Csanádi Viktor Holló: A tudomány és a hit nem kizárja, hanem erősíti egymást
Szokatlan prédikációnak lehettek tanúi azok, akik február 5-én részt vettek a dömösi 1000 Éves Templom istentiszteletén. Az ökumenikus (vagyis egyházaktól független) imahely lelkipásztora, Csanádi Viktor Holló szemléltetés gyanánt a mesterséges intelligenciát használó, különösen emberi szövegek alkotására képes eszköz, a ChatGPT segítségével írta meg vasárnapi prédikációját. A „Gépi Testvérünk üzenete” című szónoklat és a hozzá tartozó imádság – talán váratlanul – nagy port kavart, és úgy tűnt, hogy mindenkinek megvan a maga sarkos véleménye arról, hogy van-e helye a mesterséges intelligenciának a templomban.
Az online kommentek alapján érdekes módon még azok közül is sokan fogalmaztak meg kritikát a történtekről, akik világnézetük szerint épp a tudomány hiányát kérik számon a vallásokon, tehát egy ilyenféle nyitást a technológia felé akár biztató jelnek is vehettek volna. A tudomány és az istenhit közötti kapcsolat (ami a történelem során gyakran inkább ellentétként jelent meg) régóta foglalkoztatja a nyilvánosságot – úgy a filozófusokat, mint ahogy az egyszerű útkereső embereket. A dömösi lelkipásztort a gépi prédikációval kapcsolatos tapasztalatai mellett erről is kérdeztük.
„A ChatGPT-ről a Qubit.hu-ról értesültem először, majd a személyes kíváncsiságom arra sarkallt, hogy magam is kipróbáljam. Miután pedig hitkérdésekben is egészen logikus válaszokat fogalmazott meg, úgy döntöttem, felhasználom egyszeri szemléltető céllal a következő prédikációmban, melynek témája az volt, hogy Isten bárkin keresztül üzenhet. Az igehirdetés részeként így a saját szavaimon kívül azt is felolvastam, amit az algoritmus írt a témáról” – mondta Csanádi.
A lelkész szerint a vasárnapi prédikáció üzenetét helyben, a templomban mindenki jól értette, és általánosságban azok is, akik végignézték az igehirdetés online elérhetővé tett felvételét. „Tőlük sok-sok pozitív, megerősítő visszajelzést kaptam. Ugyanakkor számos negatív jelzés is érkezett. Ezt egyrészt olyanok fejezték ki, egyházi és világi oldalról egyaránt, akikről kiderült, hogy csak a címet olvasták, és ezáltal félreértették azt, ami történt. Úgy gondolták, hogy ezentúl a templomunkban majd gépek prédikálnak, de ez természetesen szóba sem került, sőt már magában az igehirdetésben is jeleztem, hogy ilyesmi nem történhet meg” – mondta. Egy szűkebb réteg még tovább ment, és azért fejezte ki a nemtetszését, mert magát a technológiát tekintette az ördög művének – ezt már Csanádi is egy érdekesebb jelenségnek tartotta.
Volt, aki már önmagában azt is bűnnek érezte, hogy valaki egy gép által írt szöveget felolvas egy templomban, és azt is többen megfogalmazták, hogy Isten egész egyszerűen nem üzenhet egy ember alkotta szerkezeten keresztül. Csanádi szerint azonban „már a Bibliában is találunk példát arra, hogy Isten egy ember által épített falra történő írás által üzen, így akad az adott korra illeszthető szentírási párhuzam is. De általánosságban le kell szögeznem, hogy hatalmas hiba volna bármilyen módon lekorlátoznunk Isten autonómiáját, és előírni, hogy mit tehet meg és mit nem”.
A lelkész ugyan nem tartaná helyesnek, ha a jövőben gépek prédikálnának, de a szolgálatra leselkedő veszélyek tekintetében szerinte ennél sokkal fontosabb dolgokra kell figyelni, hiszen mint elmondta, „egyetlen szeretetlen lelkész több kárt okoz a szavaival, mint száz prédikáló mesterséges intelligencia sorba kötve”.
Ha félünk az innovációtól, Isten akaratától távolodunk
A negatív visszajelzések ellenére ma sem döntene másképp, legfeljebb jobban elmagyarázná, miért gondolta helyesnek a ChatGPT beemelését a prédikációba. „Meggyőződésem, hogy az egyes igehirdetések tervezése során Isten súg a lelkipásztornak, hogy milyen témához nyúljon. Emiatt semmiképpen sem vetném el az ötletet, hiszen bízom az Úrban, hogy nem ad rossz tippeket. Ugyanakkor látva, hogy milyen indulatokat képes generálni ez a téma, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a kiegészítő magyarázatokra, és akár mindenhová piros feliratokat helyeznék el a videóban is, hogy senki se érthesse félre a szokatlan történéseket.”
Csanádi úgy véli, hogy az ilyen szokatlan módszerek tekintetében valamivel könnyebb dolga van sok pályatársához képest, mivel nem keresztény közegből érkezett és felnőttként tért meg, így a teológiát is felnőtt és kritikus látásmóddal tanulta – felsőoktatási tanulmányait baptista, katolikus és református intézményekben végezte. Mint elmondta: „Számomra a tabuk a Szentírás, tehát az Isten szava által diktált, és nem pedig a neveltetésből vagy az emberi hagyományokból fakadó tilalmak szintjén kezdődnek. Amiről tudom, hogy Isten nem szeretné, azt nem teszem, de nem fogok elvetni valamit csak azért, mert »nem szokás«. Jézus úgy konfigurálta újra a rendszert, ha szabad ezzel a tech-szóhasználattal élnem, hogy csupa olyan módon vezette közelebb az embereket az Atyához, amelyekre a legenyhébb kifejezés lett volna, hogy »nem szokás«. Megmutatta nekünk, hogy a szokásaink rabjaiként éppen Isten akaratától távolodunk. Nem szabad félnünk az innovációtól, de persze mindehhez kellő óvatosságnak is társulnia kell, hiszen soha nem lehet cél, hogy másokat megbotránkoztassunk.”
Nem ez volt Csanádi első, de nem is az utolsó próbálkozása a tudományos-technológiai megközelítésekkel az istentiszteleteken. Fontosnak tartja, hogy a hit ne csak az élet valamiféle speciális területe legyen, ami elkülönül a mindennapi tudástól, és így a templom falai közé zárható. A hit szerinte „ugyanannak az életnek a mozgatórugója, amelynek törvényszerűségei több-kevesebb sikerrel a tudomány által írhatók le. Éppen ezért szívesen viszek biológiát, kémiát, matematikát, vagy éppen fizikát a szószékre, hogy emberközelivé és naprakésszé tegyem a hittel kapcsolatos elmélkedéseket mindenki számára”. A tudományon kívül a hétköznapi élet más kapcsolódási pontjai is rendkívül fontosak számára, így legutóbbi prédikációjában például egy WC-illatosítón keresztül szemléltette a sátán hatását az életünkre. „Ezek a templomban szokatlan, de a mindennapokban megszokott elemek nem csupán felrázzák az embereket, de össze is kapcsolják a hitbéli megéléseiket a templomon kívüli élményeikkel, amiknek egy hitre épülő életben igenis egységet kell alkotniuk” – mondta.
Eleinte az elektromosságot is sátáni eredetűnek tartották
A hit és a tudomány kapcsolata történelmileg meglehetősen terhelt, elég csak a közképkori inkvizícióra, vagy az olyan tudományos tanok egyházi elfogadottságára gondolni, mint a heliocentrikus világkép, a dinoszauruszok létezése vagy az evolúció. Hogy ezek mennyire összeegyeztethetők az egyes vallások világképével, azt a felekezetek, közösségek és hívők különbözőképpen ítélik meg, bár a trendek azt mutatják, hogy idővel még a legnagyobb egyházak is elfogadják a széles tudományos konszenzussal bíró tanokat. Persze nem minden esetben.
„Ma is sokan vélik úgy, hogy a tudomány vagy a technológia az ördög műve, az Istenhez hű embernek pedig el kell vetnie ezeket. Én azonban úgy gondolom, hogy épp ellenkezőleg, mindez Isten ajándéka. Ajándék egyrészt arra, hogy könnyebb életet élhessünk és több időnk maradjon a szeretetkapcsolatainkra, de ajándék a tekintetben is, hogy lehetőséget kapunk általa tanulni, fejlődni és persze hibázni, megbánni, irányt váltani. Az ördög jelentősége pedig mindebben az, hogy ráveszi az embert, hogy használja rosszra ezt az ajándékot” – véli Csanádi. A lelkipásztor szerint a legtöbb technológiai újdonság esetében ott kezdődik a probléma, amikor az emberek pusztításra fordítják, és a mohóságuk csillapítására, ész nélkül kezdik használni – ahogy szerinte a mikrobiológia is csak a betegségek legyőzésében segítséget nyújtó áldás volna, ha nem készítenénk fegyvereket általa.
Az, hogy egy-egy hívő milyen kapcsolatot ápol a tudománnyal, általában a személyes belátására van bízva – bár bizonyos dolgokban vannak egyházi állásfoglalások, a kérdés már nem központi direktívákra, dogmákra épül. Csanádi szerint „az elfogadás vagy elvetés alapját elsősorban a hívő saját biblikus etikai mércéjének kell képeznie, amit a Jézustól kapott egyértelmű utasításaink alapján igen könnyű meghatározni”. Erre az elektromosságot említi példaként, amit eleinte szintén sátáni eredetűnek tartottak, de ma már nem lehet kérdés, hogy „a fizikoterápia összeegyeztethető Isten akaratával, míg egy villamosszék nem”. Szerinte a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is azt láthatjuk, hogy a számos feltárt veszélye mellett akár életeket is menthet: „Ez a kettősség pedig valójában a mi próbatételünk. A pusztulást hozó ágenst tehát nem egy-egy vívmányban, hanem saját magunkban kell keresnünk.”
Ráadásul a viszonylag kezdetleges állapotban lévő mesterséges intelligenciához képest Csanádi szerint „sokkal aggasztóbb világpusztító tényezőkkel vagyunk körülvéve, a sokszor felelőtlen döntéseket meghozó országvezetők kezében összpontosuló atomarzenáloktól kezdve a mindnyájunk lelkén száradó klímakatasztrófáig. Ezek nagyságrendekkel sürgetőbb kérdések, mert ha nem rendezzük őket most azonnal, akkor tényleg megmenekülünk attól, hogy a gépek átvegyék felettünk az uralmat, mivel azt már esélyünk sem lesz megérni”.
A helyes hozzáállás hálát adni a tudományért
Gyakran felmerül annak a kérdése is, hogy miként egyeztethető össze az ugyanazon iskolákban tanított hittan a világi tárgyakkal – a bibliai történetek a történelemórán tanultakkal, vagy éppen hogy a szivárvány Isten ajándéka-e Noénak, vagy a fizikaórán tanult optikai jelenség. Csanádi szerint itt sincs valódi ellentmondás: „Mivel a hitoktatás az iskolai oktatás része, így nem határolódhat el a természettudomány létjogosultságától. Ezt pozitívumként élem meg, mert csökkenti egy 21. századi európai boszorkányüldözés valószínűségét. Kétségtelen, hogy a gyermekeink kíméletlenül fel fogják tenni azokat a kérdéseket, amikben állást kell foglalnunk a tudomány és a hit határmezsgyéjén, és mi mindaddig tévúton járunk ebben az állásfoglalásban, amíg a válaszainkban választani akarunk a két nézőpont között. Hiszen a kettő nem kizárja egymást, hanem épphogy erősíti. Véleményem szerint a helyes hozzáállás a hálaadás a tudományért, valamint a könyörgés a bölcsességért, ami ahhoz kell, hogy ez a tudomány Isten szeretetének érvényesülését szolgálhassa itt a földön.”
Egy konkrét példán keresztül is kíváncsi voltam, mit gondol a lelkész arról, hogy míg a legelszántabb hívők szerint a Szentírás történeteit szó szerint kell érteni, addig mások allegóriák és példabeszédek gyűjteményeként tekintenek a Bibliára. Azt kérdeztem tőle, változtatna-e valamit az egyházak és a hívők Biblia-felfogásán, ha kutatók holnap egyértelműen beazonosítanák azt az aszteroida-becsapódást, amely a bibliai özönvízhez vezetett, ami aztán később különböző ősi civilizációk emlékezetében a Noé-narratívához hasonlóan maradt fenn. „Az adott kor embere kizárólag a saját értelmezési keretei közt fogalmazhatta meg azt, amit tapasztalt. Miután fogalma sem lehetett arról, hogy mit jelent az aszteroida-becsapódás, így ez nyilvánvalóan nem szerepelhetett a leírásaiban. Afelől viszont nincs kétségem, hogy a teljes írás Istentől ihletett, így Isten szándéka jut benne kifejeződésre. Tehát ekképpen teljesen mindegy, hogy az özönvizet fizikailag éppen mi váltotta ki, mert az adott szakasz célja nem az asztrofizikai tárgyú edukáció, hanem végső soron az üdvösség” – válaszolta Csanádi.
A tudomány és a technológia elutasítása mellett a lelkész szerint az egyes keresztény felekezetek közötti nézetkülönbségek is a hitéletre nehezedő legnagyobb problémák közé sorolandók – ezért is választotta az ökumenikus szolgálatot, amit Dömösön szabadon gyakorolhat. „Számomra nincs más út, mint az egység. Úgy gondolom, hogy Istent végtelenül elszomorítja az a számtalan ellentét, ami a megannyi felekezet között feszül. Szakadás szakadást követ, így egyházakat ma már lehetetlen lenne egyesíteni, de embereket lehetséges. A közösségünkben pedig ez működik is. A dömösi 1000 Éves Templomban úgy vagyunk együtt, hogy nem a különbözőségeinkre figyelünk, hanem arra, ami összeköt minket. Nem vitatkozni találkozunk, hanem megélni az egységünket Istenben.”
Nem kizárt, hogy más magyarországi hitközösségekben is zajlanak a dömösihez hasonló, a modern eszközöket felkaroló istentiszteletek, de a ChatGPT által írt prédikációval Csanádi Viktor Holló – még ha nem is igazán volt felkészülve annak viharos visszhangjára – nagyobb nyilvánosság előtt is képviselhette a témával kapcsolatos hitvallását: „A technológia egy a sok lehetőség közül, amelyeket Isten ajándékozott nekünk. Az éberségünkön, körültekintésünkön és a szeretetre való hajlamunkon múlik, hogy végül áldássá vagy átokká lesz rajtunk.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
