Tévedhet-e 2 milliárd rovarevő ember?
„A környezeti terhelés mértékét tekintve az állattenyésztés a mezőgazdaság nehézipara, ezért záros határidőn belül muszáj lesz tudományos keretek közé szorítanunk az étvágyunkat”
– hangzott el a CEU Demokrácia Intézete és a Bibó István Szabadegyetem csütörtöki vitaestjén, ahol a bolygógyilkos nagyüzemi termelést fel-, illetve leváltó fenntartható élelmiszerelőállítás került terítékre.
A Mi legyen a tányérodon? Alternatív ételek a kukactól a hínárig címmel november 16-án rendezett ankéton Kovács Valéria a Fridays For Future magyarországi aktivistája, Schmidt Judit dietetikus, Antonovits Bence agrármérnök és Pintér László, a CEU agrárökológus-professzora keresett válaszokat a túlnépesedés, a klímaváltozás, valamint a szélsőséges túlfogyasztás és a tömeges éhezés párhuzamosságával leírható globális élelmezési válság miatt egyre égetőbbé váló kérdésekre.
Archaikus táplálékforrás
Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete, a FAO szerint jelenleg kétmilliárdra tehető azoknak a száma, akik napi rendszerességgel fogyasztanak rovarfehérjét, a globális rovarélelmiszer-piac pedig folyamatosan és dinamikusan növekszik. A tudomány jelenlegi állása szerint a magyarul szimplán rovarevésnek nevezett antropo-entomofágia ráadásul az emberiség egyik legősibb szokása – csapott bele a lecsóba Antonovits Bence.
Hogy valóban ez volt a létfenntartáshoz szükséges fehérje bevitelének legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módja, azt egyértelműen bizonyítják az ősemberek székletfosszíliáiban talált rovarmaradványok, amelyek az archeogenetikai vizsgálatok eredményei szerint biztosan táplálkozási céllal kerültek az őskori Homo sapiens emésztőrendszerébe.
A beszélgetésből kiderült az is, hogy a gasztronómiai tradíciók hiányára hivatkozó rovarellenes véleményeknek nincs igazi kultúrtörténeti alapjuk, mivel a Dél-Kelet-Ázsiában vagy a Közel-Keleten ma is bevett rovarevés korábban a keresztény kultúrkörben is ismert volt. Máté evangéliumának 3:4 versében a sivatagban sáskát evő Keresztelő Szent János példája azt mutatja, hogy az entomofágia nem számított mindig ördögtől való táplálkozási formának.
Antonovits szerint alig pár évtizede még az erdélyi pásztorok is napi rutinként művelték az entomofágiát, amikor a hírhedt szardíniai nyűves juhsajthoz hasonló tejterméket készítettek a maguk és a kortárs ínyencek legnagyobb örömére. Az Olaszországhoz tartozó sziget casu martzu (illetve casu marzu vagy casu fràzigu) néven ismert gasztronómiai különlegessége a sajtlegyeknek (Piophila casei) köszönheti egyedi – a klasszikus penészes sajtokat megszégyenítő – lágyságát, a sajttésztában fejlődő rovarlárvák ugyanis szó szerint előemésztik a kérgen belüli állományt. A nyűves juhsajtot ráadásul lárvástól ajánlott fogyasztani, a rovartalanítás állítólag jelentősen szegényebbé teszi a gasztronómiai összhatást.
Schmidt Judit szerint az állati fehérjét helyettesítő növényi termékek növekvő népszerűsége csak részben tudható be a napjainkban tömegesen jelentkező étel-intoleranciáknak és -allergiáknak. Kovács Valéria szerint a fenntartható előállítást és a tudatos táplálkozást propagáló trendeknek köszönhető, hogy Finnországban például maguk a tejipari szereplők kezdtek el növényi helyettesítőket gyártani. De hasonló a helyzet a tengeri hínárral is, amelynek esszenciális zsírsavösszetétele a tengeri halak húsával vetekszik.
Antonovits azt azért megjegyezte, hogy még nem teljesen tisztázott, mekkora lehet azoknak az embereknek az aránya az össznépességben, akiknél a rovarfogyasztás a tengeri ízeltlábúak által kiváltotthoz hasonló egészségügyi problémát okozhat. Már csak azért is, mert mint mondja, anatómiai és technológiai okok miatt a rovartermékek egyedüliként a közforgalmazott élelmiszerfehérjék közül minden esetben tartalmaznak valamennyi élelmi rostot, ami ebben az esetben a rovarok kültakaróját alkotó kitint jelenti. Márpedig a rákallergiát az esetek többségében a kitinnel szembeni intolerancia váltja ki.
Gourmet tücskök és takarmánybogarak
A ma már zömmel urbanizált környezetben élő emberiség életmódja és táplálkozási szokásai között finoman szólva is diszharmonikus a viszony; a túlfogyasztás és a túltermelés együttes hatása bolygószinten teszi tönkre a természetes körfolyamatokat, legyen szó akár a nitrogén-, akár a szénciklusról – jelentette ki Pintér László. A CEU professzora szerint nincs messze az az idő, amikor már nem lesz elegendő és megfelelő földterület sem az állati takarmányok, sem az élelmiszer-alapanyagok előállításához, és ezen a városi önellátásra létrehozott városi kertek, vertikális ültetvények sem sokat segítenek.
A korábban egy belga élelmiszertücsök-tenyésztő startup termelésvezetőjeként dolgozó Antonovits szerint akár tetszik, akár nem, a jövő azoké a városi rovargazdaságoké, ahol az emberi fogyasztásra, illetve állati takarmányozásra alkalmas fehérjét ipari mennyiségben, a jelenleginél nagyságrendekkel kisebb területen, emisszió- és szinte hulladékmentesen állítják elő.
Az agrármérnök elmondta, hogy az által vezetett városi üzem pár száz négyzetméteren például már pár éve is 35 tonna proteint produkált havonta. Bár mint megjegyezte, a tücsöktenyészeteknél helyigény tekintetében ideálisabbak a lárvafarmok, ugyanis „a tücsök kissé necces, mivel nagyot és sokat ugrál”.
Az Európai Unióban 2017 óta haltakarmányként, 2021 óta pedig sertés- és baromfitakarmányként használhatók rovarfehérjék ipari volumenben. A humán célú felhasználásra 2023-ban kapott engedélyt a szárított és porított házi tücsök.
A szakirodalom 2000 ehető rovarfajt tart számon: a leggyakoribb bogarak, hernyók, hangyák, méhek, darazsak és termeszek szinte minden fejlődési szakaszukban fogyaszthatók. Az Európai Unióban az ehető rovarok közül takarmányozási és fehérjekinyerési célra elsősorban a fekete katonalégy, a házi légy, a közönséges lisztbogár és a házi tücsök lárvája engedélyezett. Kínában a legfontosabb alternatív fehérjeforrás a selyemhernyó lárvája, Afrikában és Délkelet-Ázsiában a szöcske az elterjedtebb.
Míg az Európai Unió tagországainak többségében több mint 20 rovarfaj tenyészthető élelmiszeripari, illetve takarmányozási célokra, addig Magyarországon a hatályos rendelkezések szerint mindössze 9 fajból lehet rovaralapú takarmányt előállítani prémes állatok, vízi állatok, kedvtelésből tartott állatok, valamint baromfi és sertés takarmányozására.
A november 16-án rendezett kétórás beszélgetés az alábbi videóban nézhető meg teljes terjedelmében.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: