Az MTA válságosnak tartja a magyar közoktatás színvonalát és megszégyenítőnek a pedagógusok bérét

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Két közleményben is reagált a Magyar Tudományos Akadémia a közoktatás egyre nyilvánvalóbbá váló válságára. Az MTA  Közoktatási Elnöki Bizottsága a pedagógusok anyagi megbecsültségéről, míg az akadémia operatív működését irányító, tíztagú választott testület, az MTA Vezetői Kollégium a közoktatás jelentőségéről, helyzetéről és a fejlesztéshez szükséges teendőkről értekezett. Az MTA tíztagú Vezetői Kollégiumának elnöke Freund Tamás akadémiai elnök, a kollégium tagjai közt az MTA főtitkára, főtitkár-helyettese, valamint alelnökei egyaránt megtalálhatók. Mint az akadémia honlapjáról kiderül, a későbbiekben az MTA intenzíven foglalkozik majd a közoktatás helyzetével, a most nyilvánosságra hozott állásfoglalások egy sorozat első elemei. 

A vezetői kollégium a közoktatás helyzetét egyértelműen válságosnak írja le, ami miatt a közoktatás jelenlegi állapotáról egyebek mellett azt írja, hogy fenntarthatatlan, mert 

„nem tudunk lépést tartani térségünk országaival, még kevésbé valósulhat meg a felzárkózás a fejlett nyugati vagy az ugrásszerűen fejlődő távol-keleti országokhoz (...) A rendelkezésre álló hiteles adatok, nemzetközi összehasonlítások, független szakmai értékelések szerint jelenleg egyik felsorolt területen sem kielégítő a teljesítményünk."

A pedagógusok megbecsülése egyet jelent a tehetségek versenyével

A pedagógusok anyagi megbecsültségéről szóló akadémiai jelentést mindjárt azzal kezdik, hogy 

„a nemzetközi tudásszint-mérések szerint a magyar diákok eredményei hosszabb távon jelentősen romlanak, növekszik a gyengén teljesítők aránya, nem csökken az iskolát korán, végzettség nélkül elhagyók száma.” 

A folytatás sem fest fényesebb képet a hazai közoktatás helyzetéről, az akadémiai testület szerint a magyar diákok problémamegoldó képessége alig haladja meg a fejletlen országok diákjainak képességeit és a hazai diákok teljesítményét szinte sehol nem határozza meg inkább a családi háttér, mint épp Magyarországon. Az akadémiai testület egyúttal leszögezi, hogy

„a közoktatás eredményességének legfőbb meghatározó tényezője a pedagógus, és amint azt számos tény mutatja, a magyarországi pedagógusok helyzete különösképpen nehéz.”

Az akadémiai értékelésből ezután kiderül, hogy 

  • a pedagógusok között egyre kevesebb a tehetséges fiatal,
  • a pályán levő pedagógusok egyre idősebbek,
  • a matematika és a természettudományok területén egyértelmű tanárhiány van, és gyors beavatkozás nélkül kezelhetetlenek lesznek a problémák.
  • A tehetséges fiatalok az alacsony fizetés miatt nem választják a pedagógus pályát,
  • ennek ellenére a pedagógusok fizetése egyre jobban elmarad a többi szellemi foglalkozású bérétől.

Az akadémiai összefoglaló szerint a pályakezdő tanárok jövedelme még arra sem elég, hogy az értelmiségi élet alapfeltételeit biztosítani lehessen belőle. Mint írják, 

„a 2021-es adatok szerint az alapfokú oktatásban dolgozó pedagógusok fizetése mindössze 66 százaléka, a középfokú oktatásban dolgozók esetében pedig 73 százaléka a szellemi foglalkozásúak átlagának (...). A 25-34 éves korosztályban egy általános iskolai tanár fizetése átlagosan 50 százaléka, míg egy középiskolai tanár fizetése 51 százaléka a hasonló képzettségű, nem pedagóguspályán dolgozó fiatalénak.”

Mit kellene tenni az akadémikusok szerint

Bár az akadémiai bizottság elismeri, hogy a pedagógusok helyzetének tartós változásához összetett beavatkozási csomagra lenne szükség, mint írják, „a legsürgetőbb ezek közül a pedagógusok anyagi megbecsültségének rendezése”, mégpedig azért, mert egy tanárszak elvégzése nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is befektetés (kellene, hogy legyen), a tehetséges fiatalok pedagóguspályán tartása tehát közérdek. Az akadémiai bizottság úgy véli, a pedagógusok könnyen találnak a tanárinál jövedelmezőbb állást, mert jól konvertálható a tudásuk.  Emiatt az akadémikusok szerint

„minden további fejlődés előfeltétele a pedagógusok bérének az azonnali és jelentős megemelése.” 

Azzal kapcsolatban sem hagynak kétségeket, mit takarhat a „jelentős” fizetésemelés. Szerintük azt, hogy „a pedagógusfizetések néhány éven belül elérik az értelmiségi fizetések átlagát. Hosszabb távon a diplomás átlagfizetés és a pedagógus átlagfizetés viszonya határozza meg, hogy milyen képességekkel, felkészültséggel és motivációval rendelkező fiatalokat lehet a pályára vonzani.” A pályakezdő pedagógusok bérét a hasonló képzettségűek kezdő fizetéséhez kellene igazítani, majd bérpótlékokkal kellene motiválni, hogy a hátrányos helyzetű régiók is vonzó lehetőséget jelentsenek egy felkészült pedagógus számára.

Az MTA bizottsága szerint csak így lehet elérni, hogy a tanári szakokra túljelentkezés legyen, hogy a tanárnak készülők közül a legkiválóbbakat lehessen a tanári pályára kiválasztani. A kielégítő szint jelzése az lehet, ha a tanári szakokra többszörös túljelentkezés lesz, ami alkalmat ad a legkiválóbbak kiválasztására. 

Ha a legalapvetőbb feltétel megvan, az akadémiai bizottság szerint 

  • fokozni kell a pedagógusok biztonságérzetét, a tanári pálya megbecsültségét, a közoktatás szereplői közti bizalmat,
  • csökkenteni kell a pedagógusok óraszámát,
  • össze kell vonni iskolákat és korszerűbb intézményekbe tömöríteni a hátrányos régiókban tanuló gyerekeket,
  • iskolabusz-hálózatot kell kiépíteni,
  • a speciális igények kielégítésére nagy számban kellene iskolapszichológusokat, gyógypedagógusokat, fejlesztő pedagógusokat, szociálpedagógusokat a rendszerbe integrálni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: