2050-ben London klímája olyan lehet, mint manapság Barcelonáé, Stockholm lehet az új Budapest, Madrid az új Teherán, Moszkva az új Szófia és Seattle az új San Francisco – írta egy svájci kutatócsoport a PloS One folyóiraban 2019-ben közzétett tanulmányában. A tudósok a világ 520 legnagyobb városa esetén nézték meg, hogy 2050-ben melyik városra hasonlíthat majd leginkább a klímája, esetleg elképzelhető-e olyan szcenárió, amelyben az adott városnak a jelenlegi klimatikus feltételei megmaradnak.

Elemzésük szerint még az optimista klímaelőrejelzések szerint is az a legvalószínűbb, hogy a jövőbeli városok 77 százalékának változik meg a klímája, míg 22 százalékuknak olyan klimatikus körülményekhez kell alkalmazkodniuk, amely jelenleg egyetlen városnak sem sajátja. Ebbe a kategóriába esik például Abu-Dzabi, ahol a nyári hónapokban már most is elviselhetetlen a forróság.

A svájci kutatók általánosságban arra jutottak, hogy az összes város klímája melegedni fog, és a szubtrópusok éghajlata felé közelít. Ez körülbelül azt jelentheti, mintha a Föld északi féltekéjén elterülő városok átlagosan 1000 kilométerrel délebbre csúsznának le, az eleve a trópusi klímájú városok pedig elindulhatnak az elsivatagosodás útján.

Berlin, London, Párizs helyett Rosztov, Barcelona és Isztambul

Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Ahogy az alábbi térképen is látható, Madrid például a marokkói Atlasz-hegység lábánál fekvő Marrákes éghajlati jellemzőit veheti át, vagyis már júniusban átlagosan 30 Celsius-fok fölé kúszhat a hőmérő higanyszála, és a hőség júliusban és augusztusban a 36,5 Celsius-fokos átlagot is elérheti. Bécsben 2050-re 7,6 Celsius-fokkal emelkedhet majd a hőmérséklet, és a város klímája leginkább a mai észak-macedóniai Skopjére emlékeztethet majd, míg Berlin és Párizs a legforróbb hónapokban a több mint 6 fokos hőmérséklet-emelkedésével leginkább az oroszországi Rosztovra és a törökországi Isztambulra hasonlíthat majd.

London valószínűleg búcsút mond borongós, eső áztatta hírnevének, és készülhet Barcelona mediterrán, forró nyarakban bővelkedő éghajlatára. Sőt, az sem ártana, ha az Egyesült Királyság fővárosa elkezdene felkészülni a szélsőséges szárazságra – Barcelonának már 2008-ban 22 millió euró értékben kellett 3 hónapon keresztül 6 tankerhajóval, hajónként mintegy 23 millió liter ivóvizet importálni a városba az akkoriban uralkodó szárazság miatt, és azóta a katalán főváros is elkezdte klímabarát kezdeményezésekkel zöldíteni és hűteni a várost. A londoni aszályok lehetőségét már a polgármester is beemelte környezetvédelmi stratégiájába, amire annál is inkább szükség lehet, mivel néhány napja jelent meg egy tanulmány, miszerint Londonban és Anglia délkeleti részén 25 éven belül elfogyhat az ivóvíz, és az aszályok miatti súlyos vízhiány naponta 330 millió fontjába kerülhet a brit gazdaságnak.

A tudósok az egymilliónál több lakosú városokat és a fővárosokat vették be a kutatásukba, majd a városok jelenlegi éghajlatát 19 bioklimatikus változó alapján értékelték. Számításaikat az éghajlat-változási kormányközi testület (IPCC) által kidolgozott, négy éghajlatváltozási forgatókönyv (reprezentatív koncentráció útvonal, RCP) közül az RCP 4.5 alapján dolgozták ki.

Ahogy korábban írtuk, a szakemberek szerint az RCP 4.5 esetén 2040 körül tetőzne az üvegházhatású gázok kibocsátása, amely az évszázad végére közel háromfokos globális felmelegedéssel járna. A legpesszimistább, RCP 8.5 forgatókönyv által felvázolt tartósan magas kibocsátás esetén a városok hőmérséklete átlagosan 4,4 Celsius-fokkal növekedne, és bizonyos területeket feltehetően lakhatatlanná tenne. A visszafogottabb kibocsátással számoló RCP 4.5 forgatókönyv esetén 1,9 fokra tehető ugyanez a változás.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: