Ahhoz, hogy 2050-re ne szikkadjon posvánnyá a Velencei-tó, a felszín alatti vízkészletre is vigyázni kell
Az idén ugyan nem süllyedt a 2022 őszén mért rekordalacsony, 53 centiméteres szintre a Velencei-tó vize, de a Másfélfok klímapolitikai szakportálon kedden megjelent elemzés szerint az éghajlatváltozás rendkívüli módon befolyásolja a második legnépszerűbb magyarországi állóvíz állapotát.
A cikket jegyző kutatók – Baják Petra hidrogeológus, Szabó Péter éghajlatkutató, Csepregi András geológus és Erőss Anita hidrogeológus – szerint amennyiben teljesülnek a párizsi klímamegállapodásban rögzített célok, akkor a csapadék-párolgás mérlegben nem történik jelentős változás, és 2031-2050 között a nyári vízszint a jelenlegi átlag körül maradhat, méghozzá jó vízminőséggel és a fürdőzés lehetőségével.
Viszont ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg, vagyis minden úgy folytatódik, ahogy eddig, akkor a tavalyi extrém alacsony vízállás lesz a normális a következő évtizedekben.
Kiszáradási hajlam
Történelmi feljegyzésekből tudható, hogy a hidrogeológiai szakterminológiában szemisztatikusnak nevezett tó eddigi életében többször is teljesen kiszáradt, legutóbb 1866-ban, mivel vízmérlegét elsősorban a lehulló csapadék és a vízfelszín párolgásának mértéke alakítja.
A kutatók szerint az biztosnak látszik, hogy az éves csapadék és párolgás növekvő különbsége egyértelműen kiszárítaná a tavat, szakszerűbben deficitessé tenné a tó vízmérlegét. Az elmúlt évtizedekben 2010 kivételével mindig nagyobb volt ugyanis az éves párolgás, mint a lehullott csapadék mennyisége.
Ugyanakkor a most megjelent elemzés azt mutatja, hogy a vízgyűjtőről érkező felszíni vízfolyásoknak, az idáig figyelmen kívül hagyott felszín alatti víz hozzáfolyásnak, valamint az emberi beavatkozásnak (Pátkai- és Zámolyi-tározók) köszönhetően a Velencei-tó vízmérlege az említett vízhiányos időszakokat követően mindig helyreállt.
Kétféle jövő
A tó jövőbeli vízszintváltozásainak vizsgálatához a kutatók olyan hidrogeológiai modellt állítottak össze, amelyhez három regionális, a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó klímaszimulációt használtak, úgy, hogy közben arra is kíváncsiak voltak, milyen hatással van az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés a tó állapotára. Ehhez kétféle forgatókönyvet vettek figyelembe. Az egyik az azonnali kibocsátás-csökkentéssel számoló, optimista verzió volt, amely az ipari forradalom előtti időszakhoz képest 2100-ra legfeljebb 2 Celsius-fokos globális felmelegedéssel kalkulált. A másik, pesszimista szcenárió azzal számolt, hogy a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódnak, vagyis 2100-ig egyáltalán nem kezd az emberiség semmiféle kibocsátás-csökkentésbe, a fosszilis energiafelhasználás folyamatosan növekszik.
Az eredmények alapján a cikk szerzői azt állítják, hogy a Velencei-tó környezetében az optimista forgatókönyv szerint az évek előrehaladtával nem következik be jelentős változás az éves csapadék-párolgás mérlegben. Ugyanakkor a pesszimista forgatókönyvet követve ez a kényes egyensúly annyira megbillen, hogy 2050-hez közeledve a mérleg egyre negatívabb értékeket vehet fel.
Iszapos tócsa vagy egészséges fürdőhely?
A 2002-2021 közötti időszakban a tó átlagos, megfigyelt nyári vízszintje 136 cm volt. Az optimista forgatókönyv szerint 2031-2050 között a nyári átlagos vízszint akár gyengén, 143 cm-re nőhet (ez inkább jelenti a kellemesen magas vízszintet), a pesszimista forgatókönyv szerint pedig 100 cm-re csökkenhet. Utóbbi érték a 2022 előtti legalacsonyabb 1993-as és 2021-es vízszinteknek felelne meg.
A kutatók szerint a hidrogeológiai modellel végzett múltbeli szimulációk eddigi eredményei azt mutatják, hogy a tóba a felszín alól jelentős mennyiségű, megközelítőleg 3100 köbméter víz érkezik naponta, ami átlagosan közel 5 centiméternyi vízszintemelkedésért felelős évente.
Magyarán, a Velencei-tó sorsa azon is múlhat, hogy hogyan bánunk a felszín alatti vízkészletekkel a tó környezetében – hívják fel a figyelmet a kutatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: