Genezis: a fizika randevúja a filozófiával és a teremtéssel
„Ha […] megemeljük a tekintetünket, és kissé távolabbra nézünk, mintha valamiféle leheletvékony habot látnánk. Ez apró rezgések végtelen sokaságából áll, és a mitológiai elbeszélések ősfluidumát idézi fel bennünk: azt a habot, görögül αφρóς (aphrosz), amelyből Aphrodité istennő neve is ered („a habokból kiemelkedő”), aki Uranosz isten véréből és spermájából jött világra”.
Ez nem egy görög mitológiával foglalkozó kötetben olvasható, hanem Guido Tonelli olasz kísérleti fizikus magyarul frissen megjelent könyvében. Tonelli nem őrült meg, és nem is csapott fel klasszika-filológusnak: az a hab, amiről beszél, nem más, mint a kvantumhabzás, még ha a görögök nem is így hívták, és nem Aphrodité, szépség és a szerelem istennője születik meg belőle, hanem egy egész univerzum. Nem Uranosz kasztrálása kellett hozzá, hanem Alan Guth fizikus, aki 1979-ben tette közzé forradalmi elméletét az ősrobbanásról és a Higgs-bozonról, amelynek felfedezésében maga Tonelli is részt vett a svájci Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN munkatársaként.
A teremtés története
Tonellit két dolog foglalkoztatja: az univerzum valódi születése, az az elképzelhetetlenül rövid idő, ami alatt minden összeállt, ami csak található benne, és az, hogy miként magyarázták mindezt azelőtt, hogy a Higgs-bozon egyáltalán szóba kerülhetett volna. Ennek megfelelően a könyvét a Teremtés könyvének megfelelően hét napra tagolja – pedig azok az események, amelyekről ír, csak néhány pikoszekundumot vettek igénybe.
Nem véletlen, hogy Tonelli figyelme a mitológia és a görög filozófia irányába fordult, és nincs is vele egyedül: az utóbbi években több, főként olasz fizikus foglalkozott olyan klasszikus metafizikai témákkal, amelyek szemléltetésére gyakran klasszikus görög szerzőket vagy mitológiai példákat szedtek elő (ilyen volt például Carlo Rovelli, aki az idő problémájával foglalkozott, vagy Alessandro Vespignani, aki a jóslás algoritmusait kutatja).
Tonelli keretként a bibliai teremtéstörténet egy hetét választotta és a legtöbb példát a görögöktől meríti, de ha úgy alakul, egy síelő mozgásával, egy Dante-idézettel vagy egy Rossini-opera felidézésével próbálja világosabbá tenni a mondanivalóját. Ezek nemcsak illusztrációk, hanem, ahogy a szerző is írja, korábbi próbálkozások ugyanannak a megragadására, amit ő maga most a fizika eszköztárával próbál leírni: ma talán nem meggyőző magyarázat a világ születésére egyik ilyen történet sem, de az igény, mióta az ember képes a szimbólumok használatára.
Thauma, a félelemmel vegyes ámulat
Arisztotelész szerint, ahogy Tonelli a könyv végén is idézi, „az emberek, kiindulva a legegyszerűbb kérdésekből, végül egyre bonyolultabb dolgokkal kapcsolatban tettek föl kérdéseket, mígnem a Holdról, a Napról és más égitestekről kezdtek gondolkodni, végül pedig már az érdekelte őket, hogy miképp jött létre az univerzum egésze”. Platón, Arisztotelész, sőt, valószínűleg már a neandervölgyiek is átérezték azt a kíváncsisággal elegy ámulatot, amit a görögök olyan nagy becsben tartottak, és ami akkor fogja el az embert, amikor valami hatalmas, fenyegető, érthetetlen és csodálatos dologgal szembesül.
Ezzel foglalkozik „a művészet, a szépség, a vallás és a tudomány”, és az a kozmikus mércével nagyon csekély idő, ami óta egyáltalán létezik ember és képes gondolkodni, ennek a bűvöletében telt. És ezeknek az időknek még mindig nincs vége, sőt, talán soha nem is lesz: Tonelli a galaxisok ismertetését a görög gyökerekkel és Zeusszal kezdi, az általános rendezőelveken keresztül folytatja, és a jelenlegi ismereteknél hagyja abba, de a görögök emlegetése itt sem öncélú, a modern tudóst ugyanis ugyanaz az ámulat hajtja a megértés irányába, mint amit az ókori filozófusok érezhettek.
A Genezis kompakt, érdekes és kalandos könyv, amelynek a végén előkerülő thauma, a félelemmel vegyes ámulat képezi az alapját – amikor viszont nem Rossiniról, Zeuszról vagy Dantéről van szó, az olvasónak néha vissza kell lapoznia, hogy megértse, milyen fizikai jelenségeket ismertet a szerző. Ahogy a fülszöveg ígéri, Tonelli könyve „mindenképpen újszerű megközelítés azok számára, akik a középiskolai fizikaórák óta nem foglalkoztak ezzel a lenyűgöző tudománnyal”, de könnyen lehet, hogy a hétköznapi középiskolai fizikánál azért több kell hozzá, hogy könnyen érthető is legyen, amit mondani akar. Szerencsére nem egy elméleti fizikai tankönyvről van szó, így a Genezis hétköznapi halandók számára is érthető marad, az pedig, ha az embernek egy kicsit gondolkodnia kell olvasás közben, nem nagy ár azért, hogy közelebb kerüljön mindenség születéséhez.
(Guido Tonelli: Genezis - A világegyetem születése hét napban elbeszélve. Corvina Kiadó, Budapest, 2021., Fordította: Balázs István)
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
