A grönlandi partoknál található Kitsissut-szigetek (Kitsissut Avalliit) régészeti leletei azt mutatják, hogy az őskőkorban rendszeresen egész közösségek keltek át sarkvidéki vizeken – írja a Live Science.

A rangos Antiquity folyóiratban hétfőn, február 9-én megjelent tanulmány szerint az őskőkori paleo-inuitok nagyjából 4500 évvel ezelőtt nem csupán eljutottak, de szezonálisan meg is telepedtek Grönland északnyugati partvidékén fekvő szigetein. A friss kutatások szerint tudatos tengeri hódításokról lehetett szó.

A ma védett ramsari területként ismert Kitsissut-szigetcsoport Grönland legnyugatibb pontja. Az alig 40 négyzetkilométer területű hat kis sziget egy úgynevezett polynya, vagyis a tengeri jég által körbezárt, gazdag élővilágú nyílt víz közepén fekszik. Tanulmányukban a kutatók részletesen ismertetik három sziget régészeti felmérésének eredményeit, amelyek szerint közel 300 olyan leletegyüttest sikerült azonosítani, amelyek állandó inuit jelenlétre utalnak. A kutatók szerint tűzhelyeket körbe vevő kőgyűrűk olyan sátoralapok, amelyeket évente többször is használhattak a 4000-4475 évvel ezelőtti időszakban.

Matthew Walls, a tanulmány vezető szerzője, a kanadai Calgary Egyetem régésze a Live Science-nek azt nyilatkozta, hogy a leletek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a 13. századtól észak-európaiakkal kereskedő inuitok őskőkori ősei hosszú időn át rendszeresen visszatértek a területre, holott a grönlandi szárazföldről az Isbjørne-szigeten található lakóhelyekig tartó, legalább 53 kilométeres utat még a rövid sarki nyár alatt is szeszélyes oldalszelek és erős áramlatok nehezítik, így az átkelés legalább 12 órát vehetett igénybe. A kutatók szerint a paleo-inuit népek valószínűleg azért tartottak Kitsissutba, hogy tojásokat gyűjtsenek a nyaranta itt fészkelő vastagcsőrű lummák (Uria lomvia) sok ezres kolóniáról. A kutatók szerint a kőgyűrűk száma alapján egész közösségek keltek át a grönlandi szárazföldről.