Tényleg elképzelhetetlen, hogy a német gazdaság leváljon Kínáról?
Az elmúlt év határozott fordulatot hozott Németország Kína-politikájában: az Olaf Scholz vezette kormány szembefordult a merkantilista merkeli örökséggel, amely mindent az exportnak rendelt alá, még az ország biztonságpolitikáját is. A német kormány pár hónapja nyilvánosságra hozott új Kína-stratégiája egyértelműen kijelenti, hogy Kína agresszív külpolitikát folytat, gazdaságtámogatási programja pedig gazdasági és biztonsági fenyegetést jelent Németországnak. A német vezetés kimondott célként határozta meg Németország Kínától való függőségének csökkentését a kereskedelem és a beruházások terén is. A stratégia megvalósítása azonban komoly negatív gazdasági következményekkel járhat. Kína évek óta nemcsak Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, de a német cégek beruházásainak kedvelt célpontja, a német gazdaság zászlóshajójának tekinthető autóipar egyes számú célpiaca is. Vajon milyen esélyei vannak Németországnak a Kínáról történő leválásra?
A német gazdaság kitettsége Kínának
Az exportvezérelt növekedésre támaszkodó német gazdaság számára komoly fordulatot jelzett a 2016-os év. Ekkortól vált Kína az ország legfőbb kereskedelmi partnerévé, egyértelműen maga mögé utasítva a hosszú évtizedekig legfontosabb piacot, Franciaországot.
Németország exportnagyhatalomként legtöbb kereskedelmi partnerével szemben többletes kereskedelmi egyenleget tud felmutatni, hiszen több árut ad el partnereinek, mint amennyit tőlük vásárol. Kínával szemben azonban szinte egyedülálló módon deficites a német kereskedelmi szaldó, vagyis Németország több terméket vesz Kínától, mint amennyit ott értékesít. Ráadásul a kereskedelmi egyenleg az elmúlt években folyamatosan romlott, 2022-ben pedig rekordnagyságú deficitet sikerült felhalmozni Kínával szemben.
Kína nemcsak fontos alapanyagforrás és felvevőpiac a német gazdaságnak, de a beruházásainak kedvelt célpontja is. Az elmúlt évtizedben számos német cég helyezte át gyártási tevékenységét az olcsó munkaerőt biztosító Kínába – a német cégek gyakran helyi gyártással oldják meg a kínai piacra irányuló termelésüket. Németország mára Kína egyik legnagyobb befektetőjévé vált, a járványt követő időszakban pedig rekordnagyságúra nőtt a német beruházások mértéke.
A növekvő beruházási kedv kölcsönös volt – Kína is fontos befektetővé vált Németországban. Peking sorra szerezte meg a stratégiai fontosságú ágazatok szereplőit, anélkül, hogy ez különösebb visszhangot váltott volna ki a német vezetésben. Kína számos németországi gépgyártó, autópiari és elektronikai cég tulajdonosává vált, ezzel gyakran kulcsfontosságú technológiai tudáshoz szerzett hozzáférést. Bár a világ vezető robotgyártó cégének, a Kukának 2016-ban történt felvásárlására már a Merkel-kormány is összeráncolta a szemöldökét, végül érdemi lépés ekkor még nem történt a kínai terjeszkedés megakadályozására.
A német gazdaság jelentős mértékben épít a Kínával történő kereskedelmi és befektetési kapcsolatokra. Néhány ágazat és nagyvállalat esetében viszont a függőség kritikus mértékűre nőtt az elmúlt években. Kína a német autóipari óriások egyes számú célpiacává vált – 2022-ben a Volkswagen több autót adott el Kínában, mint egész Európában, és a vállalat teljes árbevételének közel 40 százaléka Kínából érkezett. Hasonlóan nagymértékben függ az ottani kereslettől a BMW és a Mercedes is, amelyek tavaly minden harmadik eladott autót a kínai piacon értékesítettek. De nemcsak autóipari célpiacként, hanem néhány területen alapanyagforrásként is kritikus a német gazdaság függősége. Az energiaátmenethez szükséges termékek gyártásában szinte egyeduralkodó szerepe van Kínának, így bárki, aki napelemet, szélerőművet vagy elektromos autóhoz szükséges akkumulátort szeretne vásárolni, kénytelen a keleti nagyhatalomra támaszkodni. Németország élen jár a megújuló energiatermelésre való átállásban, így ezeknek a termékeknek kiemelt jelentőségük van a német gazdaság szempontjából.
Minden esély megvan arra is, hogy az elektromos autókra történő átállással tovább mélyüljön a német gazdaság ilyen irányú függősége. A kínai autógyárak az elektromos autók gyártásában elért sikereiknek köszönhetően rohamosan törnek előre a globális autógyártási piacon – a világ legtöbbet értékesített elektromos autóit már nem a Tesla vagy Volkswagen gyártja, hanem a kínai BYD csoport. Ha nem történik érdemi változás ebben a szegmensben, akkor komoly esély van arra, hogy a német autóipar tartósan lemaradjon a kínai mögött.
Kína dominanciája egyértelmű néhány kulcsfontosságú alapanyag esetén is. A jelenleg azonosított ritkaföldfém-készletek 98 százaléka, a magnézium 93 százaléka és az akkumulátorgyártáshoz nélkülözhetetlen lítium 97 százaléka származik Kínából. Rövid távon ezeket az anyagokat szinte biztosan nem lehet máshonnan beszerezni, de az alternatív források felkutatása gőzerővel zajlik szerte a világon.
Németország szembesül a függőség kockázataival
A 2020-as évektől kezdve érzékelhető fordulat állt be Németország Kína-politikájában. A koronavírus-járvány idején Kína különösen szigorú korlátozó intézkedéseket vezetett be, amelyek hosszabb-rövidebb megszakításokkal egészen 2022. év végéig érvényben voltak. A zéró covid politika rengeteg német cégnek nehezítette meg az életét, a Kínából érkező alapanyagok, félkész termékek elérhetősége gyakran kiszámíthatatlannak bizonyult. Már a járvány idején is számos német cég gondolkodott el azon, hogy érdemes lenne a beszállítói kapcsolatait szélesíteni, és nem kizárólag a legolcsóbban termelő kínai partnerekre támaszkodni.
Oroszország ukrajnai inváziója aztán sokaknak központivá tette a problémát. Az Oroszországgal szembeni szankciók hatására a német politikai vezetés és számos vállalat is érzékelni kezdte azt a kockázatot, amit Kína egyre agresszívabb Tajvan-politikája jelent. Amennyiben a következő években Kína a szigetország megtámadása mellett döntene, a kereskedelmi szankciók bevezetése elkerülhetetlen lenne, és egy ilyen lépéssel óriási bajba kerülne a német gazdaság.
Bár a politikai vezetésnek jónéhány hónapba telt, amíg határozottabb állásfoglalást tudott felmutatni Pekinggel szemben, a német cégek egy része már jóval korábban lépni kezdett. Nagyon sokan közülük úgy döntöttek, hogy alternatív beszállítók után néznek, jelentősen csökkentik korábbi kínai beruházási terveiket, vagy akár meg is szüntetik kínai gyártásukat. Egy friss felmérés szerint az európai cégek közül csaknem minden tizedik úgy döntött már, hogy elhozza gyártási tevékenységét az ázsiai országból, közel ugyanennyien pedig hasonló lépést fontolgatnak.
Végül nem maradt el a válasz Berlintől sem. A külföldi felvásárlások engedélyeztetési rendszerét már 2021-től jelentősen szigorították, 2022 második felében pedig érdemben módosították a német cégek kínai beruházásait támogató programokat: a német állam azóta drámaian kevesebb kompenzációs garanciát ad az esetleges ottani kisajátítás esetére a Kínában befektetni készülő német vállalatoknak. A kezdeti hezitálás után végül határozott állásfoglalásnak bizonyult az idén nyáron publikált Kína-stratégia is. Sőt, hosszas vonakodás után a németek elfogadták, hogy az EU vizsgálatot indítson a kínai elektromosautó-gyártók túlzott állami támogatásáról, ami minden bizonnyal büntetővámok bevezetését fogja eredményezni.
Működhet-e a leválás?
A szándék tehát érezhető mind a politikai vezetés, mind pedig a német vállalati szektor részéről. De vajon mennyire reális a stratégia megvalósítása? Sok jel utal arra, hogy bár kétségtelenül nehéz és fájdalmas, de semmi esetre sem lehetetlen feladatról van szó.
Kína valóban Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, de érdemes perspektívába tenni a függés mértékét. Németország exportnagyhatalomként számos más fontos kereskedelmi partnerrel rendelkezik: például a gazdasági teljesítményben és lakosságszámban kicsinek tekinthető visegrádi négyekkel való kereskedelme együttesen nagyobb, mint az ázsiai óriással bonyolított forgalom.
A leválás folyamata pedig már el is kezdődött: 2023 első felében a német-kínai kereskedelem mértéke közel 14 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Raádásul a csökkenés nagyobb mértékben volt köszönhető az import csökkenésének (16,8 százalékos visszaesés), mint az export zsugorodásának (8,4 százalékos csökkenés), ami arra utal, hogy egyelőre Kínának van nagyobb szüksége a német termékekre, és nem fordítva. Mindeközben meredeken nő a német gazdaság egyéb ázsiai országokba irányuló kereskedelme is, vagyis elképzelhető, hogy lesznek más felvevőpiacok, amelyek majd pótolni tudják a kínai leválásból fakadó veszteségeket.
A beruházások terén is fordulat kezdődött. A Kínába irányuló német működőtőke 2023 első felében ugyan még mindig nagyon magas volt (10,3 milliárd euró), de ez már csökkenés az egy évvel korábbi 12 milliárd eurós szinthez képest. Tovább árnyalja a képet, hogy az elmúlt években Németországból Kínába érkező FDI túlnyomó része mindössze öt nagyvállalat tevékenységéhez volt köthető: a beruházások több mint 80 százalékát a Volkswagen, BMW, Mercedes, Siemens és BASF ötöse hajtotta végre. Ráadásul még ezek a nagy cégek sem új tőkét hoznak Kínába, hanem csak a helyben keletkezett nyereségüket fektetik be újra. Mindeközben a német gazdaság gerincét jelentő középvállalatok, a Mittelstand-cégek egyre óvatosabbak a kínai beruházásokkal.
Berlin szigorúbb szűrési rendszere is megtette a hatását: 2021 óta szinte alig történt kínai felvásárlás a németeknél.
A kínai Cosco hamburgi kikötőben szerzett kisebbségi részesedése valószínűleg az utolsó jelentősebb felvásárlás volt, amit jóváhagyott a német vezetés – néhány hónappal később már sorra vétózták meg a kínai felvásárlási kísérleteket a stratégiai iparágakban.
A német gazdaság Kínáról történő teljes leválása nem valószínű, hiszen egyik félnek sem áll érdekében. De világosan látszik, hogy a német-kínai kapcsolatokat új alapokra kell helyezni, és a történelmi fordulat első jeleit már látjuk is. Az egyes iparágakban vagy termékcsoportokban jelentkező egyoldalú függőségek csökkentése és a kritikus technológiák transzferének megakadályozása minden bizonnyal a következő évek meghatározó gazdaság- és biztonságpolitikai célja lesz. Ugyanakkor a kínai piacra építő német óriásvállalatok belátható időn belül nem fogják elhagyni az országot, és várhatóan néhány kritikus fontosságú nyersanyag beszerzését is még egy darabig Kínából kell megoldani. Az is valószínűsíthető, hogy Németország nem gördít komoly akadályt az egyszerű, különleges technológiai tudást nem igénylő termékek kereskedelme elé.
A kínai kapcsolat lazítása kétségtelenül fájdalmas lesz és rövid távon sokba fog kerülni. De ahogy az orosz gázról való leválást is nagy rugalmassággal kezelte a német gazdaság, úgy a Kína által jelentett kockázat lényegesen kevésbé radikális és jóval elnyújtottabb csökkentése sem fogja padlóra küldeni Németországot.
A szerző az Oriens kutatási vezetője, a Mehr Licht blog szerzője. Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht blogot a Facebookon is!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
