A NASA kutatói szerint azért nem találkoztunk még idegen civilizációval, mert azok már kiirtották magukat
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
„A logikus feltételezések és az olyan számítások alapján, mint amilyeneket Dr. Frank Drake végzett az 1960-as évek elejétől kezdve, az életre utaló bizonyítékoknak csak a mi galaxisunkban bőségesen kellene létezniük, ennek ellenére a gyakorlatban nem sikerült egyértelmű megerősítést szereznünk semmi ilyesmiről a saját bolygónkon túl. Mégis hol van mindenki?” – ezt nem amatőr ufókutatók írták, hanem abban a NASA kutatói által is jegyzett tanulmányban olvasható, amely a „Földön kívüli élet és az emberiség jövője az univerzumban” alcímmel jelent meg az arXiv preprint (szakmai lektorálásra váró tanulmányokat gyűjtő) szerveren.
Az írás főcíme („Elkerülni a Nagy Szűrőt”) valamivel több magyarázatot igényel. A Nagy Szűrő-elmélet (Great Filter) a Fermi-paradoxon lehetséges megoldása, utóbbi pedig azt az ellentmondást takarja, miszerint galaxisunkban, a Tejútrendszerben olyan sok Nap-szerű csillag létezik, és néhányuk körül Föld-szerű bolygó is kering, hogy szinte lehetetlen, hogy csak a Földön alakult ki intelligens élet, ennek ellenére mégsem sikerült kapcsolatot létesítenünk egyetlen idegen civilizációval sem. A paradoxon névadója Enrico Fermi olasz fizikus, aki 1950-ben vetette fel először a gondolatmenetet.
Erre a kozmikus csendre nyújthat magyarázatot a Nagy Szűrő-elmélet, miszerint számos civilizáció kialakulhatott már az arra alkalmas bolygókon az univerzumban, de a fejlődésük mindig elért egy olyan pontot, amely a vesztüket jelentette, vagyis az egyes civilizációk hajlamosak kiirtani magukat, mielőtt lehetőségük lenne találkozni egy másik civilizációval.
A kutatók most azt írják, hogy a szűrőn való sikeres átjutás, vagyis annak elérése, hogy az ember csillagközi fajjá váljon, azon múlik, hogy felismerjük-e a civilizációnkat fenyegető veszélyforrásokat, és képesek vagyunk-e cselekedni annak érdekében, hogy elkerüljük saját pusztulásunkat. Fel is sorolják a potenciálisan apokaliptikus fenyegetéseket, ideértve az atomháborút, a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított kórokozók terjedésével létrejövő világjárványt, a mesterséges intelligenciát (AI), egy üstökös vagy aszteroida becsapódását, illetve a klímaváltozást.
Viszonylag optimistán állnak több szűrőhöz: az atomháborút illetően leírják, hogy a hosszú távú tendenciák a háborútól a demokráciák és a béke felé sodorták az emberiséget, míg a katasztrofális becsapódásokra megoldást jelenthetnek a DART szondához hasonló eltérítő missziók. A mesterséges intelligenciáról azt írják, hogy még most kell lépéseket tenni (például előre modellezni a lehetséges kimeneteleket), ha el akarjuk kerülni a gépek pusztítását, hiszen ha megvalósul az általános, autonóm AI, akkor már késő lehet.
Végül arra a következtetésre jutnak, hogy az ilyen apokaliptikus események elkerülése érdekében az emberiségnek el kell köteleznie magát a hosszú távú gondolkodás mellett, és célként kell kitűzni, hogy megfeleljünk az 1-es típusú civilizációk követelményeinek a Kardasev-skálán, vagyis teljes mértékben hasznosítani tudjuk a bolygónkon rendelkezésre álló erőforrásokat – ez az akadály ma leginkább az energiaiparban jelentkezik, és legyőzését a megújuló energiaforrásokra való totális áttérés jelentené.
Ha ez megtörténik, akkor a kutatók szerint lehet szépen tovább menetelni a további civilizációs fokozatok felé, ami jelentősen megnövelné annak az esélyét, hogy egyszer idegen intelligenciával is összetalálkozunk. A kutatók szerint lesz is rá időnk: „Hogy felkészüljünk erre az utazásra, valószínűleg számíthatunk arra, hogy a Naprendszer néhány milliárd évig még lakható marad. Ez elég idő ahhoz, hogy az emberiség végre más csillagokat tegyen otthonává”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Legfeljebb 47 százalék az esélye, hogy van intelligens civilizáció a galaxisban
Bár az idegen lényeket nehéz megszámolni, főleg, ha nincsenek, oxfordi kutatók újszerű becsléssel arra jutottak: 53-99 százalék az esélye annak, hogy rajtunk kívül nincs értelmes élet a Tejútrendszerben. Hogyan történt?
Videóajánló: Minden, amit a földön kívüli intelligencia kutatásáról tudni érdemes
Keith Cooper asztrofizikus és csillagászati szakújságíró 50 percben összefoglalja az idegen civilizációk felderítésére irányuló, SETI néven ismert tudományág történetét és jövőbeli lehetőségeit, és kiderül, hogyan járulhat hozzá bárki a földönkívüliek felkutatásához, vagy hogy mi van akkor, ha delfinszerű lények uralják az univerzumot.
Tényleg elpusztítja az emberiséget a mesterséges intelligencia?
A programozókban, fizikusokban, mérnökökben, filozófusokban és a Terminátor rajongóiban egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy valóban létrejön-e egy olyan szuperintelligencia, aminek már nem tudunk parancsolni. Az emberi hülyeség természetének ismeretében úgy tűnik, egyelőre nagyobb az esély arra, hogy az emberiség maga okozza saját vesztét, mint arra, hogy az elszabadult mesterséges intelligencia végez vele.