A klímaváltozás számlájára írható szokatlanul enyhe őszi-téli időjárás és az össznépi spórolás hatására ugyan Magyarországon is jelentősen csökkent az energiafelhasználás, de ez nem jelenthet megoldást még rövidebb távon sem – hangzott el a CEU Határtalan tudás sorozatának kedd esti eseményén.

Lesz-e energiánk? címmel január 24-én Ürge-Vorsatz Diana, a CEU oktatója, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke, Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet oktatója, a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős korábbi államtitkár és Holoda Attila energiapolitikai szakértő, korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkár tartott előadást a Közép-Európai Egyetem Nádor utcai Auditóriumban.

Az előadásokban és az azokat követő kerekasztal-beszélgetésen terítékre került egyebek mellett a korlátos fogyasztói tudatosság, a szemellenzős kormányzati politika és az ukrajnai orosz agresszió energiapiacra gyakorolt kényszerhatása. A szakértők szerint ugyan egész Európában egyre nagyobb a nyomás a döntéshozókon, hogy növeljék a zöld energia arányát, de jelenleg ennek még csak néhány országban van meg a technológiai háttere.

Gáz van, nincs gáz

A 2020. március 23-án még 3,98 eurós megawattóránkénti ár 2022. augusztus 26-án 330 eurónál érte el a történelmi csúcsot, sokkolva ezzel az európai közvéleményt – csapott a lecsóba Holoda Attila. A második Orbán-kormány energetikáért felelős helyettes államtitkára szerint az így kikényszerített takarékosság hatására Európában átlagosan 20 százalékkal csökkent a földgázfelhasználás mértéke, és gyakorlatilag leállt a termelés a kohászati, építőanyag- és műtrágyagyártási szektorban, az államigazgatásban és az önkormányzatoknál bevezetett takarékossági intézkedések mellett a háztartásokban is letekerték a termosztátokat.

Az Európai Unió (EU) és a tagországok rohamtempóban keresik az alternatív forrásokat az orosz földgáz kiváltására, miközben az előrelátóbbak ezzel párhuzamosan az energiahatékonyság növelésével is foglalkoznak – mondta Holoda. Szerinte ennek ma már Magyarországon sincs gyakorlati akadálya, bár kétségtelen, hogy az egyik legsérülékenyebb tagállamnak számítunk a kontinensen. „25 éve csak a beregdaróci vezeték létezett, de ma már Szlovénia kivételével minden szomszédos országgal össze vagyunk kötve, bárhonnan tudunk vásárolni”. Az energiapolitikai szakértő szerint egyszerűen nem igaz a mostanság gyakran hangoztatott kormányzati mantra, hogy csak az oroszoktól lehet gázt beszerezni. Mint mondta, „minél fejlettebb az infrastruktúra, annál kisebb a kitettség és a kiszolgáltatottság”.

Diverzifikáció-elektrifikáció-dekarbonizáció

A megújulókból és a nukleáris energiából álló fenntartható energiamix mellett szállt síkra Aszódi Attila, aki a diverzifikáció-elektrifikáció-dekarbonizáció hármasságának szentelte előadását. Kiemelte, hogy a földgáz Magyarországon nagyobb szerepet tölt be az energiaellátásban, mint az EU más országaiban, hiszen az iparban, a szolgáltató szektorban ugyanúgy a szénhidrogének jelentik az alapvető megoldást, mint a háztartásokban. Hőszivattyúkkal radikálisan csökkenthető a lakossági gázfogyasztás, ugyanakkor a műtrágya-, acél- vagy cementgyárás átállítására még nincs valódi technológiai megoldás – mondta Aszódi.

A jelenleg még szénhidrogén-alapú közlekedés elektromosítása Aszódi szerint jó irány, de ehhez a megújulók még nem nyújtanak biztos hátteret: „A hidrogéngazdaság mint opció itt van, de még nincs rá piacképes technológia, komoly fejlesztésekre van szükség, hogy valóban működhessen az így megvalósítható kibocsátásmentesség”.

Az atomenergia ugyanakkor még sokáig pótolhatatlan lesz: „alapvető hiba, hogy az EU-ban félre diagnosztizálták és félre kommunikálták az egyébiránt szükséges energiaátmenetet. Az antinukleáris kampányok elhitették a döntéshozókkal, hogy az időjárásfüggő megújulók képesek biztosítani a folyamatos ellátást, az energiabiztonságot”, márpedig az energiatárolás „nincs még itt a szükséges, rendszerszintű léptékben”.

Megújulni muszáj

Ürge-Vorsatz Diána szerint ugyanakkor a hagyományos kibocsátásintenzív energiarendszerek fenntartása ma már sok esetben drágább, mint az alacsony kibocsátásúakra való áttérés. A napelemek, szélturbinák, talajszondák és az ezekhez hasonló alacsony kibocsátású technológiák ára sok esetben drámaian csökkent az elmúlt évtizedben, és mára versenyképesek a fosszilis energiaforrásokkal. Mégis az a helyzet, hogy a fosszilis energiahordozókat még mindig a globális GDP 6,5 százalékának megfelelő összeggel támogatják a kormányok világszerte.

„Az importált fosszilis tüzelőanyagoktól és energiapiaci sokkoktól való függetlenség legtartósabb módja az energiahatékonyság és megújuló erőforrások. Az energiaválságban a lakosság és cégek maguktól is felfedezik a pazarlás kiküszöbölését, a felhasználáscsökkentési lehetőségeket. A magas szállítási költségek miatt a közelebbi termelés felértékelődik” – mondta Ürge-Vorsatz, aki szerint már jelenleg is számos olyan olyan hálózat működik Európában, ahol a megújuló energiaforrások aránya magas. „A jövőbeni alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-rendszerekben várhatóan nagy szerepet játszanak a megújuló energiaforrások, különösen a szél- és napenergia”.

Ürge-Vorsatz szerint a megoldás nem rakétatechnológia: minden épülettípusnál, még az oly sokszor emlegetett Kádár-kockáknál is megvalósítható olyan, közpénzek igénybevételével indított kormányzati programok révén elvégezhető felújítás, amellyel nullenergiás rendszer alakítható ki. „Az évi négyzetméterenként 400 kilovattórás felhasználás mindössze 15-re csökkenthető” – mondta a CEU oktatója.

Az alábbi videóban az előadások és az azokat követő kerekasztalbeszélgetés teljes egészében megnézhető:

A CEU médiapartnere a Qubit.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: