A NASA kutatói szerint azért nem találkoztunk még idegen civilizációval, mert azok már kiirtották magukat

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

„A logikus feltételezések és az olyan számítások alapján, mint amilyeneket Dr. Frank Drake végzett az 1960-as évek elejétől kezdve, az életre utaló bizonyítékoknak csak a mi galaxisunkban bőségesen kellene létezniük, ennek ellenére a gyakorlatban nem sikerült egyértelmű megerősítést szereznünk semmi ilyesmiről a saját bolygónkon túl. Mégis hol van mindenki?” – ezt nem amatőr ufókutatók írták, hanem abban a NASA kutatói által is jegyzett tanulmányban olvasható, amely a „Földön kívüli élet és az emberiség jövője az univerzumban” alcímmel jelent meg az arXiv preprint (szakmai lektorálásra váró tanulmányokat gyűjtő) szerveren.

Az írás főcíme („Elkerülni a Nagy Szűrőt”) valamivel több magyarázatot igényel. A Nagy Szűrő-elmélet (Great Filter) a Fermi-paradoxon lehetséges megoldása, utóbbi pedig azt az ellentmondást takarja, miszerint galaxisunkban, a Tejútrendszerben olyan sok Nap-szerű csillag létezik, és néhányuk körül Föld-szerű bolygó is kering, hogy szinte lehetetlen, hogy csak a Földön alakult ki intelligens élet, ennek ellenére mégsem sikerült kapcsolatot létesítenünk egyetlen idegen civilizációval sem. A paradoxon névadója Enrico Fermi olasz fizikus, aki 1950-ben vetette fel először a gondolatmenetet.

Erre a kozmikus csendre nyújthat magyarázatot a Nagy Szűrő-elmélet, miszerint számos civilizáció kialakulhatott már az arra alkalmas bolygókon az univerzumban, de a fejlődésük mindig elért egy olyan pontot, amely a vesztüket jelentette, vagyis az egyes civilizációk hajlamosak kiirtani magukat, mielőtt lehetőségük lenne találkozni egy másik civilizációval.

A kutatók most azt írják, hogy a szűrőn való sikeres átjutás, vagyis annak elérése, hogy az ember csillagközi fajjá váljon, azon múlik, hogy felismerjük-e a civilizációnkat fenyegető veszélyforrásokat, és képesek vagyunk-e cselekedni annak érdekében, hogy elkerüljük saját pusztulásunkat. Fel is sorolják a potenciálisan apokaliptikus fenyegetéseket, ideértve az atomháborút, a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított kórokozók terjedésével létrejövő világjárványt, a mesterséges intelligenciát (AI), egy üstökös vagy aszteroida becsapódását, illetve a klímaváltozást.

Viszonylag optimistán állnak több szűrőhöz: az atomháborút illetően leírják, hogy a hosszú távú tendenciák a háborútól a demokráciák és a béke felé sodorták az emberiséget, míg a katasztrofális becsapódásokra megoldást jelenthetnek a DART szondához hasonló eltérítő missziók. A mesterséges intelligenciáról azt írják, hogy még most kell lépéseket tenni (például előre modellezni a lehetséges kimeneteleket), ha el akarjuk kerülni a gépek pusztítását, hiszen ha megvalósul az általános, autonóm AI, akkor már késő lehet.

Végül arra a következtetésre jutnak, hogy az ilyen apokaliptikus események elkerülése érdekében az emberiségnek el kell köteleznie magát a hosszú távú gondolkodás mellett, és célként kell kitűzni, hogy megfeleljünk az 1-es típusú civilizációk követelményeinek a Kardasev-skálán, vagyis teljes mértékben hasznosítani tudjuk a bolygónkon rendelkezésre álló erőforrásokat – ez az akadály ma leginkább az energiaiparban jelentkezik, és legyőzését a megújuló energiaforrásokra való totális áttérés jelentené.

Ha ez megtörténik, akkor a kutatók szerint lehet szépen tovább menetelni a további civilizációs fokozatok felé, ami jelentősen megnövelné annak az esélyét, hogy egyszer idegen intelligenciával is összetalálkozunk. A kutatók szerint lesz is rá időnk: „Hogy felkészüljünk erre az utazásra, valószínűleg számíthatunk arra, hogy a Naprendszer néhány milliárd évig még lakható marad. Ez elég idő ahhoz, hogy az emberiség végre más csillagokat tegyen otthonává”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: