Az évszázad végéig elfogyhatnak az ismert kőolaj-, földgáz- és uránkészletek, de a megújulóenergia-termelésben használt egyes fémekből is hiány keletkezhet. A modern gazdaságunk alapjait adó nyersanyagok és erőforrások egyre szűkösebben állnak rendelkezésre, miközben egyre nagyobb mértékben használjuk fel őket. Életmódunk eközben nem kíméli a bolygót: a tavalyi volt a valaha mért legmelegebb év, és egyre megrázóbbá válik a biodiverzitási válság, amelynek megfékezésére már nem maradt sok időnk.

Bartha-Horváth Bálint környezetgazdász, a CBRE Magyarország fenntarthatósági tanácsadója szerint szembe kell nézni azzal, hogy a jelenlegi – a természeti erőforrások kiaknázásán, belőlük termékek gyártásán, majd végeláthatatlan mennyiségű hulladék előállításán alapuló – lineáris gazdasági modell már nem nagyon folytatható tovább. De akkor mi lehet a megoldás?

Walter Stahel az 1970-es évek energiaválsága közepette ismerte fel, hogy az új épületek felépítésénél kevesebb erőforrást, de több munkaerőt igényel a meglévők felújítása. A svájci építész ezután – mint azt a Nature folyóiratban néhány évvel ezelőtt részletezte – kollégájával, Geneviève Reday-Mulvey közgazdásszal az Európai Bizottságnak írt jelentésükben az energiafelhasználás emberi munkaerővel történő kiváltását járták körül. Ebből nőtt ki idővel egy új gazdasági működés koncepciója, a körforgásos gazdaság (circular economy).

Bartha-Horváth a március elején a Mammutban található Kollab közösségi térben rendezett Budapest Science Meetupon a beszélt a koncepció elméleti hátteréről, és néhány példát is bemutatott arra, hogy a mobiltelefonoktól az épületekig miként lehet azt a gyakorlatba átültetni. A környezetgazdász a közel egyórás előadásában azt a félreértést is igyekezett tisztázni, hogy a körforgásos gazdaság csak az újrahasznosításról és a hulladékgazdálkodásról szólna. Bár ezek tényleg részei a koncepciónak, a körforgásos gazdaság prioritásait taglaló „körforgáslétrán” csak az utolsó helyeken szerepelnek.

Gazdasági kényszer a körforgásos működésre való átállás

Az Európai Unió egy 2020-as cselekvési terv értelmében a következő évtizedekben térne át a körforgásos gazdaságra. Az Európai Bizottság szerint ez az egyik szükséges előfeltétele annak, hogy elérhetők legyenek az EU 2050-es nettó zéró kibocsátási céljai, és megállítható legyen a biológiai sokféleség elvesztése. Ennek érdekében olyan döntéseket hoznak majd, amelyek normává teszik Európában a fenntartható termékeket, a körforgásos gazdaságba jól becsatlakoztató szektorokra koncentrálnak, valamint kevesebb hulladék létrejöttéhez vezethetnek.

Az, hogy Európa át akar állni a körforgásos működésre, valójában nem a világ megmentéséről vagy az emberi jóakaratról szól, ez inkább egyfajta gazdasági kényszer – mondta Bartha-Horváth. Az erőforrásokban szegény kontinensnek szerinte stratégiai érdeke, hogy hozzáférjen bizonyos nyersanyagokhoz. Ez történhet hagyományos úton, kibányászott és ideszállított nyersanyagok felhasználásával, amelyeknek egy részét ki lehetne váltani az anyagkörforgás megteremtésével és az újrahasznosítással, ám ezzel szintén akadnak problémák.

A környezetgazdász szerint az elmúlt fél évszázadban nem nagyon épült ki nyugaton egy megfelelő kapacitásokkal rendelkező hulladékkezelési rendszer. Ez részben annak is köszönhető, hogy Kína évtizedekig befogadta a fejlett világ műanyaghulladékát, ami egy ideig mindkét félnek hasznos volt, és hozzájárult ahhoz, hogy az ázsiai ország a világ legnagyobb skálájú termelési rendszerét tudja kiépíteni. 2017-ben aztán Kína bejelentette, hogy felhagy a gyakorlattal, és azóta Bartha-Horváth szerint a nyugat mindenkire megpróbálja rásózni a hulladékát. Ezzel a szükséges ismeretek híján fejlődő országok nem mindig tudnak megküzdeni, és a jövőben várhatóan egyre kevésbé lesznek partnerek benne.

Nem állunk túl jól

Ezek a tényezők mind abba az irányba mutatnak, hogy el kellene mozdulni a körforgásos gazdaság felé. De hogy állunk ezzel? Bartha-Horváth nem tudott túl sok jó hírrel szolgálni: annak ellenére, hogy egyre többet beszélünk róla, a világgazdaságban 2018 és 2023 között közel két százalékkal csökkent az anyagok újrafelhasználásának mértéke, 9,1-ről 7,2 százalékra. A környezetgazdász szerint ennek hátterében leginkább az áll, hogy a körforgásos gazdaság logikája ellentétes azzal, ahogy a gazdaságot valójában üzemeltetni szeretnénk, továbbá a gyakorlati megvalósításához szükséges know-how és kapacitás sem áll rendelkezésre.

Első ránézésre azért néhány ország jól áll benne: a holland gazdaságban a másodlagos (vagyis a már korábban gazdaságba bekerült) nyersanyagok felhasználása 30 százalékos, szemben a 11,5 százalék körüli európai átlaggal. De Bartha-Horváth szerint, aki korábban a Holland Nagykövetségen körforgásosgazdaság-szakértőként dolgozott, érdemes feltenni a kérdést, hogy miért tartjuk azokat az országokat követendő gyakorlatnak, amelyek más mutatók szerint túl sokat fogyasztanak és túlnövik biokapacitásukat. A környezetgazdász úgy véli, természetes, hogy azok járnak élen a körforgásos gazdaság és fenntarthatóság területén, akik hamarabb kezdték el az erőforrások túlhasználását. Eközben pedig a felzárkózó országoknak megvan a lehetőségük, hogy a fejlett világ ellentmondásos növekedési történetéből csak a fenntartható gyakorlatokat vegyék át.

A nyugat-európai ország igyekezete tetten érhető azokon a példákon, amiket Bartha-Horváth előadása végén mutatott be, hogy illusztrálja a körforgásos gazdaság különböző prioritási szintjeit. Ezek között vannak eleve a körforgásos koncepció köré tervezett épületek, amelyek modulárisak, vagy épp energiatermelő, esővízgyűjtő, és erőforrásokat újrahasznosító képességeik révén kedvező hatást gyakorolnak a környezetre. De nemcsak ingatlanok vagy a gyártóiktól szolgáltatásként bérelt liftek és világítási rendszerek testesítik meg a körforgásosságot, hanem például a szintén holland Fairphone is, amelynek cserélhető modulokból felépülő okostelefonjai könnyen javíthatók és fejleszthetők.

A teljes előadás itt tekinthető meg:

A cikk szerzője a Budapest Science Meetup rendezvény társszervezője.