Szibériában találtak rá a honfoglaló magyarok távoli őseire a Harvard kutatói
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A magyarság eredete legalább a nemzeti öntudat ébredését elhozó 19. század óta izgatja az ország lakóit, a tudósoktól a politikusokon át a nép egyszerű emberéig, de a néha egészen vad elméleteket csak az elmúlt évtizedekben kezdték felváltani a tudományosan alátámasztott eredmények, amikor a klasszikus régészeti, történelmi és nyelvészeti forrásokhoz felzárkózott a genetika – és berobbant a több ezer éves ősi DNS-minták elemzésére is képes archeogenetika tudományága.
Most ennek a területnek az egyik legnagyobb alakja, a Harvard Egyetem professzora, David Reich vezetésével készült egy olyan nemzetközi kutatás, ami az egyetemi hírlap, a Harvard Gazette ismertetője szerint azt ígéri, hogy „megoldja a magyar és a finn nyelvek családjának rejtélyét”. Ha ez így merész állításnak is tűnik, a Nature-ben megjelent tanulmány meggyőző adatokat mutat fel arra vonatkozóan, hogy a finnugor nyelveket (így a magyart, a finnt vagy az észtet) is magába foglaló uráli nyelvcsalád nem az Oroszország nyugati oldalán keresztülfutó Urál hegység vidékéről, hanem jóval keletebbről, a szibériai Jakutföldről ered.
A kutatók ehhez több mint ezer ősi DNS-mintát elemeztek, amelyek az elmúlt 11 ezer év különböző szakaszaiban élt emberektől származnak – köztük 180 olyan, frissen szekvenált szibériai genomot is vizsgáltak, amelyek az új felfedezés alapját képzik. Reich és társai szerint az uráli nyelveket ma több mint 25 millióan beszélik, és ezeknek az embereknek a legkorábbi ismert közös ősei 4500 évvel ezelőtt éltek Északkelet-Szibériában, Jakutföldön. A tanulmány egyik társszerzője, Alexander Mee-Woong Kim megfogalmazása szerint ez „földrajzilag közelebb van Alaszkához vagy Japánhoz, mint Finnországhoz”.
Kim több olyan szibériai területről gyűjtött – általában csontokból vagy fogakból kinyert – ősi DNS-t, ahonnan korábban nem voltak elérhetők ilyen minták. Ezek elemzése és a már ismert DNS-mintákkal való összevetésük révén meg tudták állapítani, hogy az uráli nyelveket beszélő modern populációk ugyanazokat a genetikai mintázatokat hordozzák, amelyek elsőként, tisztán a 4500 éves jakutföldi DNS-mintákban jelentek meg – miközben minden más etnolingvisztikai csoportból hiányoznak.
Jamnaják és Turbinók
Az uráli nyelvek ősének beszélői ráadásul egy időben éltek azzal a kaukázusi jamnaja kultúrával, amelyről nemrég szintén David Reich kutatócsoportja állapította meg, hogy a tagjai az indoeurópai nyelvek ősének eredeti beszélői voltak. A vezető genetikus szerint „láthatjuk, hogy ezek a hullámok oda-vissza mozognak – és kölcsönhatásba lépnek –, miközben ez a két nagy nyelvcsalád terjed”. Az uráli nyelvek terjedése ugyanis a jakutföldi őshazától nyugati irányba indult, az indoeurópai nyelvcsalád (amelynek nyelveit ma a Föld népességének kb. 40 százaléka beszéli anyanyelvi szinten) nyugatról kelet felé is terjeszkedett.
A régészek már régóta összefüggést sejtenek az uráli nyelvek terjedése és a Szejma–Turbinó kultúra kb. 4000 évvel ezelőtti technológiai forradalma között, amikor hirtelen megjelentek a fejlett bronzöntési technikák Eurázsia északi részén. A kutatás társvezetője, Tian Chen Zeng szerint a bronz megjelenése gyakran átalakította azokat a kultúrákat, amelyek használatba vették az anyagok, hiszen például a nyersanyagok (réz, ón) beszerzéséhez vándorolni kellett, valamint új kereskedelmi kapcsolatokat és társadalmi intézményeket kellett kialakítani.
Az is a kutatás során vált világossá, hogy a Szejma–Turbinó technikát alkalmazó közösségek genetikailag elképesztően sokfélék voltak. „Volt köztük olyan, akinek a genetikai ősei Jakutföldről származtak, mások iráni eredetűek voltak, megint mások pedig balti vadászó-gyűjtögető európaiak” – mondta Reich. Északkelet-Szibériától nyugat felé haladva egy sor ősi temetkezési helyen mutattak ki jakutföldi genetikai hatásokat, és ezek a lelőhelyek következetesen gazdag Szejma–Turbinó leleteket rejtettek.
„Ez annak a története, hogy egyes népcsoportok, amelyek se létszámban, se katonailag nem voltak meghatározók, mindezek ellenére mégis képesek voltak egész kontinenseket befolyásolni nyelvileg és kulturálisan” – mondta Kim, aki régészként régóta kutatja Szibéria és Közép-Ázsia múltját.
A honfoglaló magyarok még hordozták a jakutföldi örökséget
A DNS-elemzés során azt is megnézték, hogy az uráli nyelveket ma beszélő népcsoportok mennyire kötődnek genetikailag a jakutföldi gyökerekhez. Míg az észtek kb. 2, addig a finnek nagyjából 10 százalékban hordozzák ezt az örökséget, az észak-szibériai Tajmir-félszigeten élő szamojéd népcsoport tagjai, a nganaszanok körében pedig közel 100 százalékban megtalálható ez az egyedi genetikai komponens.
A magyarok azonban mára szinte teljesen elveszítették ezeket a jegyeket – ami nem csoda, hiszen a mai magyaroknak az évszázados népességmozgások és háborúk miatt már a honfoglalókhoz sincs szinte semmi közük genetikailag. Zeng ugyanakkor megjegyzi: „Azt azonban tudjuk a Magyarországot meghódító középkori népek DNS-mintái alapján, hogy azok, akik a nyelvet Magyarországra vitték, még hordozták ezt az örökséget.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Magyar kutatók genetikailag bizonyították, hogy a honfoglalók egy része tényleg a Volga-Urál régióból származott
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének most publikált őstörténeti kutatásai a magyarság feltételezett vándorlási útvonalán feltárt temetkezések anyagát vizsgáltak.
Magyar és észt kutatók genetikai bizonyítékot találtak a magyarság ugor eredetére
A ma magyarul beszélők ősei az Ural-hegység nyugati lábánál éltek, és onnan indultak útnak az első évezred második felében – támasztja alá egy most megjelent populációgenetikai kutatás a finnugor eredet nyelvészeti és régészeti érveit.
Hogyan derül ki a szókincsből, hogy uráli nyelv a magyar?
A szókincs a nyelvek legváltozékonyabb része, a naiv nyelvrokonítók mégis gyakran hivatkoznak rá. Pedig a régi magyar szótövek is az uráli örökségről tanúskodnak. Kálmán László, az MTA nyelvésze folytatja a bizonyítékok felvonultatását.
Hogyan mászott be a genetika a nyelvészet porcelánboltjába?
Genetikai módszerekkel nem lehet nyelvtörténetet kutatni, ahogy a nyelvészeti eszközökkel sem lehet a genetikai ősökre következtetni. Ugyanakkor a populációgenetikai úton megtalált demográfiai szálak összeköthetik az őstörténetről szóló történeti-régészeti és nyelvészeti koncepciókat.
A nagy genetikai őskeresés
Mik vogymuk, magyarok? Hunok, avarok vagy egy genetikai konglomerátum? Egyre több adat kerül elő a honfoglalók és az őslakos avarok genetikai összetételéről. De ki az a mitokondriális Éva, és mi köze az Y kromoszómás Ádámhoz?
Mindenki másképp egyforma – folytatódik a nagy genetikai őskeresés
A mai európaiak mindannyian egyszerre gótok, gepidák, hunok, avarok, dákok és magyarok. A nagy genetikai őskeresés folytatásaként bejárjuk a nagy genetikai családfaerdőt.
