Meddig növelhető a napelemek hatékonysága?

2030-ra a napelemekből nyeri majd a világ a legtöbb megújuló energiát a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint. A napenergia-termelő kapacitás bővülése tovább gyorsulhat a következő években a csökkenő költségek, a klímapolitikai döntések és technológia széleskörű elfogadottsága miatt.

A napenergia diadalmenetét elsősorban a fotovoltaikus modulok árának csökkenése hajtja, ami a napelemgyártás elmúlt években bekövetkező, jelentős felfutásának eredménye, amelyben Kína játszotta a vezető szerepet. 2024 végére a globális gyártási kapacitás eléri majd az 1100 gigawattot, ami több mint kétszerese a várt keresletnek. A túltermelés következtében 2023 elejéhez képest kevesebb mint felére csökkent a napelemmodulok ára, és ha az iparág sikeresen navigálja át magát a gazdasági és geopolitikai aknákon, nemsokára a napenergia válhat az emberiség legfontosabb energiaforrásává.

De hogyan alakítják a napfényt elektromos energiává a napelemek, és miért nélkülözhetetlenek ehhez a félvezetők? Melyik ágazat hajtotta a napelemek korai fejlesztését? Mi motiválja ma? Mi a különbség az egykristályos és multikristályos napelemek között? Hogyan készülnek a szilíciumalapú napelemek, és milyen változtatásokkal tudtak a gyártók 25 százalék körüli hatékonyságot elérni? Mekkora potenciál rejlik a nem szilíciumalapú technológiákban?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Qubit podcastjának legújabb adásában Korsós Ferenccel, Semilab Zrt. senior alkalmazás fejlesztő kutatójával. A beszélgetést Tóth András, a Qubit újságírója vezette.

Hallgasd alább: