Több mint egy év háború: meg lehet-e szokni a megszokhatatlant?
Közel 400 napja tart az orosz–ukrán háború, amely számos tekintetben példátlan konfliktus Európa 1945 utáni történetében. A Glossza podcast az elmúlt egy évben több epizódot készített a háború témájában, ahol szóba került a diszfunkcionális ukrán állam és a kisebbségek is. Ezúttal Fedinec Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa és Vörös Szabolcs, a Válasz Online külpolitikai újságírója érkeztek a stúdióba, hogy az elmúlt hónapok történéseiről és a jövőbeli perspektívákról beszéljenek. Míg Fedinec kutatási területe Ukrajna politikatörténete, valamint a kisebbségi kérdés Kelet-Közép-Európában, Vörös 2014 óta rendszeresen utazik Ukrajnába, legutóbb januárban töltött több napot az orosz–ukrán fronton.
A szakértők az adás elején leszögezték, hogy mára már senki sem vitatkozhat azzal az állítással, amely szerint a fegyveres konfliktus ténylegesen nem 2022. február 24-én, hanem 2014-ben kezdődött. Amellett is érveltek, hogy a magyar média által Ukrajnáról közvetített kép sok szempontból nem állja meg a helyét, ami alapvetően a kormánypárti és az ellenzéki média pontos ismereteinek hiányával magyarázható – mindez pedig abból fakad, hogy Ukrajna szomszédos országként a korábbiakban egyáltalán nem volt érdekes Magyarország számára.
Az utóbbi hónapok ugyanakkor mind nagyobb érdeklődést generáltak az idén 32 éve önálló Ukrajna iránt, amely függetlenségének közel egyharmadát, kilenc évet háborúban töltött. Ezzel párhuzamosan a katonaság és a frontok mozgása mellett rendkívüli módon előtérbe került a civil társadalom, amely szinte teljes mértékben kitölti azokat a funkciókat, amelyeket az állam csupán részlegesen vagy pedig egyáltalán nem képes ellátni. A legfrissebb adatok alapján a lakosság 40 százaléka részt vesz valamilyen formában az önkéntes segítő mozgalomban.
Ez a civil mozgalom valószínűleg jelentős mértékben befolyásolja majd a háború utáni társadalom működését. Amennyiben ugyanis 2022 előtt diszfunkcionális államról beszéltünk, akkor az elmúlt hónapokban ehhez képest az tapasztalható, hogy az állam nem omlott össze, sőt az energiahálózatot sújtó átfogó orosz támadások ellenére is működik, és képes alapvető funkcióinak ellátására.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy az 1993-ban még 53 millió fős lakossággal rendelkező ország a népességcsökkenésben mára világelsővé vált: a háború előtt már mindössze 40-42 millióan éltek itt, tavaly február óta pedig további 8 millióan hagyták el az országot. És bár a szociológiai felmérésekből az derül ki, hogy a nyugati országokba menekült ukránok egyharmada tervezi a visszatérést hazájába, ez az arány a konfliktus elhúzódásával minden bizonnyal csökkenni fog. Ez nem meglepő, hiszen az embereknek lényegében egy olyan életbe kellene visszatérniük, ami már nem is létezik.
Arra a kérdésre, hogy meddig tart még a háború, természetesen senki sem tud biztos választ adni. A katonai szakértők szerint nyár elején már pontosabban lehet következtetni a harcok végére, ekkorra ugyanis kiderül, hogy a nyugati országokból újonnan érkező harci járműveket milyen eredménnyel tudják hasznosítani az ukránok. Kérdéses továbbá az is, hogy mi történik majd a Krím-félszigettel. Annyi azonban mostanra bizonyosnak tűnik, hogy Oroszország szinte minden erőforrását kész beáldozni egy több száz éves katonai doktrína megvalósításáért.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn és Szilágyi Zsolt. A felvétel 2023. február 28-án készült.
A Glossza huszonkilencedik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram- és Facebook-oldalán.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: