Több mint 60 változtatást kell végrehajtania Elon Musk űrvállalatának, a SpaceX-nek a Starship következő repülése előtt – jelezte az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA), amely pénteken zárta le az április 20-i tesztbaleset vizsgálatát. A tavaszi tesztindításon 4 perccel a kilövés után semmisült meg a 121 méter magas rakétarendszer prototípusa.

Azért, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló incidens, az FAA elrendelte a rakéta egyes komponenseinek újratervezését, az indítóállás megerősítését, a biztonsági rendszerek felülvizsgálatát, valamint a tervezési és tesztelési folyamat kibővítését. A hatóság a teljes baleseti jelentést nem teszi közzé, mivel az a SpaceX tulajdonában álló adatokat tartalmaz, valamint olyan információkat, amelyek érzékenységük miatt az Egyesült Államok exportkorlátozásai alatt állnak.

Musk szombaton a korábban Twitterként ismert X-en azt írta, hogy a vállalat a 63-ból 57 változtatást már implementált is, és a fennmaradó hatra csak a Starship későbbi repüléseihez van szükség. Az FAA közleménye szerint a vizsgálat lezárásából nem következik, hogy azonnal újraindulhatnának a Starship-fellövések a texasi Boca Chicából, ahol a vállalat Starbase nevű űrközpontja található.

A SpaceX és Musk által megosztott szeptember eleji felvételek alapján a Starship következő prototípusa már összeszerelt állapotban áll az áttervezett kilövőálláson és a vállalatvezető szerint már csak az FAA kilövési engedélyére vár. Az elmúlt hetekben az űrrakéta fokozatai begyújtási és egyéb teszteken is átestek, amiket az Ars Technica információi szerint többnyire sikeresen teljesítettek.

A Starship – ahogy azt az áprilisi fellövésnél összefoglaltuk – a valaha épített legerősebb rakéta, amely a Super Heavy nevű első fokozatból és a második fokozatként funkcionáló Starship űrhajóból áll. A teljesen újrahasználható rakétarendszer feladata rakomány és űrhajósok eljuttatása Föld körüli pályára, a Holdra, később pedig a Marsra, ami Musk szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember „több bolygón élő fajjá” váljon.

Az amerikai űrügynökség a Starship speciális holdkompváltozatával (Starship HLS) szeretne ismét űrhajósokat küldeni a Hold felszínére, amire az eredetileg 2025 végére tervezett, de valószínűleg csúszó Artemis–3 küldetés során kerülhet sor. A NASA holdprogramja mellett a rakétarendszer a Földhöz közelebb is jelentős előnyhöz juttathatja az Egyesült Államokat.

A Starship, amelynek kapacitása minden vetélytársáét túlszárnyalja, 150 tonnát képes újrahasználható és 250 tonnát nem újrahasználható konfigurációban alacsony Föld körüli pályára állítani, ami civil vagy katonai műhold-konstellációk gyors telepítését vagy valamilyen konfliktus során megsérült rendszerek pótlását teszi lehetővé. Ráadásul mindezt független elemzések szerint indításonként 10 millió dolláros költségen tudja majd hozni, ami még a vállalat jelenlegi költséghatékony hordozórakétájához, a Falcon–9-hez képest is kedvező.

Mielőtt az FAA jóváhagyja a következő indítást, a SpaceX-nek minden olyan változtatást végre kell hajtania, ami a környéken élő emberek biztonságát érinti, és igényelniük kell egy új indítási engedélyt is, ami az összes biztonsági, környezetvédelmi és egyéb követelményt teljesíti. A következő tesztindítás forgatókönyve az elsőre hajaz: a Starship nem szállít hasznos terhet a világűrbe, és egyszer majdnem megkerüli a Földet, mielőtt Hawaii környékén a Csendes-óceánba csapódik. A cél így a Super Heavy 33 darab Raptor hajtóművének, a fokozatok szétválásának, valamint a Starship 6 Raptor hajtóművének kipróbálása. Továbbá, ha eljut odáig, a légköri ereszkedés során a sok ezer csempéből felépülő hővédőpajzs is kipróbálásra kerülhet.

Mi történt valójában az áprilisi teszten?

A SpaceX múlt heti közleménye szerint az első tesztrepülés kritikus lépés volt a valaha kifejlesztett legerősebb rakétarendszer fejlesztéséhez, és a tanulságok megalapozták a rakétán és az indítóálláson az elmúlt hónapokban végrehajtott átalakításokat. A közlemény a korábbiaknál azt is részletesebben feltárja, hogy mi okozta a prototípus elvesztését, miután az elérte a 39 kilométeres maximális repülési magasságát a Mexikói-öböl felett.

A vállalat szerint a fellövés során a Super Heavy gyorsítórakéta hátulja a szivárgó hajtóanyag miatt tűzkárosodást szenvedett, ami végül elvágta a kapcsolatot a rakéta repülésirányító számítógépével. Emiatt megszakadt a kommunikáció a Super Heavy legtöbb hajtóműve és az irányítórendszer között, így a rakéta lényegében irányíthatatlanná vált.

Miután a Starship eltért a megadott pályájától, vesztett magasságából és pörögni kezdett, az autonóm repülésbiztonsági rendszer (Autonomous Flight Safety System, AFSS) utasítást adott a megsemmisítésére. Bár a töltetek rendben felrobbantak, az AFSS aktivációja váratlan csúszást szenvedett, így a rakéta végül a fellövés után 237 másodperccel hullott darabokra.

Min fejlesztettek?

Az űrvállalat a tapasztalatok alapján olyan átalakításokat implementált, amik csökkentik a hajtóanyag szivárgás esélyét, és javít a Super Heavy, valamint hajtóműveinek tesztelési folyamatán. Emellett jelentősen kibővítették a fokozat meglévő tűzoltórendszerét, amivel ki tudják védeni a jövőben a hajtóműtérben keletkező tüzeket. A későn aktiválódó repülésbiztonsági rendszeren is fejlesztettek, illetve újrakvalifikálták azt, hogy javítsanak a megbízhatóságán.

Továbbá olyan változtatásokat is eszközöltek a rakétán, amik állításuk szerint nem a tesztrepülés alatt megfigyelt hibákból következtek. Ilyen a Starship második fokozatának hajtóműveit alkalmazó fokozat-szétválasztási rendszer (hot-stage separation system), amely elválasztja majd az űrhajót a Super Heavytől, valamint egy, a Super Heavy hajtóműveire szerelt elektronikus tolóerő-vektoráló rendszer, ami a hagyományos hidraulikus rendszerekhez képest energiatakarékosabb és kevesebb hibalehetőséggel rendelkezik.

Az indítóálláson végrehajtott fejlesztések segítenek majd megelőzni, hogy a kilövés során keletkező hatalmas energiáktól károsodjon annak alapzata. Az áprilisi teszt során az indítóállás alatt egy kráter keletkezett, és a környéken több száz méteres körzetben törmelék szóródott szét. Ezt most az alátámasztás megerősítésével, és egy már többször sikeresen tesztelt lángterelő beépítésével kívánják elkerülni.

A SpaceX azt állítja, rengeteget tanultak a rakétáról és az indítóállási rendszerekről az első tesztrepülésen, a rekurzív fejlesztés pedig elengedhetetlen egy teljesen újrahasználható indítási rendszer létrehozásához, ami műholdakat, rakományt és űrhajósokat juttathat különböző Föld körüli pályákra, a Holdhoz, valamint marsi leszállóhelyekre. Utóbbihoz hosszú út vezet még, de a következő hónapokban, ha sikeresen zárul, a második tesztrepülés fontos mérföldkő lehet az űrkutatás történetében.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: