Rossz nézni, mennyi utolsó helyet szedett össze Magyarország az OECD legfrissebb oktatási jelentésében
A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a 38 fejlett országot, köztük Magyarországot tömörítő OECD szeptember 13-án adta ki az oktatás helyzetét bemutató jelentését, az OECD Education at a Glance 2023 című kiadványt, Magyarország szempontjából nem váratlan, mégis lehangoló eredménnyel.
Bár az oktatásügy a leggazdagabb országokban is küzd gondokkal, és tanári pálya ott sem számít sztárszakmának, a jelentés kifejezetten sötét képet fest a hazai helyzetről: sok listán a legutolsó helyen állunk a 38 országból álló mezőnyben a kezdő tanári fizetések összegétől kezdve (Németországban egy pályakezdő pedagógus több mint négyszer annyit keres, mint Magyarországon) az oktatás minőségével összefüggő olyan felnőttkori tevékenységekig, mint a jótékonykodás, az önkéntesség, a tüntetéseken való részvétel, egyes termékek bojkottja vagy a közösségi oldalakon történő politikai megnyilvánulás, ami fontos vagy egyenesen elengedhetetlen egy normális demokrácia működéséhez. (Az 1961-ben alapított OECD célkitűzése szerint a demokrácia és a piacgazdaság mellett elkötelezett országokat tömörít; Magyarország 1996-ban csatlakozott a szervezethez.)
A legfőbb problémát továbbra is az oktatáson belüli egyenlőtlenségek okozzák
A jelentés egyik legerősebb állítása, hogy a szakképzést kell fejleszteni. No nem azt, ahol a gyerekek 60 éves kiselejtezett szovjet traktorokon tanulják meg a mezőgazdasági gépek kezelését, hanem olyan szakképzést, ahonnan van átjárás a felsőfokú képzésekbe (nálunk egyébként nem ez a rendszer van), és ahol a fiatalokat a zöld és digitális átalakulással járó változásokra készítik fel. Annak ellenére – olvasható a jelentésben – hogy a 38 OECD-tagországban a középiskolába járók nagyon magas aránya, 44 százaléka tanul szakképzésben, ezek az intézmények a legtöbb helyen, így Magyarországon is a „futottak még” kategóriában tartoznak: általában a leggyengébben teljesítő, sokszor hátrányos helyzetű családok gyerekei kerülnek be a szakképző iskolákba.
„OECD-szerte javul a középfokú végzettséggel rendelkező fiatal felnőttek száma: a 25-34 évesek körében a 2015-ös 82 százalék 2022-re 86 százalékra emelkedett – mondta a jelentés megjelenésekor Mathias Cormann, az OECD főtitkára. – Mivel az alacsonyabb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező fiatalok továbbra is le vannak maradva, a tagországok legfőbb feladata az oktatási egyenlőtlenségek megszüntetése. Több támogatást kell nyújtani a hátrányos helyzetű diákoknak és iskoláknak annak érdekében, hogy nekik is legyen esélyük karrierre, normális fizetésre és jobb életkilátásokra.”
Máshol is nagy a tanárhiány és sok a rosszul fizetett pedagógus
Sok országban még mindig a kis létszámú osztályokkal próbálnak minőséget elérni – olvasható a jelentésben –, ahelyett, hogy a tanári minőség javítására és a tanári pálya vonzóbbá tételére összpontosítanának. Ez különösen annak fényében lenne fontos, hogy Magyarországhoz hasonlóan sok OECD-ország szenved a tanárhiánytól.
A pedagógusfizetések nálunk kiugróan alacsonyak, de ez a többi országban is probléma: a tanárok bére 2015 óta reálértéken évente kevesebb mint 1 százalékkal nőtt, sőt az OECD-országok közel felében a reálbérek még csökkentek is, és Magyarországon tapasztalt arány az OECD-tagok között kiugrónak számít az itthon tapasztalt 7 százalékos csökkenéssel. „A helyzet valószínűleg sok országban romlik, ha figyelembe vesszük az elmúlt 12 hónap inflációját” – olvasható a jelentésben.
Máshol elkezdtek többet költeni az oktatásra, mi az ellenkező irányba tartunk
Magyarország az oktatásra fordított kiadások terén is az utolsó helyen áll. 2020-ban az alapfoktól a felsőoktatásig az OECD-országokban átlagosan az összes állami kiadás 10 százalékát költötték oktatásra, és Chilében például 16 százalék ez az arány, nálunk csupán 6 százalék – derül ki a jelentésből. Míg máshol az oktatásra fordított kormányzati kiadások növekedését a távoktatás infrastruktúrájára, ezen belül a technológiára, az online tanulási platformokra és a virtuális oktatáshoz szükséges tanárképzésre költötték, és abba ölték a pénzt, hogy eszközök vásárlásával és internethozzáférés biztosításával ne nőjön tovább a digitális szakadék a hátrányos és nem hátrányos helyzetű diákok között, nálunk változatlan árakon számolva 5 százalékkal csökkentek az oktatásra fordított kiadások, amivel szintén sereghajtók vagyunk a vizsgált országok között.
Nálunk a diplomás átlagbér kétharmadát keresik meg a tanárok, máshol jóval többet
A tanárok fizetése közvetlenül befolyásolja, hogy valaki elmegy-e tanárnak, felvételizik-e a tanárképzésbe, vagy a diploma megszerzése után ott marad-e a pályán. „Minél magasabb a tanári fizetés, annál kevesebben választják a szakma elhagyását” – állítja a jelentés. És míg az OECD országokban a tanárok fizetése 81-95 százaléka a felsőfokú végzettségűek keresetének, Chilében, az Egyesült Államokban és Magyarországon ez már csak legfeljebb 65 százalék. Ezzel szemben a németországi középiskolai tanárok fizetése közel azonos a hasonlóan képzett munkavállalókéval. De vannak olyan országok, ahol a tanárok még többet is keresnek, mint a diplomások átlaga: ide tartozik Ausztrália, Costa Rica, Litvánia és Portugália, sőt az utóbbi két országban a tanárok legalább 30 százalékkal keresnek többet, mint a más pályán dolgozó diplomások.
A legalacsonyabb relatív fizetések az óvodákban vannak: az óvodapedagógusok fizetése Magyarországon a felsőfokú végzettségűek fizetésének 55, Szlovákiában pedig 60 százaléka.
Nálunk 42 év kell ahhoz, hogy egy a tanár eljusson a csúcsfizetéséig
Bár Magyarország a kezdő tanárfizetéseket tekintve is a legutolsó helyen áll, az sem mindegy, hogy egy pályakezdő tanár hány év múlva éri el a pályája csúcsán kereshető legtöbb pénzt. Míg például egy középiskolai tanár az OECD-országokban az átlag 75 százalékát keresi a pályája elején, ez az arány 123 százalékra nőhet a pályája tetején. Míg átlagosan 25 év alatt lehet a legtöbbet fizető kategóriába eljutni, Skóciában ez csak 4 év. Magyarország ezen a téren is negatív csúcstartó: itt 42 év lehet eljutni a topfizetésig. „Ezek az eltérő fejlődési ütemek azt jelentik, hogy a skála tetején és alján hasonló relatív fizetéseket produkáló országok nem feltétlenül kínálnak hasonlóan versenyképes tanári fizetéseket. Franciaországban például a kezdő fizetések a felsőfokú végzettségűek keresetének 63 százalékát teszik ki, a skála tetején pedig a felsőfokú végzettségűek keresetének 103 százalékát keresik, hasonlóan Új-Zélandhoz, ahol ez 61 és 98 százalék. A tanároknak azonban Franciaországban 35 évbe, míg Új-Zélandon 7 évbe telik, hogy elérjék a skála csúcsát” – írja a jelentés.
A magyar nők a gyerekek kétéves koráig nem nagyon tudnak dolgozni
Negatív rekordot döntünk a három év alatti gyerekek napközbeni ellátásában is. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy a kisgyermekkori nevelés mennyire fontos a gyerekek tanulása, fejlődése és jóléte szempontjából, és ez hatványozottan igaz a hátrányos társadalmi háttérrel rendelkező gyerekek esetében, mivel nekik otthon is kevesebb a lehetőségük a képességeik fejlesztésére. A bölcsőde ráadásul arra is jó, hogy a szülők újra munkába tudjanak állni. Csakhogy míg 2021-ben az OECD-országokban átlagosan a 2 év alatti gyerekek 18 százaléka és a 2 évesek 43 százaléka vett részt ilyen programokban, nálunk a 2 éves gyerekek beiratkozási aránya csupán 11 százalék, a 3 év alatti gyereküket nevelő anyák foglalkoztatási aránya pedig nem érte el a 20 százalékot.
Nem tüntetünk, nem önkénteskedünk, nem bojkottálunk és nem posztolunk politikai témában
Az OECD-országok közül az utolsó helyre volt csak elegendő az a 3 százalék, amekkora arányban Magyarországon kimennek az emberek egy tüntetésre vagy önkéntes munkát vállalnak. Az oktatás társadalmi kimenetét vizsgáló indikátor azt jelzi, hogy a már felnőtt emberek mennyi demokratikus polgári szerepet vállalnak az életükben. A demokratikus polgári szerepvállalást tüntetésekre járással, önkéntes munkában való részvétellel, bizonyos termékek bojkottálásával és a közösségi médiában politikai témában való posztolás gyakoriságával mérik. Korábbi kutatások már igazolták azt a nem meglepő eredményt, hogy a demokratikus működésben élenjáró skandináv országokban vagy Kanadában az emberek aktívabban vesznek részt jótékonysággal összefüggő önkéntes munkákban: ott az emberek 20-40 százaléka önkénteskedik, míg a mi 3 százalékunk csak az utolsó helyre volt elegendő az OECD listáján. Ennél még Bulgáriában (5 százalék) és Csehországban (6 százalék) is többen dolgoznak jótékony ügyekért.
Míg az OECD-országok átlagában a felnőttek 23 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt egy évben bojkottált bizonyos termékeket, a magyarok 2 százalékos aránya itt is csak az utolsó helyre volt elegendő. Kicsit jobb, de még mindig kiugróan alacsony a bolgár és portugál arány is: ebben a két országban az emberek 6-6 százaléka számolt be ilyen akciókról.
Hogy mi jelenthetné a megoldást, arról a jelentés hasonlóan fogalmaz, mint a hazai tanártüntetések követelései: ha a már dolgozó és a leendő tanárok perspektivikusnak látnák a pedagógus szakmát, ha csökkennének adminisztratív munkaterheik, és még a fizetésüket meg megemelnék, talán a jól teljesítő diákok is jelentkeznének a tanárképzésbe, a pályaelhagyó pedagógusok pedig visszatérnének eredeti szakmájukba.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: