Tudományetikai szempontból nem hiteles a névtelenségbe burkolózó Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja
„Pszichológusok, pszichoterapeuták, szakpszichológusok organikusan szerveződő csoportja vagyunk, akik minden különbözőségük mellett közös nevezőre jutottak alapvető szemléletbeli kérdésekben, melyek az értékközpontúság magját adják” – így kezdődik az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának bemutatkozó posztja, amit tavaly június 23-án tettek közzé honlapjukon. Ez volt az a nap, amikor a Magyar Közlönyben megjelent a sokat vitatott, pedofiltövényként és homofób törvényként is emlegetett gyermekvédelmi törvény.
A rejtélyes, névtelenségbe burkolózó csoport honlapján azóta az LMBTQ+ közösségek, a szexuális nevelés témájában és nemi identitással foglalkozó kérdésekben jelentek meg írások; legutóbb a Magyar Pszichiátriai Társaság által kiadott, a gyermekvédelmi törvényt bíráló állásfoglalásra reagáltak. Az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának témaválasztásai nem tűnnek véletlenszerűnek: már bemutatkozó szövegükben is kiemelik, hogy az LMBTQ+ témáról alkotott véleményük az egyik kapocs a csoport tagjai között.
A csoport weboldalán megjelenő bejegyzések kivétel nélkül a szerző feltüntetése nélkül jelennek meg, amit bemutatkozásukban azzal indokolnak, hogy „az ellenvélemények névvel történő, szakmailag megalapozott, árnyalt felvállalása is magával vonja a kirekesztő, méltatlan, személyeskedő hangvételű reakciókat”. Az általuk megfogalmazott véleményeket ugyanakkor a kormányközeli médiabirodalom számos portálja átvette; a Mandiner eddig megjelent írásaik többségét szemlézte, más online médiumban viszont nem találkozni velük.
Jogosan merül fel a kérdés: milyen esetekben adhatunk hitelt névtelen szakértőknek? Etikailag, szakmailag elfogadható és hiteles lehet-e egy csoport, amely nem teszi közzé tagjai, vezetősége, döntéshozói kilétét, saját működési mechanizmusát, és azt, milyen kritériumrendszer alapján válogatja ki tagjait?
Lehet-e hiteles és elfogadható a névtelenség a tudománykommunikációban?
„Bármilyen tudós és szakértő alapvetően kétféle témában tud megnyilvánulni – mondta a Qubit kérdésére Tuboly Ádám filozófus, a PTE ÁOK Transzdiszciplináris Kutatások Intézetének munkatársa, az MTA Lendület Érték és Tudomány kutatócsoportjának vezetője. – Az egyik tisztán tudományos kérdés lenne, ahol furcsán venné ki magát a névtelenség, hiszen ha az ember tudósként bizonyos téma kutatását vállalja, és arra általában állami forrást használ fel, követelmény tudományos publikációk kiadása, ezek pedig nem névtelenek. A szakpolitikai kérdések már problémásabbak, ezek olyan jellegű kérdések, amelyek a tudományos eredmények gyakorlati átültetéséről, azok hasznosulásáról szólnak. Itt felmerül a politikai-társadalmi kontextus, ahol viszont nem teljesen kizárható a névtelenség. Ennek lehet egyfajta tudományos integritásbeli védelme, ahol a tudós nem akarja kitenni magát a napi politikai szintű csatározásoknak.”
Tuboly hozzátette, hogy Magyarországon és bárhol máshol is a tudományba vetett bizalom a tudósok személyének, szakmájának és annak az orgánumnak szól, ahol megnyilatkoznak. A sztártudósok között például kifejezetten furcsa lenne a névtelenség, hiszen ők arcukkal és nevükkel tudnak hitelességet vinni az ügyek mögé.
„Az Egyesült Államokban, más országokban és a tudománytörténelemben is láthatjuk, hogy sokszor kifejezetten nagy társaságok szoktak állást foglalni, általában mellékelve egy listát arról, hogy kik írták még alá az adott megnyilatkozást a csoporton belül. De itt a hitelességet biztosító húzónév maga a társaság, amely megnyilvánul egy fajsúlyos szakpolitikai vagy tudományos kérdésben. Ha ők mint csoport lépnek föl, akkor nem gondolnám, hogy minden esetben vállalni kell a neveket egyesével” – tette hozzá Tuboly.
Ha viszont nem a csoport hírneve, hanem a mérete a fontos, vagyis kifejezetten a tagok számosságával kívánnak súlyt adni az üzenetnek, akkor a kutató szerint ellentmondásos a névtelenség. „Hiszen ha az ember csoportot képez, akkor az a csoport egynek számít. Nyilván, ha azt mondjuk, hogy sokan vagyunk a csoportban, azt alá kell tudni támasztani. A transzparencia teljesen elvárható lenne, ha már számokra hivatkozunk. Ha csak egy csoportképző identitás, akkor ott adott esetben elfogadható lenne a névtelenség, hiszen kutatócsoportok, intézetek szoktak így megnyilatkozni. A politikai nyomásgyakorlástól való félelem például valóban nyomós, jogos érv – a kérdés az, hogy ezt ki mondja, és hogy mennyire hiteles az a fajta félelem, amit a névtelenségükkel igyekeznek dokumentálni” – magyarázta Tuboly.
A filozófus szerint ha nagy presztízsű csoportról van szó, amely már eleve rendelkezik bizonyos integritással, hitelességgel, nem feltétlenül várjuk el, hogy tudjuk név szerint, kik a tagjai. Viszont az ilyen esetekben nyilvánosan elérhető az az információ, hogy milyen kritériumok alapján lehet a csoportba bekerülni: „Annak a fajta transzparenciának meg kell lennie, hogy kik vannak a csoportban, milyen szelekció mentén kerülnek bele, hogy vissza lehessen keresni, milyen csoportról van szó, amikor név nélkül áll ki egy szakpolitikai vélemény mellett”.
Ha ezek alapján vizsgáljuk az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja nevű formációt, a következő kérdéseket tudjuk feltenni:
Van-e a csoportosulásnak több évre visszavezethető tudományos munkássága?
A szerveződés honlapján 2021. június 23. a legkorábbi bejegyzés, korábbi tudományos munkásságnak (például a Magyar Tudományos Művek Tárában) nincs nyoma.
Kiderül-e, hogy kik a tagok, kikből áll a vezetőség, kik a döntéshozók?
Az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja bemutatkozásában nem nevezi meg sem tagjait, sem vezetőit. Ennek ellenére az M5 egyik műsorában Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja a műsorvezető kérdésére elismerte, hogy tagja az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának.
A munkacsoport bemutatkozásában kiemeli, hogy nem köthető politikai pártokhoz vagy egyházakhoz, „csoportként sem formális, sem informális, sem anyagi csatornákon keresztül” nem kapcsolódik semmilyen ismert szervezethez vagy személyekhez.
Hal Melinda ugyanakkor, aki saját állítása szerint a csoport tagja, kapcsolatban áll az elmúlt években óriási állami támogatásban részesülő Mathias Corvinus Collegiummal (MCC): ő az MCC-n belül működő MCC-Mindset Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhelyének műhelyvezetője.
Az MCC, amit 25 év tehetséggondozó szakkollégiumi működés után tavaly közvagyont kezelő szervezetté minősítettek, többek között megkapta a MOL és a Richter 10-10 százalékos részvénycsomagját, nagy értékű ingatlanokat, és ezen felül 2020 decemberében majdnem százmilliárd forintos támogatást a kormánytól.
Az MCC-Mindset Pszichológia Iskola a korábbi MCC-s hallgatók, Arany Bence és Partos Bence – aki korábban a Mandiner főszerkesztő-helyettese volt – érdekeltségébe tartozó Mindset Pszichológia Kft. közreműködésével jött létre, és a műhely megalakulását 7,9 millió forinttal támogatta a Miniszterelnökség.
Transzparens-e, hogyan választják tagjaikat?
A csoportosulás ernyőszervezetként aposztrofálja magát, ami „pszichológusok, pszichoterapeuták, szakpszichológusok organikusan szerveződő csoportja”. Közös nevezőként a nevükben is szereplő „értékközpontúságot” nevezik meg, ami akár beválogatási kritériumként is felfogható. Csakhogy az „értékközpontúság”, valamint az ehhez kapcsolt „klasszikus értékek” pontos definíciója hiányzik az oldalról, bár a csoport azt ígéri, hogy ezt későbbi írásaiban kifejti. Annyit tudunk meg, hogy tévesnek tartja „azokat a megközelítéseket, amelyek a módszertani ateizmust, a tudományos neutralitást és a terápiás kapcsolat feltétel nélküli elfogadását az élet minden területére, így például az etikai normákra is, korlátlanul és alapvetően kiterjesztendőnek tekinti.”
A csoport tagjai azzal indokolják névtelenségüket, hogy közegükben „ideológiai szűrők” működnek, melyek érzékenyen jeleznek, ha valaki másképp nyilvánul meg, mint ami az „elvárt”, de ezekről a szűrőkről és elvárásokról semmit nem lehet megtudni.
Kik hivatkoznak rájuk és hogyan?
Annak ellenére, hogy a szervezet tagjainak kiléte és pontos száma homályba vész, a Hetek „szakemberek sorát” említette a munkacsoportra hivatkozó cikke címében, sőt hírlevelében az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának állásfoglalását már úgy vette át, hogy „Közel száz pszichológus állítja, súlyos tévedésekkel van tele a Magyar Pszichiátriai Társaság gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos állásfoglalása”.
A nyilvánosan elérhető információkat a közösségi oldalakon figyelő Crowdtangle adatai szerint a Hetek, a Mandiner, a Pesti Srácok, a 888.hu, a Magyar Nemzet és a Hit Gyülekezete számolt be valaha a munkacsoportról vagy írásairól. Ezen felül kritikus hangnemben hívta fel rájuk a figyelmet az Apapara nevű blog, amit Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus működtet. Szél legutóbbi Facebook-posztjában egyebek mellett azt kifogásolta, hogy a munkacsoport tagjai, vezetősége, egész szervezete a névtelenség mögé bújik, és nem lehet tudni, mit jelent az általuk hirdetett „értékközpontúság”.
A munkacsoport kilétéről szóló kérdéseinket elküldtük a honlapon megadott hotmailes e-mail címre, ezen kívül a Mandiner szerkesztőségénél is érdeklődtünk arról, milyen szerkesztőségi elvek alapján döntöttek arról, hogy megjelentetik a névtelenségbe burkolózó munkacsoport írásait.
***
Cikkünk megjelenése után az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja az alábbi választ küldte szerkesztőségünknek. A levelet változtatás nélkül közöljük.
„Ahogy a bemutatkozásunkban is leírtuk, a csoportunk tagjai pszichológusok, klinikai szakpszichológusok, tanácsadó szakpszichológusok, pszichiáterek, pszichoterapeuták, amiből következik az is, hogy nem egy személy gondolatai mutatkoznak meg az írásainkban. Nem vagyunk jogi szervezet, informálisan szerveződő csoport vagyunk, ezáltal nem is egy szervezet tekintélyével lépünk fel.
Az elnevezésünk miértjét a honlapunkon teljesebben jártuk körül, mint ahogyan ezt az önök cikke megjelenítette.
A tagok személyes ajánlások által kerülnek be a csoportba.
Amikor egy írás elkészül, azt a tagok elolvassák, véleményezik, majd szavaznak arról, hogy szeretnék-e, hogy az a csoport nevében felkerüljön a honlapunkra.
A cikkeinket bárki szemlézheti. Őszintén örülnénk annak, ha az ismert és megszokott véleménybuborékokon kívül is lehetőség nyílna arra, hogy olvassanak bennünket például a 444 oldalán. Az említett nyilatkozat közlésére felkértük a 444, Telex és Azonnali szerkesztőségét is, de nem reagáltak a megkeresésünkre.
Amit mi állítunk például a biológiai nem jelentősége, a nemi identitás, nemi szerep diszfória kezelése kapcsán, a legutóbbi időkig egybecsengett a pszichológia fősodratú álláspontjával és terápiás protokolljával, és azokat lényegében azóta sem cáfolta minden kétséget kizáró módon senki.
Az állításainkat - amennyiben nem véleménycikkről van szó - alaposan alátámasztjuk szakirodalommal, a forrásokat fel is tüntetjük bárki számára ellenőrizhető módon. Nem azt várjuk, hogy azért higgyenek nekünk, mert valamilyen nagy múltú szakmai szervezet vagyunk, vagy mert a tagjainknak van ismertsége. Nem gondoljuk, hogy tekintélyalapon kellene meggyőznünk bárkit, ez a tudományfelfogásunktól egyébként is távol áll. Beszéljenek a tények, számok, érvek helyettünk.
A névtelenség okát is indokoltuk a honlapunkon. A hozzánk érkező megkeresések jelentős része is azt tükrözi a kollégáink részéről, hogy nem mernek őszintén kérdéseket, esetleg kritikát megfogalmazni a témában, mert félnek a reakcióktól. Az öncenzúra jól működik, ami nagy baj, mert megöli a tudományt is. Ezért továbbra is maradunk az anonimitás mellett, ha így megszülethetnek és megjelenhetnek olyan írások amelyek egyébként nem látnának napvilágot.
A szexualitást, nemiséget, identitást, családot, férfi-női kapcsolatokat érintő pszichológiai kérdések …„olyan jellegű kérdések, amelyek a tudományos eredmények gyakorlati átültetéséről, azok hasznosulásáról szólnak. Itt felmerül a politikai-társadalmi kontextus, ahol viszont nem teljesen kizárható a névtelenség. Ennek lehet egyfajta tudományos integritásbeli védelme, ahol a tudós nem akarja kitenni magát a napi politikai szintű csatározásoknak.-ahogyan Tuboly Ádám fogalmazott” A filozófus által megfogalmazottak, jórészt leírják az okát a névtelenségünknek, amit alátámasztanak hétköznapi tapasztalataink is.
Hal Melinda a csoportunk értékes tagja. Azonban az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának véleményét és álláspontját kizárólag az oldalunkra felkerült írások képviselik, nem az egyes tagok egyéni megnyilvánulásai. Egy tag munkahelye, kötődése bármilyen szervezethez vagy egyházhoz semmilyen módon nem igazolja azt a cikkükben tendenciózusan megfogalmazott sejtetést, hogy a jelenlegi kormánypárthoz vagy bármilyen más politikai formációhoz vagy egyházhoz kötődnénk. Ezért is írtuk, amit a cikkükben Önök is idéznek, hogy “csoportként sem formális, sem informális, sem anyagi csatornákon keresztül nem kapcsolódunk semmilyen ismert szervezethez vagy személyekhez.” - a “csoportként” határozó nem jelenti azt, hogy egyes tagjaink sem kapcsolódhatnak magánszemélyként ilyenhez.
Bízunk benne, hogy változik az itthoni és nemzetközi szakmai légkör, és bárki, bármilyen témában megnyilvánulhat anélkül, hogy utána kellemetlen helyzetbe kerülne.
Tisztelettel: Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
