Az ezredforduló környékének egyik legnagyobb hatású amerikai filozófusa nemcsak az akadémiai közösség felé nyitott, de arra is rámutatott, hogy a filozófiai kérdések nem egymástól elszigetelt absztrakt problémák, hanem mindennapi életünk részei. Április 19-én, 82 éves korában hunyt el.
Miközben egyre több időt töltünk azzal, hogy olyan tartalmakat fogyasztunk, amelyekre csak a következő, vonzóbb tartalom megjelenéséig figyelünk, elfelejtünk embernek lenni – írja Justin E. H. Smith legújabb, Az internet nem az, aminek hiszed című könyvében.
Az ember azt gondolná, hogy nincs magányosabb tevékenység a gondolkodásnál, pedig ismeretre csak a társadalom egésze képes szert tenni: ahogyan nem lehet egyedül focizni, úgy nem lehet egyedül tudni sem.
Mit értenek a filozófusok azon, hogy lehetne vagy éppenséggel nem lehetne másmilyen a világ? Ezt járja körül a Kocsis László és a Qubit állandó szerzője, Tuboly Ádám Tamás szerkesztésében tavaly megjelent kötet, a Lehetséges világok – Modális metafizikai tanulmányok.
Christa Wolf keletnémet írónő 40 évvel ezelőtt, az állampárti szocializmus idején megjelent regénye egészen különleges kísérlet arra, hogy a hihetetlenségből erőt kovácsoljon, és elérje, hogy hallgassunk a jósnőre, aki látja a jövőt, de az átok miatt senki sem hisz neki.
Aki nem vásárol meg egy új ruhát, mert az nem illik a korához, nem olvas el egy gyerekesnek ítélt könyvet, nem megy el egy könnyűzenei fesztiválra, mert már kinőtt ebből, a sztereotípia-fenyegetettség áldozatává válik. Nyuggerezés? Boomerezés? Mi folyik itt?
Azt gondolnánk, hogy mi sem egyszerűbb, mint külső kritikát megfogalmazni azzal a társadalommal szemben, amelyben élünk, hiszen gondolataink – tetteinkkel szemben – szabadok. De vajon igazolható az ilyen kritika, és hozzá tud járulni a társadalmi gyakorlatok megváltoztatásához?
Te lemondanál a saját gyerekedről egy Szuperszülő javára, ha biztos lennél benne, hogy nálad jobban fel tudja nevelni, és így a gyerek boldogabb és kiegyensúlyozottabb lenne?
A hétköznapi tárgyakat – asztalt, széket, fát, hegyet – meg tudjuk figyelni, de mi a helyzet a nanoplanktonnal vagy a rádióhullámmal? Bármennyire beépültek a köztudatba bizonyos fizikai, kémiai vagy biológiai tárgyak, létezésük korántsem triviális, és a mai napig filozófiai viták tárgyát képezi.
Pacifistaként gondolhatjuk, hogy a háború soha nem lehet igazságos, realistaként viszont lehet azzal érvelni, hogy a háborús cselekedeteknek nem kell morális elbírálás alá esniük, mert a háborúnak nincsenek szabályai, így elegendő a nemzeti érdekekre hivatkozni. Az igazságos háború elmélete e két álláspont között helyezkedik el.
Az elmúlt évtizedekben az egyetemek a vállalati szférát mímelő átalakítások mentén a hallgatói elégedettséget üldöző neoliberális diplomagyárakká, a kutatóközpontok pedig a tudománymetriai mutatók megszállottjaiként üzleti modell alapján működő tudástermelő üzemekké alakultak, állítja Peter Fleming ausztrál professzor az egyetemek halálát bemutató könyvében. Igaza van?
A fundácionalizmus, a koherentizmus és az externalizmus útvesztőben való bolyongás azt sugallja, hogy nehéz filozófiai alapon kritizálni a fake news-t, legalábbis ha a klasszikus ismeretelméletre szorítkozunk. Két újhullámos megközelítés talán kiutat jelent.
Egyes tudományfilozófusok szerint az élő organizmus egy speciális módon felépülő gépként határozható meg. Ez azt is érthetővé teszi, miért természetes, hogy az organizmusokat teleologikus, azaz valamely célt követő rendszerként látjuk, és nem tehetetlen fizikai testekként.
Ha Eckart Förster filozófiaprofesszornak igaza van, a jövőben csak attól a filozófiától várhatunk eredményeket, amelynek célkitűzése, hogy eredményeit érzékileg megtapasztalhatóvá tegye, és csak attól a művészettől várhatunk eredményeket, amelynek célkitűzése, hogy a megértést elősegítse. Érthető?
A növényi lélek mint feltevés évezredeken át gondot okozott a természetfilozófusoknak. Ha a növényeknek is van lelkük, hogyan különböztethetők meg az állatoktól? Morálisabb-e a vegán étrend? Hasonló provokatív kérdések megválaszolásához visz közelebb egy új kötet, amely az élet és a lélek kapcsolatát a növények természetfilozófiai elemzésén keresztül mutatja be.