Videóajánló: John Mearsheimer elmagyarázza, miért a Nyugat felelős azért, ami Ukrajnában történik
Ki?
John Mearsheimer az offenzív realizmus elméletének kidolgozója, politológus és a nemzetközi kapcsolatok szakértője, a Chicagói Egyetem professzora. Az offenzív realizmus szerint az államok természetes állapota a versengés és a konfliktus, mert a hatalom maximalizálására törekednek, elsősorban a maguk érdekeit nézik, és emiatt tartanak a többi államtól, ezért a nemzetközi kapcsolatok folyton változó világában logikus és törvényszerű, ha a maguk biztonságára törekednek – akár a béke felborításának árán is. Az elméletet sokan vitatják, de emiatt is válhatott Mersheimer az egyik legtöbbet idézett amerikai politológussá.
Karrierje során több, a maga korában botrányosnak számító elmélettel állt elő: 2003-ban élesen bírálta az Egyesült Államok Irak elleni offenzíváját, 1994-ben pedig azon kevesek közé tartozott, akik szót emeltek Ukrajna atomfegyvereinek feladása ellen, mert ez szerinte megnyitja a kaput az orosz agresszió előtt, ugyanakkor a későbbiekben egyértelműen a nyugati államokat, az Európai Uniót és a NATO-t hibáztatta az ukrán krízis kitöréséért.
Mearsheimer a West Point katonai akadémián kezdte a karrierjét, majd a légierőhöz jelentkezett. A szolgálata idején végezte el a Dél-Kaliforniai Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakát, majd a Cornellen szerzett politológiai doktori diplomát. 1982 óta tanít a Chicagói Egyetemen, ahol 1989 és 1992 között tanszékvezető is volt. Számos könyvet írt a nukleáris fegyverkezéstől a nemzetközi politikában elhangzó hazugságokig, 2003 óta az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia (AAA & S) tagja, 2020-ban elnyerte az Amerikai Politikatudományi Egyesület (American Political Science Association) James Madison-díját, amelyet háromévente ítélnek oda annak a politológusnak, aki ez idő alatt a legnagyobb tudományos teljesítményt tudta felmutatni.
Hol?
Az előadást 2015 szeptemberében vették fel a Chicagói Egyetemen, ahol Mearsheimer is tanít, és ahol több előadását is rögzítették, egyebek mellett azt is, amelyben arról beszél, hogy miért hazudnak a politikai vezetők. Ebben az előadásban a professzor összefoglalja és kibővíti azt a 2014-ben megjelent tanulmányát, amelyben a nyugati államok felelősségéről írt az ukrán konfliktussal kapcsolatban. Bár itt hazai terepen lépett fel, az előadást felvezető hopmester is az egyik egykori diákja volt, Mersheimer nem hajlamos véka alá rejteni, amit gondol, a New York Timestől kezdve a Foreign Affairsig és az Atlanticig bárhol szívesen megjelenik, és számos óvatosabb kollégájától eltérően szívesen bocsátkozik jóslatokba is.
Mit?
Mearsheimer az offenzív realizmussal azt állítja, hogy az államok sajátos, az evolúcióhoz többé-kevésbé hasonló logika alapján működnek, ezért szinte törvényszerű, hogy adott ingerekre adott módon reagáljanak.
Az országok a hatalom maximalizására törekednek, miközben igyekeznek minimálisra csökkenteni a többi, szintén versengő állam jelentette fenyegetést, ezért az is logikus, hogy Oroszország meg fogja támadni az atomfegyver nélkül maradt Ukrajnát (ahogy ezt már 1994-ben megjósolta; a nukleáris leszerelés 1996-ban ért véget), ahogyan az is, hogy Oroszország nem fogja eltűrni, hogy Ukrajna csatlakozzon a NATO-hoz, de még azt sem, hogy a Nyugattal kacérkodjon.
Ugyanígy nem tetszik Oroszországnak az sem, hogy a nyugati hadi szövetség mellett Ukrajna gazdaságilag is kikerüljön az ország gravitációs mezejéből, és az Európai Unióhoz közelítsen, és nem érdeke az sem, hogy csökkenjen az a gazdasági függőség, ami Ukrajnát Oroszországhoz köti. Mearsheimer szerint az, hogy a nyugat támogatta Ukrajna demokratizálódási vágyát, a demokrácia kedvelői számára természetesen nem visszatetsző, de abban a hobbesiánus gondolkodásmódban, amelyet kidolgozott, ezek az alapvetően pozitívnak ható gesztusok vagy döntések rettenetes következményekkel járhatnak, mert ha Peking vagy Moszkva fenyegetve érzi magát, ellenlépéseket fog tenni, de ez minden nagyhatalomra igaz: a példája szerint Amerika sem örülne neki túlságosan, ha Kína a szomszédjába telepítene egy csomó rakétát.
Mearsheimer nem moralizál: szerinte az offenzív realizmus logikája szerint ezeknek a dolgoknak így kell történniük. 2008-ban Georgia (korábbi nevén Grúzia) és Oroszország között épp a bukaresti NATO-csúcs miatt robbant ki háború, és ugyanezen csúcson hirdették ki, hogy Georgia mellett Ukrajnát is szívesen várják a szövetségbe.
Ahogy Sz. Bíró Zoltán cikkéből kiderült, Putyin azt állítja, hogy a nyugat átvágta Moszkvát, a NATO és a nyugati befolyás bővül, ez pedig sérti Oroszország érdekeit. Az is kiderült, hogy Oroszország ötször is megerősítette, hogy elfogadja az ukrán határ sérthetetlenségét, mégis elfoglalták a Krímet. Az 1975-ben elfogadott, a Szovjetunióban is aláírt Helsinki Záróokmány szerint minden szuverén államot feljogosít arra, hogy szabadon dönthessen arról, hogy mely szövetségi rendszerhez kíván csatlakozni, illetve arról is, hogy mihez nem akar csatlakozni.
Mersheimer szerint az ukrán helyzet kialakulásához több tényező vezetett: az EU és a NATO terjeszkedése, a demokrácia propagálása és a nyugati országok által jelentett (vagy vélt) fenyegetés Oroszország számára. A politológus ekkor még azt mondta, hogy a lehető legnagyobb öngól lenne Oroszország számára lerohanni Ukrajnát, hiszen az ilyen akciók az utóbbi időkben nem jártak sikerrel – de ez a videó se ma készült, a konfliktus okairól szóló részek, illetve a jövőre vonatkozó jóslatok is tanulságosak lehetnek most, hogy az orosz csapatok már Kijevnél járnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
