Somogyi Péter oxfordi agykutató az MTA elnökének: „Szégyent hozol az akadémikustársaidra és az összes magyar gondolkodóra”
Amikor Freund Tamást, a kitűnő neurobiológust, agykutatót 2020-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökévé választották, egykori mentora, az 1985 óta az Oxfordi Egyetemen kutató Somogyi Péter neurobiológus szinte azonnal lemondott magyar akadémiai tagságáról. Pedig évtizedeken át jó személyes és munkaviszonyban álltak: a 2011-es Agy-díjat is Freunddal és egy harmadik neurobiológussal, az Egyesült Államokban dolgozó Buzsáki Györggyel megosztva kapták.
Döntését Somogyi soha nem indokolta a nyilvánosság előtt. Akadémiai tagságból egyébként a magyaron kívül három másik is volt neki, hiszen tagja a brit Royal Societynek, a Német Természettudományos Akadémiának és az Európai Akadémiának is. Hogy az MTA-tagságról miért mondott le, arról Somogyi most rántotta le a leplet: a héten megosztott a Qubittel egy levelezést, ami közte és egykori tanítványa között zajlott azután, hogy december 2-án az Élet és Irodalomban (ÉS) megjelent egy Somogyival készült interjú. A december elején lefolytatott és a Qubitnek eljuttatott pengeváltás során Freund többek között azt írta az elnök vallásos hitre vonatkozó nézeteit kritizáló Somogyinak, hogy „a vallásszabadság és szólásszabadság kérdéséhez való viszonyulásod a bolsevikokénál is rosszabb”, amire volt mestere azzal vágott vissza, hogy a bolsevizmus többségi uralmat és diktatúrát jelent, és épp a magyarországi államberendezkedés „a bolsevizmus tökéletes, tankönyvi példája”.
Az ÉS-interjúban Somogyi nemcsak arról beszélt, hogy „sok magyar tudós között Magyarország három legismertebb neurobiológusát én tanítottam, egyetemi koruktól kezdve, részben itthon, részben Oxfordban”, hanem a kutatótársaival közösen alapított, tehetséges fiatal kutatókat segítő, majd idén megszüntetett Kuffler Alapítvány életútjáról, valamint jónéhány közéleti kérdésről is elmondta a véleményét.
Az agy szerkezetét és az agyi ideghálózatokat 1975 óta kutató Somogyit több külföldi ösztöndíj elnyerését követően 1985-ben, 35 éves korában vonták be egy új, az ő kutatásaira alapozó oxfordi intézet megalapításába; azóta él, kutat és tanít Oxfordban. Ennek ellenére Somogyi aktív maradt a magyar tudósközösség társadalmi, tudománypolitikai arculatának formálásában: a nők tudományos pályán való hazai előmenetelét éppúgy a szívén viselte, mint az MTA-kutatóhálózat einstandolásának ügyét. Bár az általa mentorált kutatókat arra ösztönözte, hogy a magyar tudományt, és azon keresztül a magyar társadalmat építsék tovább, érzése szerint „nem sikerült hatással lenni a társadalmi fejlődésre Magyarországon”.
Támogatják a hatalmat, és ebből egyénileg is hasznot húznak
Somogyi az ÉS-interjúban név szerint is megnevezett néhány, szerinte a magyarországi társadalmi fejlődést akadályozó felelőst, Orbán Viktor miniszterelnök mellett például Palkovics László iparminisztert és volt tanítványát, Freund Tamás akadémiai elnököt. Somogyi szerint a magyarországi értelmiségnek 30-40 százaléka „így vagy úgy meg van fizetve, jut neki a koncból (...). Ennek kiemelkedő példája Palkovics László, aki a hatalom része. Ő értelmiségi, mert figyeli a világot, tájékozott, de része a hatalomnak, ő is építi. Mert hasznot húz belőle, befolyása van, és a hiúságának kedvez, hogy befolyása van. Osztja a lapot. Támogatókat vásárol. Ahogyan a feudalizmusban a király osztotta a nádornak meg a főuraknak a kegyet, a főurak tovább osztották a kisnemeseknek. Sajnos ma az Akadémia vezetősége is közéjük tartozik, igyekeznek megfelelni, s ezért minden akadémikus havi 300-500 ezer forint tiszteletdíjat kap, aminek a kivezetéséért akadémikus koromban felszólaltam. Támogatják a hatalmat, és ebből egyénileg is hasznot húznak.”
Az ÉS-cikkben szóba került az istenhit és a tudomány összeférhetősége is. Somogyi erről úgy nyilatkozott, hogy „az Akadémia elnöke, Freund Tamás, aki a tanítványom volt, ugyancsak istenhívő ember, ez rendben is van. A hit azért alakult ki, hogy a szorongást csökkentse. Az ember akkor tud a jövőn gondolkodni és családot alapítani, ha nem szorong.”
Somogyi az akadémia elnökének egy a 24.hu-nak adott idén novemberi interjújára utalt, amelyben Freund leszögezte, hogy „az Akadémia nem arra való, hogy asztalt verjen, vagy kiszolgáljon bármilyen pártpolitikai érdeket”, és azt is kifejtette, hogy bár együttérez a magyarországi közoktatás helyzete miatt tiltakozó pedagógusokkal, szerinte „kezdetnek nem rossz az a béremelés, amivel a kormány most próbálkozik, de ha ennél többet csak az ország adósságcsapdába kényszerítésével lehet adni, akkor én inkább megvárnám a pénzügyi, gazdasági helyzetünk legalább minimális stabilizálódását”.
Újságírói kérdésre ezután az MTA-elnök Istennel való kapcsolatáról is hosszan beszélt. Elmondta, hogy szerinte „a hit olyan kérdésekkel foglalkozik, melyeket a természettudomány még csak föl sem tehet magának (...). Eredet, küldetés, cél, létezés – ezekre kizárólag a hit világában kereshetőek a válaszok”. A kreacionizmusról azonban az elnök azt mondja az interjúban, hogy „ma is akadnak egyházi személyiségek, kevésbé képzett lelkipásztorok, akik még mindig a kreacionizmust hirdetik, azt, hogy minden faj úgy lett megteremtve, ahogy ma látni. De ez nem az én hitem.” Freund hittételét Somogyi az ÉS-interjúban úgy értékelte, hogy „amikor azt hirdetik, hogy a hit a jövő felé mutató út, ahogyan Freund Tamás teszi a 16 ezres akadémiai köztestület nevében, akkor visszahúzza az országot, a süllyesztőbe viszi a népet. Ez ellen fel kell lépni.”
„A hivatali székből elmondott szó nem lehet magánvélemény”
Az akadémiai elnök nyilvánosan nem vette fel a kesztyűt, viszont az ÉS-cikk megjelenésének másnapján, december 3-án kutatóintézeti email címéről, „Üdvözlettel: Tamás / Freund Tamás elnök, Magyar Tudományos Akadémia” aláírással írt Somogyinak egy levelet, amit az oxfordi tudós saját válaszával együtt eljuttatott szerkesztőségünkbe. A levélben Freund azt rója fel egykori mesterének, hogy „a vallásszabadság és szólásszabadság kérdéséhez való viszonyulásod a bolsevikokénál is rosszabb”, valamint hogy Somogyi az ÉS-interjúban elhangzottakat nem merte hangoztatni egykori mentorának, a nyíltan vallásos Szentágothai János anatómiaprofesszornak, aki 1976-tól az MTA megbízott, majd 1977-től 1985-ig választott elnöke volt. Amint azt a jelenlegi MTA-elnök írja, a magát a „woke eszmeiség világában remekül érző” Somogyi kettős mércét alkalmaz, amikor nem veszi észre, „hol is van a véleményterror”, mert Freund szerint „a legkiválóbb professzortársaid is elveszítenék állásukat, ha fel mernének szólalni az uralkodó neoliberális dogma ellen”.
A kritikára válaszul Somogyi december 7-én levélben reagált egykori tanítványának. Reakcióját az MTA főtitkárának, Kollár László Széchenyi-díjas építőmérnöknek is elküldte, és kérte, hogy a levelezést hivatalosan is iktassák az akadémiai levéltárban (a kutató a Qubitnek elmondta: levelére azóta is csak annyi reakciót kapott, hogy azt az akadémia megkapta). Válaszában Somogyi kifejti, hogy bár Freund vallásosságával semmi problémája nincs, és az soha nem akadályozta közös munkájukat sem, szerinte az problémás, hogy
„szemben a magyar tudós köztestület valószínűleg jelentős részével, a vezetőjükként hirdeted kreacionista nézeteidet. Én ugyan tudom, hogy ez a meggyőződésed, de a köztestületben senki nem tudja kizárni, hogy ebben nem a hatalomhoz való simulás motivál-e.”
A kérdésben Somogyi arra a következtetésre jut, hogy
„egy magánember azt mondhat, amit gondol, ha az nem sért másokat és nem okoz mentális fájdalmat. Azonban az MTA elnökként vagy miniszterelnökként, a hivatali székből elmondott szó nem lehet magánvélemény.”
Somogyi felemlegeti azt a Qubit által még 2019-ben megszerzett és bemutatott, Freund által Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett levelet is, amelyben
„mint az MTA Élettudományi Alelnöke, levelet írtál többes szám első személyben Orbán Viktornak az Elnökséggel való egyeztetés nélkül, bocsánatot kérve tőle, hogy nem tudtátok ellehetetleníteni azokat az akadémiai dolgozókat, akik szerinted gyengén teljesítettek, és ki kellett volna üldözni őket az országból. Nemcsak, hogy nem értettél a munkájukhoz, azt nem is bíráltattad el szakértőkkel. Egy alelnöktől ez munkahelyi mulasztás. Mielőtt a miniszterelnök előtt megpróbáltad az MTA dolgozóit lejáratni, vizsgálatot kellett volna indítani. Úgy látom, hogy a magánvéleményed keverése a választott hivatali szerepeddel maradandó taktikád lett.”
Somogyi kitért a korábban őt tanító, majd az MTA élén is vállaltan vallásos Szentágothai professzorra is, aki szerinte „európai úriember volt és elnökként tudta, hogy mi a feladata. Nem próbált evangelizálni az MTA elnöki székéből, nem terjesztett álhíreket, és véleményében a tudós társaira támaszkodott (...). Parlamenti beszédében Goethét idézve ezt mondta: ››Akinek van tudása, művészete, annak egyben vallása is van. Akinek egyik sincs, annak legalább vallása legyen!‹‹ Ez ellen nem volt tiltakozni valóm. Szentágothai erős szavakkal ostorozta az egyházak megalkuvó, hatalomhoz dörgölődző képmutatását, és gondolom ezt tenné ma is. Vele szemben te a hitet a hatalommal, a vallást a politikával kevered.”
Mesterből ostor
A magyarországi közéletet következetesen ostorozó és abban a hazai értelmiség szerepvállalását is nehezményező Somogyi kifejti, hogy miután „a bolsevizmus kifejezés szó szerint és átvitt értelemben többségi uralmat és diktatúrát jelent”, és a magyarországi államberendezkedés az, ami „nem tükrözi a választói akaratot (...), mi ez, ha nem a bolsevizmus tökéletes, tankönyvi példája?” Az oxfordi agykutató azt is firtatja, hogy
„a kifejezések, amiket használsz, kommunikációs panelek, amelyek a Pesti Srácok képzeletvilágára emlékeztetnek. Ez méltatlan egy 21. századi akadémia elnökéhez. Szégyent hozol az akadémikus társaidra és az összes magyar gondolkodóra.”
Válaszának utolsó részletében Somogyi kitér a „woke eszmeiség” és a „neoliberális dogmák” neki tulajdonított követésére, és nemcsak megkérdezi, hogy, „mint MTA-elnök, kit követve terjeszted ezeket a téves eszméket így rám vetítve? Vagy már nem látsz túl a napi politikán és a tudományos víziók hiányában csak ilyen propagandát tudsz ismételni?”, hanem egyúttal azt is megmagyarázza, miért adta vissza akadémiai tagságát:
„46 év közszolgálatom alatt többek között az intézeted számos tudósát képeztem, rajtad kívül is. Leveled méltatlan hozzád, méltatlan a múltunkhoz és méltatlan az Akadémiához. A stílusod és a propagandád erősíti azt a félelmemet, hogy MTA-elnökként mivé teheted az intézményt. Ezért nem tudtam a vezetésed alatt tovább vállalni az MTA-tagságot sem.”
Somogyi Péter teljes levele az alábbiakban olvasható:
Az elnök válaszol
Cikkünk megjelenése előtt felkerestük Freund Tamást, hogy reagáljon egykori mentora kritikájára és az általa felvetett problémákra. Kérdéseinket és az azokra adott válaszokat az MTA elnökének kérésére változtatás nélkül, teljes terjedelmükben közöljük:
Qubit: Hivatalos, december 7-én az MTA főtitkárjának is eljuttatott levelében Somogyi Péter felrója Önnek, hogy keveri a hivatali szerepét a magánvéleményével. Ön szerint hol húzódik a határ a kettő között, kell-e egyáltalán éles határt húzni?
Freund Tamás: Hitemet továbbra is magánéletem részének tekintem, soha nem „evangelizáltam”, kizárólag újságírói kérdésre mondom el személyes véleményemet világnézeti kérdésekben, ahogy ez a 24.hu cikkben is olvasható. Somogyi Péter szerint ha az interjú az elnöki irodában készül, akkor ott csak elnökként nyilatkozhatok. Én úgy gondolom, hogy magánélettel kapcsolatos újságírói kérdésre az ember a munkahelyén is válaszolhat. Az Akadémia nem foglalkozik a hit kérdéseivel, az összes tudományág közül egyedül a teológiában nem tekinti illetékesnek magát. Nem is értem, hogyan feltételezheti bárki, hogy a hitemmel kapcsolatos kérdésre nem magánemberként válaszoltam. Újságírói kérdésre pedig illik válaszolni, és egy magánéleti kérdés kedvéért nem várható el, hogy egy másik épületbe vonuljunk át.
Magánlevelet írtam Somogyi Péternek az ÉS-ben megjelent interjújában megfogalmazott vádjaira reagálva. Nem a hivatali e-mail címemről, hanem a korábbi munkahelyi címemről, ahonnan magánlevelezéseimet intézem, őt „kedves Péter”-ként szólítottam meg, és „Tamás”-ként írtam alá, ami szintén nem jellemző az elnöki levelezésemre. Sajnos megfeledkeztem róla, hogy a levelező rendszerem automatikusan leveleim végére biggyeszti a címemet az éppen aktuális titulusommal, és hogy ezzel van, aki visszaél. Somogyi mindenképpen a nyilvánosság elé akarta vinni a kérdést, és az automatikus aláírásra hivatkozva hivatalos levelezésként folytatta ezt a levélváltást, pedig már csak levelem szóhasználata, és a közöttünk 40 éves múltra visszatekintő nyers és őszinte kommunikáció miatt is nyilvánvaló lehetett számára is, hogy ez magánlevél.
Qubit: A tudományos fejlődést nagymértékben segítő kritikai hozzáállás Ön szerint segítheti-e a tudományos intézmények, például az Ön által vezetett MTA fejlődését is?
Freund Tamás: Ez természetes. Tárt karokkal várok minden kritikát, ami az Akadémia új programjaival, jelenlegi működésével kapcsolatos. Ez nem jelenti azt, hogy minden javaslatot, stratégiai tanácsot automatikusan elfogad a vezetés, amelynek átgondolt, 2-3 éve folyamatosan optimalizált, de nem rigid stratégiája van az Akadémia küldetésének beteljesítésére. A kritikát persze sokkal könnyebb komolyan venni, ha tanácsok, javaslatok is tartoznak hozzá. Ilyeneket Somogyi Pétertől nem kaptam. Aki az itt közölt levelét olvassa, talán érzi, hogy nem a segítő szándék motiválta.
Qubit: Somogyi tételesen felsorolja, miért vádolja álhírterjesztéssel és politikai részrehajlással az MTA vezetőségét, tudna-e reagálni az oxfordi kutató által felhozott kritikákra?
Freund Tamás: Elképzelésem sincs mit ért álhíren Somogyi. Sorra veszem állításait:
Kormánypropagandának tartja válaszomat arra a kérdésre, hogy kifejezem-e szolidaritásomat a tanárokkal, de csak a válaszom első felét idézi, a folytatást már nem, ami így hangzott: „Természetesen együttérzek a pedagógusokkal, hiszen mind gazdasági, mind társadalmi elismertségük hihetetlenül alacsony ahhoz képest, amekkora feladatot vállalnak a felnövekvő generációk képzésében, nevelésében, ami óriási felelősség, hiszen a nemzet jövőjét hosszú távon meghatározza.”
A Vodafone megvásárlásával kapcsolatban nem gondolom, hogy egy interjú során kapott újságírói kérdésre össze kellene hívnom egy közgazdászokból álló bizottságot, hogy megvizsgálják „a Vodafone megvásárlásának, vagy épp a sportlétesítmények fejlesztésének gazdasági vonatkozásait”. Az újságíró is nyilván arra volt kíváncsi, hogy nekem mi erről a véleményem. Ha akadémiai véleményt kér, akkor ezt elküldi levélben, én pedig felkérem szakértőinket a válaszadásra. Somogyi keveri az interjú és a tudományos tanácsadás műfajait.
A tanárok fizetésemelését természetesen támogatom, erről szólt az általa idézett mondat első fele. Nem tettem kijelentéseket, csak egy feltételezést, miszerint HA a további emelés adósságcsapdába kényszerítene, akkor én inkább megvárnám a pénzügyi, gazdasági helyzetünk legalább minimális stabilizálódását. Somogyi ezt tartja álhírnek, de ez az ő véleménye. A továbbiakban politikai oldalválasztását teszi nyilvánvalóvá, még az általa kritizált kormánypárti sajtó nyelvezetét is megszégyenítő stílusban. De mivel most valóban az MTA elnökeként nyilatkozom, ezt nem fogom tartalmilag kritizálni, mert a nyílt pártpolitikai állásfoglalástól mindig is tartózkodtam elnökké választásom óta.
Qubit: Mire gondolt, amikor Somogyi ÉS-interjújának kritikájaként „neoliberális dogmákról”, valamint "woke eszmeiségről" írt?
Freund Tamás: Csupán arra a ma már közismert, „woke”-ként emlegetett mozgalomra gondoltam, ami egyre több fejlett nyugati társadalomban felütötte a fejét, és a múlt művészeti, tudományos értékeinek eltörlésével, a történelem újraértelmezésével sokak számára aggasztó jelenség. Arról is több nyugati professzor társamtól hallok, hogy nem merik nyíltan vállalni ezzel kapcsolatos aggályaikat.
Qubit: Tudta-e korábban, hogy egykori mentora miért adta vissza 2020-ban az akadémiai tagságát, próbálta-e annak idején lebeszélni erről a lépésről?
Freund Tamás: Engem is váratlanul ért a lemondása, amivel meg sem várta az új vezetés működésének megkezdését. A lemondásának okait pedig olyan sértően fogalmazta meg a teljes új választott vezetőségre vonatkozóan, hogy én nem próbáltam erről lebeszélni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
