Megállíthatatlanul nő a globális légkondihasználat, csak bírjuk árammal
A légkondi-paradoxont hosszú évek óta jól ismerjük: minél melegebb van a Földön, annál többet használjuk a klímaberendezéseket, ami cserébe fokozza az áramfogyasztást és az ezzel járó szén-dioxid-kibocsátást, ami még jobban hajtja a felmelegedést. És akkor ugyanez, elölről. Ráadásul a piaci logika sem kedvez a környezetnek: minél kelendőbbek a légkondicionálók, annál olcsóbbak a készülékek, így egyre több ember engedheti meg magának, hogy beszerezzen egyet. És lehet megint elölről kezdeni a képletet.
A modern légkondik ősét 1902-ben találta fel Willis Carrier New York-i mérnök, de a technológia még a nyugati világban is csak az 1960-as években vált szélesebb körben is elérhetővé. Azóta töretlen a készülékek terjedése: 1990 és 2024 között globálisan megnégyszereződött a számuk – 576 millióról 2,31 milliárdra nőtt. És míg egyes fejlett államokban, például az USA-ban, Dél-Koreában vagy Japánban lassabb a növekedés üteme, de még az Európai Unió területén is csak a háromszorosára nőtt a légkondik száma (44-ről 136 millióra), Kínában több mint tízszeres növekedés történt ennyi idő alatt – 78 millió helyett ma már 900 milliónál is több klímaberendezést használnak az 1,4 milliárd lakosú országban.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint, amit az Our World in Data foglalt össze friss cikkében, a következő néhány évtizedben további két és félszeres növekedésre lehet számítani globálisan, amihez leginkább a fejlődő államok járulnak hozzá (az IEA a gazdasági és népességi mutatók előrejelzései alapján kalkulál):
- Brazíliában és Indonéziában ma egyaránt kb. 36 millió légkondi működik, ez 165, illetve 236 millióra ugrik 2050-re;
- a közel-keleti régióban 72-ről 210 millióra nő a számuk;
- de természetesen Indiáé lesz a főszerep, ahol a mai 93 millióhoz képest az évszázad közepére 1,14 milliárd készülék állhat rendelkezésre.
A hőség, a hűtés és az áram ördögi köre
Több légkondi nagyobb áramfogyasztással is jár, ami súlyos terhet ró a már így is néha a túlterheltség határán táncoló villamosenergia-rendszerekre. Itt két adatot érdemes összevetni: az IEA 2018-as jelentése szerint a klímaberendezések és a ventilátorok az épületek globális áramfogyasztásának közel 20 százalékáért felelnek, míg a különböző felmérések általános konszenzusa szerint az áramtermelés és fűtés szektora a teljes globális szén-dioxid-kibocsátás kb. 40 százalékát teszi ki.
A 21. század első negyedében a világ közelről sem fogta vissza magát, ha fogyasztásról volt szó: míg 2000-ben összesen 15 277 terawattórányi villamos energiát termeltek a Föld országai, 2022-re ez 29 479 TWh-ra emelkedett, vagyis szinte a duplájára nőtt. Ezt a trendet követték a légkondik is.
Márpedig itt minden mindennel összefügg. A légkondik tömeges használata fokozza a felmelegedést, az éghajlatváltozás miatt egyre szélsőségesebb az időjárás, a viharok áramkimaradást okoznak az amúgy is maximumon pörgő hálózaton, az emberek pedig végül nem tudják használni a készüléküket, ami megvédené őket a hőségtől.
A CNN a Louisiana államra 2021 augusztusában lecsapó Ida hurrikán esetével példálózik: a pusztító szélvészben több mint egymillióan maradtak áram nélkül, és a hőhullám még csak ezután következett. A helyiek közül sokan napokig nélkülözni kényszerültek a légkondit, a tartósan 32 fok fölötti hőmérséklet pedig odáig vezetett, hogy a New Orleansban regisztrált és a hurrikánhoz kötött 14 haláleset közül legalább kilencet a hőség és az áramszünet kombinációjának tudták be a szakértők.
Jó esetben nem a triplájára, csak a duplájára nő az energiaigény
A fűtés már jó ideje komoly forrása a szén-dioxid-kibocsátásoknak, de ahogy az alábbi ábrán is látszik, 2010 óta a hűtés is lassú, de biztos emelkedésnek indult.
Az IEA adatai szerint 2022-ben a belső terek hűtésének energiafogyasztása révén egymilliárd tonnányi szén-dioxid került a légkörbe, és ehhez még hozzájön kb. 750 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű gáz (CFC, HFC stb.), így abban az évben a légkondicionálás a teljes globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás kb. 3,2 százalékáért felelt.
Az energiaigény növekedésének persze van egy technológiai dimenziója is: ha sikerül energiahatékonyabb, kevésbé környezetkárosító berendezéseket gyártani, jelentősen csökkenthető a használatukból eredő káros kibocsátás. Az IEA becslése szerint az emberek többsége ma olyan egységeket vásárol, amelyek feleannyira hatékonyak, mint a legjobb elérhető modellek.
A mostani trendek alapján 2050-re a légkondik globális áramfogyasztása 2000-ről 6000 terawattórára nőhet, de ha csak a már ma elérhető energiahatékonyabb modellek vásárlásával bővülne a világ klímaállománya, a teljes plusz energiaigény 45 százalékkal csökkenthető lenne – vagyis nem háromszorosára, csak a duplájára nőne a készülékek áramfogyasztása.
A hatékony modellek elterjedésének legfőbb akadálya természetesen a pénz: egy indiai felmérés szerint egy 5 csillagos hatékonysági értékelésű berendezés közel 30 százalékkal kerül többe, mint egy 3 csillagos, ami az alacsonyabb jövedelmű családoknak már óriási ugrást jelent. Az Our World in Data összefoglalója szerint a környezetbarátabb légkondik terjedését leginkább a termékeket terhelő adók csökkentésével és a háztartások pénzügyi támogatásával lehetne ösztönözni, de legalább ilyen fontos lenne a városok és az épületek természetes hűsítését biztosító urbanisztikai megoldások alkalmazása – növényzettel, vízzel, építészeti technikákkal.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
