oktatási, vállalati vagy épp egészségügyi szférában dolgozó gyakorló pszichológusoknak segítséget nyújthatnak a klímaváltozással kapcsolatos témák megközelítésében. Az itt képzett pszichológusok egyrészt képesek lesznek reagálni a klímaváltozással, a fenntartható fejlődéssel, tágabb értelemben a környezetvédelemmel kapcsolatos pszichológiai folyamatokra – szűkebben és konkrétabban értelmezve például a klímaszorongás vagy az ökogyász jelenségére, másrészt különféle technikákkal elősegítik a környezethez kapcsolódó szemléletváltást, a környezeti nevelést, és megelőzik például a szorongásos állapotok kialakulását.

Klímaszorongó fiatalok

A Varga által említett jelenség egyáltalán nem elszigetelt probléma: egy szeptember közepén a Lancet Planetary Health folyóiratban megjelent nemzetközi kutatás megmutatta, hogy a 16 és 25 év közötti fiatalok 60 százaléka nagyon vagy rendkívüli módon aggódik a globális klímaválság várható következményei miatt, 45 százalékuk pedig arról számolt be, hogy ez az érzés erősen befolyásolja mindennapjait. Az angliai Bath-i Egyetem vezetésével zajló felmérésben 10 ezer fiatalt kérdeztek meg az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Portugáliában, Brazíliában, Indiában, a Fülöp-szigeteken és Nigériában.

Habár Magyarországon nem volt hasonló, szisztematikus felmérés, Dúll Andrea, az EKTI igazgatója és egyetemi tanára szerint ez nem is könnyű műfaj, ezeknek a mentális problémáknak a feltárását nem lehet kizárólag szociológiai módszertannal elvégezni. Viszont tudomása szerint a praktizáló pszichológusok egyre több érintett fiatallal találkoznak Magyarországon is, ez pedig abban is megnyilvánul, hogy a pszichológia mint szakma hivatalosan is elkezdett a témával foglalkozni. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a protokoll, hogyan lehet kezelni ezeket a problémákat. A szakképzést ugyanakkor nemcsak ez hívta életre, ennél sokkal tágabb a perspektívája. Egyrészt felvállalja a fenntarthatósági problematikát, másrészt egy életszemléletet is igyekszik közvetíteni a pszichológia szakmáján keresztül.

Dúll Andrea, az ELTE PPK Ember—Környezet Tranzakció Intézetének (EKTI) igazgatója és Varga Attila, az EKTI munkatársa

Varga szerint a fenti nemzetközi kutatás azért is szólt ekkorát, mert a probléma ilyen mértékű megjelenését még nem tapasztalták. „Több mint húsz éve foglalkozom a pszichológia és a környezetvédelem határterületével, és azt látom, hogy ugyanezeket az üzeneteket már jóval korábban is megfogalmazták ökológusok, pszichológusok, rengeteg szakember, de egyszerűen most értek el oda a folyamatok, hogy ezek már nemcsak tudományos előrejelzésekben léteznek, nemcsak a távoli jövőt testesítik meg, hanem az ökológiai válság itt van, benne vagyunk, ezt ma már ki lehet mondani. Csak nem úgy történik a dolog, hogy tegnap még minden jó volt, mára pedig minden összeomlik, hanem ennek folyamatosan egyre több jelét látjuk” – magyarázta az ELTE munkatársa.

Vanuatutól a Kazinczy utcáig

Nem csoda, hogy a csendes-óceáni szigetország, Vanuatu, amelynek egyenesen a létét fenyegeti a klímaváltozás, arra készül, hogy az ENSZ legfőbb bírói szerve, a hágai Nemzetközi Bíróság elé vigye a klímaváltozás ügyét. A nagyjából 80 kisebb-nagyobb szigetből felépülő állam azt szeretné, hogy bíróság mondja ki: a jelen és a jövő generációknak joguk van az éghajlatváltozás káros hatásaival szembeni védelemhez. Ez is beleillik abba a trendbe, hogy egyre többen igyekeznek egyre több szinten tenni a klímaválság ellen, amely már kézzelfogható fenyegetéssel és pusztítással jár.

Varga szerint míg húsz évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy az ilyen gondolatokkal foglalkozás „zöld hobbi” volt, sőt még 5-10 évvel ezelőtt is elhangozhatott nagy nemzetközi konferencián olyasmi, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberekkel „milyen jófejek vagyunk, hogy beengedjük őket a köreinkbe”, ma már ez elképzelhetetlen. Ma már mindenki látja, hogy ez a legfontosabb globális kihívás, és gyakorlatilag bármelyik tudományág, amelyiknek köze van az ökoszisztémához vagy a társadalomhoz, tudja, hogy ezzel foglalkozni kell. A fordulópont Varga szerint a 2019-es év volt. A szakképzés erre a korszellemre reagál, hiszen ezen a téren a pszichológusoknak is van mondanivalójuk. Sőt Varga a képzés egyik távlati céljaként említette, hogy igyekeznek egyre több olyan pszichológust bevonzani és felkészíteni a témában való elmélyülésre, akik aztán saját maguk is gyarapítani tudják az erről a területről szóló tudást és gyakorlati ismereteket.

Dúll szerint a 21. század óriási áttörése, hogy a tudományos diskurzusban  az ökoszisztéma értelmezésébe kezd beletartozni az ember pszichés működése is. „Mindig mondjuk, hogy az ember csinálta, az ember javíthat rajta, ez azt jelzi, hogy egyfajta kollektív megdolgozás is elkezdődött annak elfogadására, hogy a világunk most már nem áll vissza a korábban ismertre. A pszichológiai folyamatok az ökoszisztéma részei lettek. Ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy az emberek megélik, ahogy a folyamatok haladnak előre, másrészt elkezdjük ezeket a pszichológiában a fizikai környezet bevonásával értelmezni” – magyarázta.

Saint-Paul, Reunion szigete, 2021. szeptember 25. A Föld felé áradó szeretet üzenetei a szigeten tartott, klímaváltozás elleni tüntetés részeként. A szigeten mintegy kétszázan gyűltek össze az IPCC legutóbbi, augusztus elején közzétett klímajelentése után. A résztvevők igyekeztek az ökoszorongást kifejező, ugyanakkor pozitív üzeneteket közvetíteni.Fotó: BASTIEN DOUDAINE/Hans Lucas via AFP

Környezetvédelem mint szorongásoldás

Felmerül a kérdés, mit tud tenni a pszichológia a klímaszorongókért. Varga szerint egyrészt ha a képzésen részt vevő hallgató klinikai szakpszichológus, akkor a szakmájából adódóan is ismer technikákat a szorongás oldására, másrészt a tanulmányai során több támpontot is kaphat ehhez. Például a szakember szerint a klímaszorongás egyik klasszikus oldási technikája, ha az érintett bekapcsolódik klímavédelmi tevékenységekbe. Ennek is különböző szintjei, különböző formái vannak, amik az egyén állapotától függően javasolhatók. Harmadrészt a szak alapítói szerint az egész képzés azt a vélekedést próbálja erősíteni, hogy a pszichológia eszközeivel és a klienst is bevonva, sőt teljesebb társadalmi részvétellel megakadályozható lehet a bolygó élhetetlenné válása. „Ez most a kezünkben van, és ezért együtt, globálisan tudunk tenni” – tette hozzá Varga.

Az általuk képviselt irányzat, ahogy az Ember-Környezet Tranzakció Intézet neve is jelzi, a körkörös egymásra hatások által törekszik arra, hogy olyan világ jöjjön létre, ahol nemcsak a környezet állapota javul, hanem a bioszféra és az emberi társadalom egyaránt virágzik. A kutató szerint be kell látni, hogy az elmúlt évszázadokban érvényes paradigma elérte a határait, „és másfajta megközelítésmódra van szükség, amit folyamatosan gondolkodva együtt kell kitalálnunk. Ehhez kíván hozzájárulni ez a képzés.”

Az ökoszemlélet tulajdonképpen embervédelem

A civilizáció és főleg az épített környezet robbanásszerű növekedésével a természet hiánya, a természetes környezettől való elszakadás olyan szintet ért el, ami már adatokkal alátámaszthatóan is ártalmas az emberi pszichére. Jelenleg ebben is paradigmaváltás történik, és egyre inkább beépül a várostervezésbe, sőt a neveléstudományba is annak tudatosítása, hogy olyan környezeteket kell létrehozni, amelyben a természet jelen van az egyes emberek számára. Ez nem „csak” a természetnek jó – bár a biodiverzitást elősegíti, ha beengedik a városokba a természetet, például a méhlegelőket –, hanem az ember egészséges működéséhez is alapvetően szükséges. A környezetvédelmi szakpszichológus képzés is nagymértékben igyekszik majd ezeknek a kölcsönös előnyöknek a bemutatására, például felvillantja az erdei terápiás alkalmak hasznát. „Amikor környezetvédelemről beszélünk, azon elsősorban az ember környezetét értjük, vagyis valójában embervédelmi pszichológiának is nevezhetnénk ezt a szakot” – mondta Varga.

Dúll hozzátette, a világmegváltás nyilván nem a pszichológia varázserején múlik, „hiszen ahogy az emberek eddig is jól elvoltak boldogan dudorodó hassal, 3-4 mobiltelefonnal, 5 autóval, ez az élmény, attól, hogy szoronganak, még nem feltétlenül lesz más. Attól még nem lesz kevesebb az a rengeteg fogyasztási cikk.” Viszont ha valaki pszichológusként elvégzi a szakot, majd elmegy egy szervezethez, és együttműködik az ott dolgozókkal és a vállalatvezetéssel, a politikai rendszerben a döntéshozókkal, az iskolában a tanárokkal, ott ez az újfajta szemlélet szervezeti szinteken is képes lehet változásokat indukálni.

Ha szorong, öleltess vele fát?

Az intézetigazgató ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a pszichológiai folyamatoknak van egyfajta lassúsága vagy nehézkessége, tele vannak érzelmi színezettel, és az embereknek nem könnyű váltani. Tehát az egész gondolatkörrel kapcsolatban megjelenhet az aktív tagadás, a támadás vagy éppen a visszahúzódás – kicsit ilyen maga az ökogyász is.

Itt is megvan az a dinamika, mint minden pszichológiai jelenségnél: ha például bevezetnek egy új csokimárkát, lesz egy csomó ember, aki visszasírja a régit, mert az újnak nem jó a csomagolása vagy az íze, és így tovább – magyarázta Dúll. Ez jellemző a klímaválsággal kapcsolatos pszichológiai jelenségekre is. Dúll azt hozta fel példának, amikor segítő szakembert keresve egy szakmai közösséggel megosztotta, hogy egy kismama ökogyászos és ökoszorongásos problémákkal fordult hozzá, nem mer kimenni az utcára, retteg a következményektől. A kutató szerint rendkívül intenzív, néha vitriolos vita bontakozott ki, ahol néhány komoly szakember szájából olyanok hangzottak el, hogy „akkor öleltessél vele fát”, míg mások szerint gyógyszerezni kellene, mert komoly pszichotikus dologgal állnak szemben, és attól, hogy elültet két fát, még nem biztos, hogy nem fogja bántani a gyerekeit. Dúll szerint az efféle viták nagyon hasznosak, mert sok esetben ezek a forrongások hoznak új válaszokat, vetnek fel új kérdéseket. „Teljes mértékben joga van mindenkinek kérdéseket megfogalmazni és kétségbe esni, mivel senkinél sincsen ott az aranyvessző, és a vita szerves része a jelenlegi, alakulóban lévő folyamatnak.”

Mindkét szakember úgy véli, hogy a környezeti megközelítéseknek egyre nagyobb lesz a létjogosultsága és az elfogadottsága. Ahogy más szakmákba is egyre inkább átszivárog, úgy fog gyökeret verni a pszichológiában is. Sőt Varga szerint a legnagyobb siker az lenne, ha húsz év múlva meg kellene szüntetniük ezt a szakot, mert az alapképzés megkerülhetetlen részévé válna, és mindent, amit jelenleg a szakképzésen tanítanak meg, a mesterszakot végzettek a kisujjukból ráznák ki. „Ez egy szép jövőkép.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: