„Mindig úgy megyek az egyetemre, hogy nálam vannak a papírjaim és olyan dolgok, amik fontosak nekem. Van nálam víz, snack, néhány könyv, amit az óvóhelyen lehet olvasni, vagy amiből lehet készülni a következő órára. Sosem lehet tudni, mi fog történni” – mondja a Qubitnek a 20 éves Anasztaszija Pjaszecka, aki jelenleg a Jurij Fedkovics Csernyivci Nemzeti Egyetem vegyészhallgatója. A lány az ukrajnai háború 2022. februári kitörésekor az érettségijére készült, és már javában zajlottak a harcok, amikor elkezdte egyetemi tanulmányait. Alapvető élménye lett az áramkimaradások, a légiriadók és a laboratóriumban kényszerből megszakított szervetlen kémiai kísérletek sorozata.

„Engem az teljesen lenyűgöz, hogy az oktatási rendszerünk még mindig működik, még mindig lélegzik. Látom, hogy milyen sokan továbbra is elkötelezettek iránta, és dolgozni akarnak a fejlesztésén” – mondja ezt már a Hmelnickij térségben, Kijev és Lvov között valahol félúton lakó Olena Povedjuk, aki az orosz határ közelében, Szumiban élő csoporttársával, Vladiszlava Abrameccel közgazdaságtant tanul az ország egyik legnagyobb egyetemén, a Tarasz Sevcsenko Kijevi Állami Egyetemen – már második éve online.

Ahogy az ukrán közoktatásban, úgy az elmúlt másfél évben a felsőoktatásban is állandósult, szinte normalizálódott a háború élménye. A diákok, a tanárok és az egyetemek is kénytelenek voltak megtanulni együtt élni a semmiből állandóan felbukkanó kihívásokkal, a folyamatos stresszel, viselni az online és a hibrid oktatás terheit, miközben a háttérben ott a bizonytalanság, hogy vajon mi történik a fronton, és mit hozhat a holnap.

Egyetemek tűz alatt

Az orosz légicsapások és dróntámadások következményeit az ukrajnai egyetemek és főiskolák fizikailag is megszenvedték. Az ukrán oktatási minisztérium februári jelentése szerint a felsőoktatási intézmények 22 százaléka sérült meg valamilyen szinten – az ország húsz legjobb egyeteme közül legalább öt. A harkivi Karazin Egyetemet például szinte teljesen megsemmisítették az orosz rakéták, és becslések szerint 3,5 milliárd hrivnya, vagyis több mint 35 milliárd forint kellene az újjáépítéséhez. Több tucatnyi egyetem és főiskola szenvedett el súlyos anyagi károkat, és kényszerült az áramkimaradások és az online oktatás miatt további kiadásokra, például funkcionális óvóhelyek, bunkerek építésére.

A háború kitörése közel 1,5 millió egyetemista és főiskolás fiatalnak, köztük több mint 70 ezer külföldi diáknak változtatta meg az életét egyik napról a másikra, és forgatta fel az országban működő több mint 800 egyetem és főiskola mindennapjait. Valentyina Polikarpivna Antonjuk, az Ukrán Tudományos Akadémia Ipari Gazdaságtudományi Intézete munkatársának 2022. decemberi elemzése szerint több százezren menekültek el vagy az ország nyugati részébe vagy külföldre, emiatt néhány egyetem akár a diákjai 30 százalékát is elveszíthette. Különféle okok miatt majdnem 24 ezren adták fel a tanulmányaikat. Annak ellenére, hogy Ukrajnában túlsúlyban vannak az állami egyetemek, 9 ezren nem tudták tovább finanszírozni a tanulmányaikat, például a lakhatást, utazást, könyveket. Jelentős százalékuknak inkább dolgoznia kellett, néhányan inkább a családjuk mellett maradtak és ápolási feladatokat láttak el, és több mint száz felsőoktatási intézmény számolt be az előbbiekben említett jelentés készítőinek arról, hogy a romló mentális egészség és a pszichológiai terhelés miatt estek ki diákjaik az oktatásból.

Ezen kívül a férfi oktatók és diákok közül – akik nem hagyhatják el az országot – sokan csatlakoztak az ukrán hadsereghez. Az oktatók és a kutatók közül mintegy kétezren nem tudták folytatni munkájukat, és van olyan egyetem, ahol az oktatói kar mintegy 30 százaléka eltűnt – vagy külföldre menekült, vagy az ország másik részébe vándorolt. Antonjuk elemzése szerint mintegy 63 oktatási intézmény számolt be arról, hogy nincs elegendő tanáruk.

A covidnak hála működik az online oktatás

A nehézségek ellenére a felsőoktatási intézmények igyekeznek folytatni a tanítást és a kutatást, és ebben faramuci módon a covidnak is köszönetet mondanak. A járvány idején az online oktatásban szerzett tapasztalatokat kamatoztatják ugyanis a háborús helyzetben is. „Talán rosszul hangzik, de én valahol örülök neki, hogy átéltük a covidot, mert így sokkal több tapasztalatunk lett, hogyan kommunikáljunk online. Szóval ez egyáltalán nem probléma nekünk” – mondja erről Abramec, aki Olenával együtt szünet nélkül csetel a csoporttársaival, videóhívásokat szerveznek, szabadidejükben a TikTokot nézik együtt, míg élőben csak 2-3 havonta tudnak találkozni Kijevben.

Tavaly december végén még az oktatási intézmények több mint 57 százaléka kizárólag online oktatást kínált az ukrán hallgatóknak, 41 százaléka hibrid formátumot használt és csak kis százaléka vállalta be az offline jelenlétet. Antonjuk jelentése szerint a válaszadó egyetemek és főiskolák majdnem negyven százaléka viszont azt közölte, hogy náluk nincsenek meg a technikai feltételei az online oktatásnak.

„Ukrajna igazán profivá vált az online oktatásban. Az elején minden az internetre költözött, de mára azért a legtöbben már újra offline módban dolgoznak, főleg a nyugati és középső területeken, és különösen azokon az egyetemeken, ahol megfelelő óvóhelyeket sikerült kialakítaniuk, például a Kijevi Közgazdasági Egyetemen. Órákat is tudunk tartani a bunkerben, úgyhogy a tanulás légiriadó idején is folytatódhat. Teljesen biztonságos, nekünk az egyik legnagyobb problémánk inkább az, hogy nehéz újakat toborozni, ugyanis sokan a diákok és a tanárok közül is elmentek, főleg a nők” - mondja Dmitro Jarovij, a magánegyetemként működő Kijevi Közgazdasági Egyetem (Kyev School of Economics) docense, aki jelenleg Litvániában él és online vezeti be diákjait a politikai kommunikáció, propaganda és dezinformáció rejtelmeibe.

Akik visszatérnek és akik soha el sem mentek

Jarovij szerint jelenleg az oktatási rendszerben nincs elég tanár, és a legjobb, legokosabb diákok azok, akik külföldre mentek, mert ők voltak, akiknek sikerült ösztöndíjakat találniuk. „Ezért a Kijevi Közgazdasági Egyetem úgynevezett »gyere haza« ösztöndíjakat vezetett be. A külföldre menekült diákoknak ingyenes oktatást kínál az egyetem, ha fizikai valójukban hazatérnek Ukrajnába. Ezzel igyekszünk visszaépíteni az ország intellektuális potenciálját” – mondja. És sokan vissza is jönnek: „Ebben az évben öt új alapszakos és három mesterszakos programot indítottunk, és jelentősen emelkedett a diákok száma, kétszázról közel hatszázra. Viszont a tanáraink közül sokan eleve külföldön végezték a doktori tanulmányaikat, közülük sokan elmentek. Próbálunk versenyképes ajánlatokat tenni a tanároknak, de nem egyszerű.”

Az idén Nobel-díjat érő témával, a kvantumpontokkal és nanokémiával foglalkozó Jurij Halavka vegyészprofesszor, a román határhoz közeli Jurij Fedkovics Csernyivci Nemzeti Egyetem Biológiai, Kémiai és Bioerőforrások Intézetének vezetője azt mondja, amikor kitört a háború, két hétre leálltak a tanítással, de azután hibrid formában folytatódott az egyetem. A covid miatt nekik sem volt szokatlan az online oktatás, és tőlük viszonylag kevesen távoztak. Az ő intézetéből egy kollégája ment el, a diákoknál pedig száz diákból 1-2 volt az arány. „Valójában még segítettünk is a tanításban olyan egyetemeknek, amelyek közel vannak az orosz határhoz. Például volt a Szumi Állami Egyetemről egy diákcsoportunk. Nekik hosszabb szünetük volt tavaly, azt hiszem, két extra hónapot kaptak a háború kitörése után, míg mi csak két hétre álltunk le. Szóval egy hónapra becsatlakoztak hozzánk a tanulásba” – mondja.

A Qubit által megkérdezett három ukrán diáklány egyike sem akart külföldre menni, inkább a családjaik közelében szerettek volna maradni. Pjaszecka azt mondja, korábban még megfordult a fejében, hogy esetleg külföldön tanuljon tovább, de mihelyt kitört a háború, azonnal letett terveiről, és a családja közelében lévő Csernyivci Egyetemre jelentkezett.

„Nem tudom, hogyan mondjam, talán babonaság, de én addig nem akarok elmenni Ukrajnából, amíg véget nem ér a háború. Tudom, hogy sokan gondolkodnak így. Én nem hiszem, hogy valaha hosszabb időre elmennék. És szerintem a tudásomat és a munkámat itt tudom igazán használni Ukrajnában, hogy segítsem a helyzetet, hogy a fejlődésért dolgozzak. Talán túl idealisztikusan hangzik, de ez van”

– mondja Abramec. Csoporttársa, Povedjuk egyetértően bólogat. „Nekem tavaly lettek volna lehetőségeim, még a papírokat is összekészítettem, kétszer-háromszor is, de mindannyiszor annyiban is hagytam az egészet, mert rájöttem, hogy nem akarom elhagyni az országot, a családomat. Van egy bátyám, van egy apám, akiket behívhatnak a hadseregbe, és minél több időt szeretnék tölteni a szüleimmel, a nagyszüleimmel, a családommal.”

Napelemes akkuk, gyertyák és elemes karácsonyfaizzók alatt tanulnak, ha nincs villany

Mondják ezt annak ellenére, hogy az áramkimaradások és a légiriadók miatt egyáltalán nem egyszerű ma Ukrajnában egyetemistának lenni, főleg a keleti területeken, bár tavaly tél óta sokat javult a helyzet. „A front közelében lévő térségekben sokkal, de sokkal nehezebb, ott főleg online kell tanulni, ami összességében azért ronthatja az oktatás minőségét” – mondja Jarovij.

Ezen kívül különbség van a természettudományos, kísérleteket és laborokat igénylő oktatás és a társadalom- és bölcsészettudomány között. „Tavaly télen vettük ezeket az energiatakarékos eszközöket, napelemes készülékeket, és mára gyakorlatilag az intézetben majdnem minden irodában van egy olyan, amit a tanár magával tud vinni az órára, és ha nincs áram, akkor is két óráig használni tudja vele a laptopját és a projektort. Persze nagy áramigényű eszközöket nem tudunk futtatni, például amilyenekre néhány kísérlethez szükség lenne, de az alapvető dolgok megtanítására elegendő” – mondja Halavka. „A vizsgáztatás szinte teljesen online folyik, elérhetővé teszünk online előadásokat, leckéket, de sok diák visszatért a könyvekhez. Azt mondják, nem biztos, hogy lesz villany, úgyhogy a Moodle és az online tananyag helyett adjunk már egy könyvet, meggyújtanak egy gyertyát és olvasnak. Ez a helyzet” – teszi hozzá.

Pjaszecka szerint nagyon ijesztő volt, amikor múlt télen hetente többször is, akár 3-5 órára elment az áram, de a kollégiumban ilyenkor egymásban tartották a lelket, együtt tanultak. „Ma már felkészültebbek vagyunk. Vettünk vésztöltőket, külső akkumulátorokat, napelemes töltőket. Ezek egyébként elég drágák, és akkoriban még jobban felment az áruk, de ezeken kívül persze voltak gyertyáink is, és rengeteg elemes karácsonyfaizzót vettünk. Ezeket tettük az asztalainkra. Szinte romantikus volt” – mondja.

Amikor jönnek a repülők

Az áramkimaradások mellett a legtöbb fennakadást a légiriadók okozzák. Ahogy azt az ukrán közoktatásról szóló cikkünkben írtuk, 2022. február 24-től ez év elejéig 15 ezer alkalommal volt légiriadó. „Nálunk a bunkerek számítógépekkel és táblákkal vannak felszerelve, szóval amikor elkezdődik a légiriadó, akkor sem állnak le az órák, csak átköltöznek az óvóhelyre. A legtöbb egyetem és főiskola ezt azonban nem engedheti meg magának és támogatásra van szüksége” – mondja Jarovij.

A Csernyivci Egyetem is a szerencsések közé tartozik, ott a könyvtár alagsorát használják óvóhelyként, ami már a szovjet időkben akként működött. Halavka azt mondja, körülbelül háromszáz embernek elegendő hely van, duplaajtóval, levegőszűrővel, víz- és ételtárolással. „Tavaly télen voltak olyan napok, amikor 4-6 órát töltöttünk az óvóhelyeken. Manapság a mi térségünket kevésbé sújtják az események, csak akkor van légiriadó, ha ballisztikus rakéták vagy szuperszonikus rakéták és rakétahordozóik vannak a levegőben, vagyis amikor országos riadó van érvényben. Ez gyakran gyakorlatozást jelent, szóval 40-60 percet vannak a levegőben, és utána mehetünk vissza a laborba” – mondja Halavka.

Pjaszecka a légiriadók alkalmával erre az óvóhelyre kénytelen levonulni 12 másik vegyész csoporttársával együtt. „Az nem annyira nagy kihívás, amikor előadások alatt szólal meg a sziréna, az viszont már nagyon is, amikor a laborban dolgozunk. Akkor ott kell hagyni a munkát, néha már az utolsó lépésnél a kísérletben, aztán le kell menni az alagsorba, várni, majd újra visszamenni. Néha kezdhetek mindent elölről, mert néhány kísérletet nem hagyhatsz csak úgy hosszabb időre magára. Akkor különösen bosszantó, amikor már egy nap harmadszor kell ezt megcsinálni, de akkor is a biztonság az első. Ha menni kell, menni kell. De szerencsére ebben a szemeszterben még csak egyszer volt ilyen” – mondja a diáklány.

Pénz? Az nincs

A légiriadók, az áramkimaradások és az általános bizonytalanság mellett a pénzhiány jelenti az egyetemek legnagyobb problémáját. Az ukrán kormány a háború kezdete óta 20 százalékkal vágta vissza az akadémiai és kutatói ösztöndíjakat, és a fizetéseket is csökkentették. Az egyes helyi önkormányzatok saját büdzséjükből pótolják ki a tanárok fizetését, de ez nem mindig sikerül.

Emellett a nyugati támogatás is csak részleges megoldást jelent. „Van egy Ukrainian Scientists Worldwide nevű Facebook-oldalam, körülbelül 30 ezer taggal. Nemrég csináltam egy szavazást arról, ki kapott bármilyen nyugati támogatást vagy bármilyen ösztöndíjat. Az eredmény olyan 25 százalék lett, és 9-11 százalékuk mondta, hogy valamilyen pozíciót kapott külföldön. A többiek Ukrajnában maradtak, és kapnak valamilyen ösztöndíjat vagy más támogatást. Szóval ez 25 százalék, miközben a tanárok, kutatók 70 százaléka menekült el az ország másik felére” – mondja Halavka.

A vegyészprofesszor szerint Ukrajna többé-kevésbé megpróbálja megőrizni a fizetéseket, amelyek azonban már alapból is eléggé alacsonyak. Ezért úgy vélte, egyszerűbb lenne a donorországokban kialakított programok helyett például Ukrajnában maradt kutatókat és oktatókat szponzorálni, személyes szinten. „Szerintem maga a rendszer biztosan fenn tudja tartani magát, de az, hogy meddig, nagyon erősen függ az áramkimaradásoktól és az infrastruktúrától. És valószínűleg az emberek belső vagy külső támogatásától. Talán évekig így maradhat. Nem lenne ínyemre ez az előrejelzés, de szerintem, ha szükség van rá, egy, két, sőt akár több évet is ki tudunk húzni így, online oktatással” – mondja Halavka.

És mi lesz a jövőben?

„Szerintem a társadalmunk elég ellenálló, és bár vannak ezek a kihívások, amelyek addig meg is maradnak, amíg nem fejeződik be a háború és Oroszország nem vonja vissza a csapatait, de az ukrán társadalom túl fogja élni ezt a tortúrát, természetesen. (...) A feleségem most jött vissza Kijevből, a szüleit látogatta meg kétéves fiunkkal, és azt mondta, az emberek optimisták” – mondja Jarovij a Qubit kérdésére arról, hogy meddig lehet az oktatást így folytatni és szerinte mi várható a jövőben.

Abramec szerint Ukrajnában már sokan felismerik, hogy hamarosan, ha elindul az újjáépítés időszaka, többet kell majd dolgozni, mint most. „Talán ez motivál néhányunkat arra, hogy tanuljunk, iskolába, egyetemre menjünk. Talán másoknak a tanulás valami olyan ismerős dolog, amit mindennap meg lehet tenni és elterelheti a figyelmet a horrorról, ami körülöttünk zajlik. Szóval ha minden rossznak és sötétnek tűnik, talán találhatunk valamit, amire lehet koncentrálni, ami kézzelfoghatóbb, és akkor kicsit könnyebb lesz” – mondja. Pjaszecka is hasonlóképp vélekedik:

„Mindennap változik, lehetetlen megmondani, mi lesz. Próbálunk a jóra gondolni, és a háborús helyzetre készülni. Sok embert ismerek, akik a keleti térségekben vannak, és sok olyat, akik a hadseregben szolgálnak. A nagybátyám is ott van, és néha megkérdezem tőle, mikor lesz ennek vége? És még ő is azt mondja nekem, nem tudja. Senki nem tudja, csak hinni kell benne, dolgozni. Mindenkinek megvan a maga frontja, mindenki a háború végéért dolgozik, legyen az a hadsereg, az egyetem vagy a munka”.

A cikk elkészítését a Science+ támogatta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás