Soha nem mértek még ilyen forróságot szeptemberben a Földön. A szárazföldek mellett az óceánok is szokatlanul melegek, az Alpok gleccserei tovább olvadnak, és az ilyenkor szokásoshoz képest jóval kevesebb tengeri jég van a pólusok környékén. A klímakutatók közelről követik a helyzet alakulását az elmúlt 120 ezer év legforróbb nyara után.

„A globális hőmérséklet – beleértve a szárazföldek és az óceánok feletti felszíni hőmérsékletet – valóban kivételes szinten van jelenleg, hozzávetőleg globálisan 0,5 fokkal van melegebb, mint bármikor korábban. Ez azt jelenti, hogy 2023 valószínűleg elég nagy különbséggel fogja megdönteni a korábbi szeptemberi hőmérsékleti rekordokat” – nyilatkozta a Qubitnek hétfőn Zeke Hausfather amerikai klímakutató, az online pénzügyi tranzakciókkal foglalkozó Stripe vállalat éghajlatkutatási vezetője és a környezeti adatok feldolgozásával foglalkozó Berkeley Earth nevű nonprofit szervezet munkatársa.

Hausfather és kollégáinak számításai szerint a szeptember havi globális hőmérséklet több mint 0,75 fokkal lehet magasabb az 1991–2020 közötti átlaghoz képest, ami a júniusi, júliusi és augusztusi rekordokon is jóval túlmutat. Ezt úgy kapják meg, hogy az aktuális globális hőmérsékleti adatokat összehasonlítják a Japán Meteorológiai Hivatal (JMA) által készített JRA-55 reanalízis értékeivel, ami 1958-tól biztosít történeti adatokat a légkör és az éghajlat változásáról.

Ha a szeptemberi globális hőmérsékleti anomáliát napi bontásban vizsgáljuk, még kiugróbb eredményt kapunk. A klímakutató által a Qubittel megosztott grafikonon az látszik, hogy múlt héten a napi hőmérsékleti anomália többször is meghaladta az 1 fokot az 1991–2020 közötti átlaghoz képest.

Miért van ennyire meleg?

Az, hogy globálisan így alakultak a dolgok, nem azt jelenti, hogy a bolygó minden szegletében hasonló volt a helyzet. Erről értekezett kedden az X-en (korábban Twitter) a Berkeley Earth vezető kutatója, Robert Rohde, aki szerint bár a globális átlaghőmérséklet sokkolóan meleg volt, az Egyesült Államok és Európa nagy részén június-augusztus között nem dőltek meg korábbi rekordok. „A klímaváltozás végül mindenkiért eljön, de nem mindenki ugyanakkor érzékeli majd az időjárási szélsőségeket” – írta.

De milyen tényezők állhatnak a rekordmagas globális hőmérsékleti értékek mögött az emberi tevékenységgel légkörbe kerülő üvegházhatású gázok és az erősödő El Niño mellett? Hausfather kérdésünkre a tengeri hajózásban alkalmazott alacsony kéntartalmú tengeri üzemanyagok kivonását és a Hunga-Tonga–Hunga-Ha'apai nevű tenger alatti vulkán kitörését említette. Előbbi miatt egyes régiókban kevesebb van a légkörben a napsugárzást visszaverő aeroszolokból, utóbbi kitörése pedig rengeteg vízpárát juttatott a sztratoszférába.

Az éghajlatkutató szerint ezeknek viszonylag elenyésző hatásuk van, együttesen kevesebb mint 0,1 fokkal járulnak hozzá a globális hőmérséklet emelkedéséhez. Ahogy a Berkeley Earth grafikonjáról kiderül, az elmúlt 10 évben az ember által okozott felmelegedés volt a globális hőmérsékleti változások legmeghatározóbb mozgatórugója, 0,2 fokos értékkel. Szintén jelentős az időszakosan váltakozó El Niño/Déli oszcilláció (El Niño-Southern Oscillation, ENSO) természetes éghajlati jelenség hatása. A napciklusból eredő hőmérsékleti változás mértéke mindkettőhöz képest elhanyagolható, bár jelenleg a többi tényezővel együtt az is a magasabb hőmérsékletek irányába hat.

Mindenhol fogy a jég

Egyetlen szeptemberben sem lebegett még ennyire kevés tengeri jég a Föld óceánjain a műholdas mérések kezdete óta. Zachary Labe amerikai éghajlatkutató, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA), valamint a Princeton Egyetem munkatársának adatvizualizációi szerint globális szinten az 1981–2010 közötti átlaghoz képest 4 millió négyzetkilométeres mínuszban vagyunk. Ennek a feléért az Antarktisz körüli tengeri jég felel, ami szeptember végén 2 millió négyzetkilométerrel marad el az ilyenkor szokásos 18 millió kilométer körüli maximum kiterjedésétől.

link Forrás

A tengeri jég mennyisége az Antarktisz körül május óta rekordalacsony szinten van az év adott szakaszához képest. Ennek lehetséges okait és az antarktiszi jégtakaróra gyakorolt hatásait júliusban jártuk körbe Labe, valamint Chris Stokes, a Durhami Egyetem Földrajzi Tanszékének gleccserkutatója segítségével. A tengerijég-anomália nem lóg ki a sorból: az Antarktiszon és környékén a klímaváltozással egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események, amelyek a pingvinkolóniákat sem kímélik. Eközben gyorsul az együttesen 58 méternyi globális tengerszintnek megfelelő jeget tároló kelet-antarktiszi jégtakaró (EAIS) és nyugat-antarktiszi jégtakaró (WAIS) külső gleccsereinek olvadása.

link Forrás

Augusztus végén Matthias Huss, a svájci GLAMOS gleccsermonitorozó program vezetője a Qubitnek úgy nyilatkozott, hogy az Alpok gleccsereinek 2022-es extrém olvadása (amiről áprilisban beszéltünk a kutatóval) idén várhatóan nem ismétlődik meg, de így is kiugró mértékű veszteségekre számít. Huss azóta az X-en arról írt, hogy terepi méréseik ismét egy extrém olvadási szezonról árulkodnak, ami például a Nagy Aletsch-gleccser esetén masszív, de a tavalyitól elmaradó olvadást okozott.

Mi lesz itt, ha lendületbe jön az El Niño?

„Mivel még mindig az El Niño korai fázisában vagyunk, arra számítunk, hogy nagyobb melegedéshez fog hozzájárulni a következő hónapokban és 2024-ben, mint amit 2023-ban [eddig] láttunk” – írta kérdésünkre Hausfather az éghajlati jelenség várható hatásairól. A kutató szerint ugyanakkor a 2023 nyári hőmérsékletek annyira rendellenesek voltak, hogy nehéz megállapítani, vannak-e további belső változékonysági módok az éghajlati rendszerben, amik visszavezethetnek tipikusabb körülményekhez.

Bármi is lesz a következő hónapokban, Hausfather szerint „nagyon valószínű, hogy 2023 lesz a valaha mért legmelegebb év, és a Berkeley Earth becslése szerint jelenleg nagyjából 55 százalék esély van arra, hogy [az ipari forradalom előttihez képest] 1,5-Celsius fok körül alakuljon” a globális átlaghőmérséklet emelkedésének mértéke. Az, hogy saját kutatócsoportja mellett mások, köztük az amerikai űrügynökség (NASA) vagy a NOAA szakemberei is ezt találják majd, jelenleg valószínűtlen. Ennek hátterében az ipari forradalom előtti hőmérséklet számítása áll, amire a Berkeley Earth a többieknél kissé alacsonyabb értéket alkalmaz, amiből így az elmúlt évtizedek során nagyobb mértékű melegedés is jön ki.

Tartható-e még így a párizsi klímacél?

A kutató szeptember közepén arról írt a Substacken futó The Climate Brink blogon, hogy ha ez lesz az első év, amelyben átlépjük a másfél fokot, az nem jelenti azt, hogy át is léptük a párizsi egyezményben lefektetett másfél fokos klímacélt. Ennek háttere, hogy az 1970-es évek óta évtizedenként 0,2 fokos felmelegedésre egy erős El Niño még rá tud tenni 0,2 fokot egy adott évben a természetes változékonyság részeként.

Emiatt akár egy évtizeddel hamarabb is érkezhet olyan év, amikor 1,5 fokkal melegebb van, mielőtt a hosszú távú, az üvegházhatású gázok által hajtott felmelegedés valóban eljut erre a pontra. Az első 1,5 fokkal melegebb év értelmezésében Hausfather szerint érdemes kissé óvatosnak lenni, akár idén, jövőre, vagy később következik be. A legtöbb klímamodell szerint ugyanis az átlagos felmelegedés csak a 2030-as évek elején-közepén éri el a sokat emlegetett határt.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kedden kiadott jelentése szerint a 1,5 fok ebben az értelemben még mindig tartható lehet a tisztaenergia-technológiákban bekövetkezett fejlődés miatt. Ezek közé tartozik a naperőmű-kapacitás és az elektromosautó-eladások rekordmértékű növekedése, ami egyaránt összhangban áll a 2050-es globális nettó zéró kibocsátási vállalásokkal. Az IEA szerint bár az elmúlt két évben több szempontból javult a helyzet, még ambiciózusabb cselekvésre van szükség.

A nettó zéró kibocsátási tervük (Net Zero Roadmap) értelmében 2030-ig megtriplázódna a megújuló energiaforrások kapacitása, megkétszereződne az energiahatékonyság éves növekedése, és háromnegyedével csökkenne az energetikai szektor metánkibocsátása. Ezek a meglévő technológiákat alkalmazó változások az évtized végéig szükséges kibocsátáscsökkentés 80 százalékát megoldhatnák. Az új forgatókönyv szerint ezáltal 2030-ban 25 százalékkal, 2050-ben pedig 80 százalékkal kevesebb fosszilis tüzelőanyagra lenne szükség.

Az új jelentésből az is kiderül, hogy az IEA az eddigi klímapolitikai vállalások mellett (STEPS forgatókönyv) az évszázad végéig 2,4 fokos globális felmelegedéssel számol az ipari forradalmat megelőző helyzethez képest. Ezzel szemben a nettó zéró forgatókönyv (NZE) esetén a hőmérséklet rövid ideig haladná csak meg a másfél fokot 2040 körül, majd az évszázad végéig a klímacélként megszabott értéke alatt stabilizálódna. Ez elegendő lehet ahhoz, hogy elkerüljük egyes kritikus éghajlati fordulópontok átlépését, és a grönlandi, valamint nyugat-antarktiszi jégtakarók destabilizációját.

Több tízezren tüntettek New York-ban 2023. szeptember 19-én a fosszilis tüzelőanyagok használatának kivezetése mellett

„A másfél fokos klímacél életben tartásához gyors globális együttműködésre van szükség. A jó hír, hogy tudjuk mit kell tenni, és hogyan kell megcsinálni. A legújabb adatokon és elemzéseken alapuló 2023-as nettó zéró tervünk egy előremutató utat jelöl ki” – mondta Fatih Birol, az IEA vezetője. Hozzátette: „Van egy világos üzenetünk is: az erős nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a sikerhez. Az előttünk álló kihívás nagyságrendje miatt a kormányoknak el kell választani a klímaváltozás kérdését a geopolitikától.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: