Az indítás után 4 perccel felrobbant a Starship, amivel Elon Musk a Marsra szállítaná az embereket
A Starshipet, a valaha épített legnagyobb és legerősebb űrrakétát a texasi Boca Chica-i Starbase űrközpontból lőtték fel, magyar idő szerint csütörtök délután fél 4-kor. A rakéta az indítás után 4 perccel, közel 30 kilométeres magasságban darabjaira hullott, miután az első fokozat nem vált le róla.
Ahogy az élő közvetítésében látható és hallható, a repülést folyamatos üdvrivalgás követte, de a kilövés után 3 perc 40 másodperccel a Starship váratlanul pörgésbe kezdett, majd T+3:59-kor hatalmas lángcsóva kíséretében felrobbant. Elon Musk egy monitor előtt ülve, rezignáltan vette tudomásul a történteket.
Íme a robbanás pillanata:
Még nem világos, hogy a rakétát a földi irányítás semmisítette meg, vagy magától esett szét, de a SpaceFlightNow újságírói szerint a Starship már a kezdetektől bajban volt, és Super Heavy első fokozatának 33 Raptor hajtóművéből három nem üzemelt, majd a repülés végéig további három elromlott. Ha minden rendben alakult volna, a Starship visszatérés előtt egy órát tölt a világűrben. Elon Musk, a SpaceX vezérének az indítást követő tweetje szerint a Starship következő tesztjére néhány hónap múlva kerülhet sor.
„Nem mondom, hogy pályára fog állni, de garantálom, hogy izgalmas lesz” – hűtötte le a várakozásokat Elon Musk a prototípus indítása előtti hetekben, aki már azt sikerként értékelné, ha a rakéta nem robbantja fel az indítóállást. A 120 méter magas Starship a cég következő generációs, újrahasználható rakétarendszere és űrhajója, amely Musk reményei szerint embereket és űreszközöket szállíthat majd Föld körüli pályára, a Holdra, a Marsra vagy később akár még távolabbi célpontokra is. Az amerikai űrügynökség a Starship speciális holdkomp változatával szeretné űrhajósait a Hold felszínére juttatni 2025-ben, így a mai repülést a NASA is közelről szemléli.
Az Apollo-program Saturn V rakétáját is túlszárnyaló Starshipet, a valaha épített legnagyobb és legerősebb rakétát a Super Heavy nevű első fokozat emelte a magasba a Mexikói-öböl partján elhelyezkedő létesítményből. A Super Heavy leválása után a második fokozat, az 50 méter hosszú Starship űrhajó 6 Raptor hajtóműve kapcsolt volna be, de ez a művelet nem sikerült. Ha a Starship nem robban fel, ez lett volna az első rakétarendszer a történelemben, amely folyékony oxigén segítségével elégő folyékony metán hajtóanyaggal éri el ezt a mérföldkövet, miután ez pár hete a Relativity Space 3D nyomtatott rakétájának nem sikerült.
Az 1950-es évek sci-fijeiben látott űrhajókra emlékeztető Starship nem állt volna pályára a Föld körül, hanem a tervek szerint valamivel több mint egy órával később a Csendes-óceán fölött lépett volna a légkörbe. Az ereszkedés közben több ezer csempéből álló hővédőpajzsa védte volna a fellépő hőhatásoktól, és négy apró szárnya garantálta volna, hogy Hawaiitól északra kontrollált landolással, megfelelő helyen az óceánba csapódjon. A repülésre, amit eredetileg hétfőre terveztek, de a Super Heavy fokozat hibája miatt el kellett halasztani, azután kerülhetett sor, hogy a SpaceX pénteken megkapta erre a régóta várt engedélyt az amerikai Szövetségi Légügyi Hivataltól (FAA).
A SpaceX szerint a Starship rendszer újrahasználható konfigurációban 150 tonnát tud majd alacsony Föld körüli pályára állítani – többet, mint az Apollo-programhoz használt Saturn V és a NASA Artemis holdprogramjának Space Launch System rakétája. A SpaceX mellett a Teslát és a Twittert is vezető Musk korábban többször elmondta, hogy a jövőben akár 100 ember szállítására képes Starshippel telepítené be emberekkel a Marsot, és terjesztené ki több bolygóra a földi életet, ami szerinte megvédheti azt az olyan fenyegető csapások ellen, mint egy kisbolygó becsapódása.
Tavalyi cikkünkben arra jutottunk, hogy a Starshipnek nem kell az ambiciózusabb várakozásokat beváltani ahhoz, hogy alapjaiban forradalmasítsa az űrhajózást, és jelentős stratégiai előnyhöz juttassa az Egyesült Államokat. A Starship által kínált indítási kapacitás ugyanis nagy műhold-konstellációk, mint a SpaceX Starlink kommunikációs műholdjainak vagy az amerikai hadsereg rakétafigyelő rendszerének gyors felbocsátását teszi lehetővé, a korábbiakhoz képest sokkal alacsonyabb költségen.
Egy 2020-as elemzés 10 millió dollárra becsülte a Starship egyszeri fellövésének költségét, ami a SpaceX 64 tonnás rakományt hordozó Falcon Heavy rakétájához képest ötödére, a NASA SLS-éhez mérten pedig 200-adára csökkenti a kiadásokat. Jelenleg egyetlen másik ország sem képes a Starshipéhez hasonló mennyiségű rakományt egyszerre Föld körüli pályára állítani. Ez legkorábban 7 év múlva, 2030 körül Kínának sikerülhet, a 100-160 tonnás kapacitású, részben újrahasználható Hosszú Menetelés–9 hordozórakétájukkal. Ugyanakkor ahhoz, hogy ez kínai űrhajósokat szállíthasson majd a Holdhoz a 2030-as években, a NASA Orion űrhajójához hasonló külön űrkapszulára lesz szüksége.
Bár a mostani tesztnél a Super Heavy a Mexikói-öbölbe, a Starship pedig a Csendes-óceánba csapódik, a jövőbeli küldetéseknél visszatérnek majd az indítóállásra. Ez az újrahasználhatóság kulcsfontosságú lesz a költségek csökkentése mellett ahhoz is, hogy a Starship holdkompként tudjon funkcionálni. Az űrhajót ugyanis újra kell majd tölteni üzemanyaggal Föld körüli pályán, amihez újabb Starship-indítások szükségesek – Musk szerint legalább 4-8, míg a rivális holdkompot fejlesztő Blue Origin űripari cég szerint akár 16 is.
A Starship története 2016-ra nyúlik vissza, amikor Musk bejelentette a bolygóközi transzportrendszert (Interplanetary Transport System, ITS), a tőle megszokott optimista ütemtervvel és túltolt víziókkal. Az ITS kétszer annyi terhet, 300 tonnát tudott volna pályára állítani, mint a Starship, amihez közel kétszer akkora átmérőjű, 9 helyett 17 méteres lett volna. A prezentációt, amiben Musk a Marson és a Jupiter Europa jégholdján landoló ITS űrhajókat mutogatott, űripari szakemberek először kétkedéssel fogadták. A rendszert a SpaceX 2017-ben és 2018-ban is jelentősen áttervezte, amiből megszületett a mai Starship. Ha a mai repülés rendben alakul, az a médiában mostanában leginkább a Twitter körüli problémákkal szereplő milliárdosnak is jelentős személyes sikert jelenthetett volna.
A Starship prototípusainak építése és tesztelése 2018-ban kezdődött Boca Chicában. Ezek kezdetben többnyire felrobbantak, de előfordult az is, hogy ledőltek a tartóállványukról. Az első nagyobb légköri repülések, az SN8 és SN9 viszonylag sikeresen zajlottak, de végül hajtóműhibák miatt mindkét tesztjármű becsapódott. 2021-ben aztán az SN15 prototípus sikeresen 10 kilométeres magasságba emelkedett, majd puhán landolt a leszállóhelyen. Ezzel le is zárultak a légköri tesztek, de ugyanebben az évben Musk arra figyelmeztette alkalmazottait, hogy ha nem oldódik meg a Raptor hajtóművek gyártási válsága, könnyen csődbe mehet a SpaceX. Erre végül nem került sor, de az jól látszik, hogy Musk mindent egy lapra, a Starship sikerére tett fel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
Fellőtték az űrbe a világ első 3D-nyomtatott rakétáját, a Terran–1-et, de pályára nem sikerült állítani
Zöldutat kapott a SpaceX csillaghajója
Elon Musk űrhajójának, a Starshipnek a Marsig sem kell mennie, hogy hatalmas előnyhöz juttassa az USA-t
A Starlink után most az USA új rakétavédelmi műholdrendszere borítja majd be az égboltot
Elon Musk emailben figyelmeztette a SpaceX dolgozóit, hogy jövőre könnyen csődbe mehet a cég
