A Szaturnusz holdjának folyói és óceánjai olyan változatosak, mint a Földön
A NASA Cassini űrszondája 2004 és 2017 között keringett a Szaturnusz körül, és a radarmérések azt is megmutatták, hogy a bolygó legnagyobb holdján, a Titánon található víztestek tulajdonságaiban, például összetételükben és hullámzásukban különbségek fedezhetők fel. Hogy milyenek, az már nem derült ki az adatokból.
A Titán tavai metánból és etánból állnak, amelyek a hold felszíni átlaghőmérsékletén (kb. -179 Celsius-fokon) folyékonyak. A New York-i Cornell Egyetem munkatársai most egy újabb radartechnikával térképezték fel ezek összetételét és felszíni tulajdonságait, és felfedezték, hogy a hold északi pólusától lefelé haladva egyre több etán és egyre kevesebb metán található bennük.
Kutatásukban a tavakról visszavert rádióhullámokat elemezték, amelyeket a NASA által üzemeltetett földi rádióantennák, az úgynevezett Mélyűri Hálózat (Deep Space Network) segítségével fogtak be. Az így visszavert jel a sekélyebb szög miatt kétféle polarizált hullámot tartalmazott (a Cassini által befogott egyféle helyett), így a Cornell csillagászai több információt kaphattak a tavak tulajdonságairól.
Mint megállapították, a tavakat tápláló folyók és torkolatok közül soknak egyenetlen a felszíne, amit valószínűleg a szél által keltett hullámok okoznak. A kutatást vezető Valerio Poggiali szerint ez a tavakat érintő aktív árapály vagy áramlatok jele lehet. „A tengerek felszínén tapasztalható aktivitás nagyon fontos, ha egy jövőbeli küldetést, például egy titáni tengeralattjárót igyekszünk tervezni, de amiatt is, hogy jobban megérthessük a Titán környezetét a szél és a légköri jellemzők szempontjából” – mondta a kutató.
Kollégáival azt is felfedték, hogy a folyók magasabb metántartalommal rendelkeznek, mielőtt a tavakba torkollanak, ami a földi folyamatokhoz hasonlít. „Amikor egy folyó a Földön egy nagy, sós óceánba torkollik, akkor azt látjuk, hogy a folyó belépési helyének közelében alacsonyabb a víz sótartalma. Valami hasonló történik itt is, csak itt nem sótartalomról van szó, hanem a metán és az etán relatív arányáról” – magyarázta a folyamatot a New Scientistnek az Imperial College London asztrofizikusa, Ingo Mueller-Wodarg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
