A G. O. Sars norvég kutatóhajó egy távirányítású kamerával a tenger fenekét vizsgálta az Azori-szigetektől északra, amikor a legénység egy sor szabályosnak tűnő lyukra lett figyelmes kétezer méter mélyen, a tengerfenéket ellepő üledékben. A lyukak egyenes vonalakban helyezkedtek el, ezek között akadt egy méternél is rövidebb sor, de találtak több méter hosszan elnyúló lyuksorozatokat is.

A lyukak átlagosan hat centi hosszúak és másfél centi szélesek voltak, és egymástól körülbelül ugyanakkora távolságra helyezkedtek el egymástól, mint maga a lyuk. Az elnyújtott lyukakon kívül találtak csaknem szabályos kör alakúakat is, ezek is hasonló távolságra helyezkedtek el egymástól, mint a hosszúkásabb sorozatok.

A kutatók nem találtak életre utaló jeleket a lyukakban, a régebbieknek tűnő mélyedéseket viszont már elkezdte betemetni a törmelék. A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a lyukak lakatlanok voltak, nem telepedett meg bennük semmi, és az is valószínűtlennek tűnik, hogy a felszín alatt összekötötte volna őket valamilyen hosszabb járat. Évek teltek el, de nem derült ki, hogy mi okozhatta a jelenséget, az expedíció vezetőjét viszont nem hagyta nyugodni a kérdés.

Rák? Élő fosszília? Cthulhu?

Odd Aksel Bergstad egy amerikai tengerbiológussal, Michael Vecchione-val közösen megpróbálta megfejteni a rejtélyt, az eddigi eredményeiket pedig publikálták is. Bergstad a felvételek alapján úgy gondolja, hogy valamilyen eddig ismeretlen állat, esetleg valamilyen nagyobb termetű rákféle nyomairól lehet szó. Ezt valószínűsíti az is, hogy a nyomok frissnek tűntek, ahogyan az is, hogy a lyukak mellett kidobódott az üledék, mintha az, ami okozta, belemélyedt volna az iszapba, aztán kihúzták volna.

A tengerfenéki mintázatok valamelyest hasonlítottak a paleomandron-fosszíliákra, de méretükben és komplexitásukban eltértek tőlük, ráadásul, ahogy Bergstrad is felhívja rá a figyelmet, ezek viszonylag frissnek tűnő nyomok voltak, nem megkövesedettek. A kutatók szerint a nyomok leginkább a paleodictyon nyomaira hasonlítanak, de ahogyan a rák-elmélet esetében is, úgy itt sem található erre közvetett bizonyíték.

Bergstrad szerint elképzelhető, hogy a tudomány számára még ismeretlen faj képviselője hagyhatta a nyomokat: a tengerfenék viszonylag ismeretlen és hatalmas terület, ahol még könnyen érhetik meglepetések a kutatókat. A most publikált tanulmánytól a kutatók azt várják, hogy ismét fel tudják kelteni a tudományos élet érdeklődését a rejtélyes nyomok iránt, ha pedig mások is találtak valami hasonlót a tenger mélyén, előbb-utóbb talán az is kiderül, hogy mi hagyhatta őket. Legutóbb tavaly találtak hasonló formációkat a tenger fenekén, de ahogyan a mostaniakról, azokról sem derült még ki, mi hagyhatta őket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: